Erzsébetvárosban, a Bethlen Gábor tér 3. szám alatti eklektikus lakóház aljában működik a Bethlen Téri Színház, ami befogadó színházként működik, de alapvetően táncszínházi produkciók játszóhelye. A kétudvaros épület hét emeletével és mintegy száz lakásával egyébként a főváros legnagyobb háború előtt épült bérháza, és még a Gellért-hegyről nézve is jól látható.

A Csikágó éke

Erzsébetváros Csikágó negyedéről már több cikkben írtunk, és az első podcastadásunk is ennek történetét dolgozta fel. A Bethlen utca és az István utca metszéspontjában található, rombusz alakú Bethlen Gábor tér és az itt álló, monumentális, kétudvaros, hétemeletes lakóház (Bethlen Gábor tér 3.) a negyed meghatározó pontjai. Amikor 1929-ben a házat Rákosi Jakab és felesége, Weiller Berta megrendelésére, Reiner Dezső építész tervei alapján a kivitelező Wellisch Tibor megépítette, a cél az volt, hogy az eléggé lerobbant környék ázsióját a külsőre is impozáns épület megemelje. Ezért került bele például az akkori mércével mérve legmodernebb, nagy teljesítményű felvonó, melynek városszerte híre ment, és szinte a csodájára jártak.

Rákosi Jakab egyébként egy ferencvárosi polgár volt, vállalkozó, aki többek között ingatlanfejlesztéssel és -hasznosítással is foglalkozott, a ház róla kapta a nevét: Rákosi-udvar. A vasbeton szerkezetű épületmonstrumba közel 100 lakást terveztek, melyek között – attól függően, hogy melyik emeleten és azon belül hol helyezkedtek el – a garzontól a négy szoba-hallosig minden méretű megtalálható volt, de ami sokat emelt az értékükön, hogy mindegyikhez tartozott fürdőszoba is, ami az akkori Budapesten még ritkaságnak számított. Ennek köszönhetően a beköltözők elsősorban jómódú polgárok, értelmiségiek (tanárok, orvosok, jogászok, kereskedők, mérnökök és magas rangú tisztviselők) voltak. A II. világháború után aztán a nagyobb lakások némelyikét feldarabolták, a lakók jó része pedig kicserélődött.

A ház előtt kis előkerteket alakítottak ki, melyek nyoma még ma is megvan, bár már korántsem akkora méretben, mint eredetileg. A ház két éke volt egy-egy pavilon, melyek közül a jobb oldali már nincs meg, bombatalálat érte a II. világháborúban. Ebben cipészműhely működött, míg a ma is ott álló bal oldaliban mindig is egy órásmester tevékenykedett. A ház tetején a II. világháború alatt bunkerszerű, néhány férőhelyes gépfegyverállást építettek, ahonnan az egész környékre lehetett lőni, ez a kis építmény a mai napig található. Az épület földszintjén fodrászüzlet, majd egy ideig borotvapengegyár működött, az István utcai oldalra pedig egy mozgóképszínházat terveztek, de végül kabarészínházként nyitott meg az akkor még pályakezdő, mindössze 24 éves Kellér Dezső főrendezővel az élén.

Csillogások és csődök: a Bethlen Téri Színház

Akárcsak a házat, az eredetileg oda tervezett mozgóképszínházat is a lehető legnagyobb igényességgel dolgozták ki, a kor legmenőbb iparművészeivel és műhelyeivel, gyáraival együttműködve. Ez a békebeli különlegesség még ma is tetten érhető a színházban, elég csak az előtérbe belépni és szétnézni. Persze a korabeli, jó értelemben vett puccosság már jórészt megkopott, de a múlt század eleji hely levegője még nem tűnt el. 

Miután a ház elkészült, az azt megépíttető Rákosi házaspár legidősebb fia, Tibor lett a házfelügyelő, aki a mozgóképszínház ötletét elvetette, és helyette inkább egy kabarét nyitott, melynek ő lett a művészeti vezetője. Az 550 fős hely pár év alatt olyan népszerűvé vált, hogy 1933-ban váltottak, és onnantól kezdve egész estés színdarabokat mutattak be a könnyed és rövid kabaréjelenetek helyett. Ebben az időszakban a kor olyan jeles művészei léptek fel itt, mint Csortos Gyula, Sulyok Mária, Fedák Sári, Kiss Manyi, Gózon Gyula, Feleki Kamill, Kazal László és Bánhidi László, a főrendező pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokat is megálmodó Hont Ferenc volt, aki itt, a Bethlen téren hívta életre a Független Színpad mozgalmat is.

Sajnos azonban a jó idők hamar véget értek, a színház vezetése ugyanis túl nagyot álmodott, ez pedig csődhöz és a színház bezárásához vezetett. Történt, hogy 1935-ben megszerezték a Royal Revüszínházat (a mai Madách Színházat), ami a Bethlen Téri Színház társszínháza lett. Viszont fel kellett újítani, ami hatalmas összegeket emésztett fel. 1936-ban csődöt jelentettek, a Bethlen Téri Színház pedig 1937. január végén bezárt. Még abban az évben azonban újra megnyitott, a régi tervek szerint filmszínházként, és így is működött egészen 1986-ig: 1937-től Hollywood, 1942-től Bethlen Filmszínház, az államosítás után pedig Bethlen mozi néven.

Új idők, új szelek

A parlagon heverő épületbe 1988-ban költözött be az 1982-ben Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor által alapított Rock Színház. Bár elsősorban raktárnak és próbateremnek használták a helyszínt, mégsem volt harmonikus az együttélés a házzal és lakóival, ami érthető, a rockopera ugyanis hangos műfaj. Ennek ellenére 1996-ig, az Operettszínházba való beolvadásukig ez volt az otthonuk, ahol 1993-ban egy előadást is összehoztak, amit az egyébként filmrendezőként ismert, 2012-ben elhunyt Xantus János rendezett (Öngyilkosok). 

A kortárs tánc már 1995 óta jelen volt a Bethlen téren, és amikor a Rock Színház elköltözött, a helyére 1996 szeptemberében beköltözött a Közép-Európa Táncszínház (KET), ami azóta is meghatározó, fontos szereplője a színháznak. Az ideális állapot 2011-ig tartott: ez idő alatt a Bozsik Yvette Társulat a próbáit tartotta itt, a KET pedig az előadásait is. A megváltozott jogi keret miatt viszont veszélybe került a létük: elveszítették a támogatást, és mint civil szervezet sem bérelhették az épületet, ezért az itt fellépő társulatok 2012-ben összefogtak és kft.-be tömörültek, ami átvette és működteti a helyet a mai napig. 

A Bethlen Téri Színház napjainkban a kortárs tánc mellett befogadó színházként is működik, így független társulatok prózai darabjai is bemutatásra kerülnek. A színház életében fontos szerepet töltenek be a fesztiválok, melyekből többet is tartanak az év folyamán. Épp most (február második felében) zárult az idén 12. alkalommal megrendezett Vendégváró Fesztivál, ami a határon túli magyar színházak ünnepe. A májusban zajló, 2024-ben már 11. alkalommal megrendezésre kerülő Monotánc az elmúlt években született táncszínházi előadásokból válogat. Szintén a táncot helyezi a középpontba a SŐT7, vagyis a Sissi Őszi Tánchét, aminek az idei időpontja még nem ismert, de ez már a 13. alkalom lesz, hogy megrendezik, a célja pedig a fiatal tehetségek támogatása, illetve a nemzetközi kapcsolatok építése, ápolása. Az április 22-én, a Föld napján megrendezésre kerülő Globe Feszt pedig színházi eszközökkel hívja fel a figyelmet élőhelyünk és környezetünk tiszteletére, megóvására. A színházban működik még egy galéria, és időnként, amikor előadás zajlik, a kávézó is kinyit.

Hírhedtség és híresség

A Bethlen téri épület múltjának vannak sötét és szomorú fejezetei is. A itt található botlatókövek a házban élt zsidó származású lakókra emlékeztetnek: volt, akit innen hurcoltak el a Don-kanyarba munkaszolgálatosként, és sosem tért vissza, mást pedig a nyilasok öltek meg 1944-ben. A nagyobbik belső udvar pedig azért vált hírhedtté, mert előszeretettel keresték fel a házat öngyilkosok, akik az alacsony korláton könnyedén átlépve a magasból a mélybe vetették magukat. A színház és az épület történetéről – ami olyan írókat is megihletett, mint Móricz Zsigmond vagy Békés Pál  tavaly ősszel kiállítás is nyílt, amit bárki megtekinthet, aki arra jár, ráadásul bármikor, mert az azt feldolgozó képeket és szövegeket az előkert kerítésére helyezték ki.

Címkék