Amikor 2021-ben a Városliget mellől a BudaPart szélére, vagyis a XI. kerületbe költözött a Dürer Kert, a Duna, valamint a modern bérházakból álló, zöldövezetes lakópark mellett lett egy harmadik szomszédja is: a régi Budai Hengermalom épületegyüttese, ami akkor már jó ideje üresen állt. Bár védett ipari műemlék, mégsem kezdtek vele semmit, hagyták, hogy az enyészet tegye a dolgát, ami persze nem volt könnyű feladat, merthogy az egykori gőzmalom elég masszív épületmonstrum. Az alternatív koncerthelyszín és szórakozóhely igazából nemcsak a szomszédja lett a malomóriásnak, hanem egy olyan területen került kialakításra, ami a fénykorában a még működő Budai Hengermalomhoz tartozott. Ez pedig talán véget vet a malom hányatott sorsának.
Volt egyszer egy malom
Amikor a Budai Hengermalom 1909-ben felépült, a magyar malomipar az egyik leghíresebb volt Európában, konkrétan a második legnagyobbnak számított a kontinensen. A gróf Széchenyi István támogatásával az 1800-as évek második felében kiépült iparág eleinte Pesten építkezett, elsősorban a Soroksári út környékén. Később aztán a Pesti Hengermalom Részvénytársaság vezetőségében az a döntés született, hogy a következő malmot Újbudán építsék fel, azért ott, mert a városrésznek nagyon kevés volt akkoriban az állandó lakosa, ugyanakkor pont a megfelelő közlekedési és területi adottságokkal bírt egy malom számára. A tízezer négyzetméteres épületegyüttest példás gyorsasággal építették fel. Ez a része Újbudának, a Nádorkert a beépítéseknek köszönhetően ebben az időszakban vált a főváros egyik legnagyobb ipari területévé, ahol a malom mellett például gépgyár, gázgyár és kávégyár is létesült.
A Budai Hengermalom jól teljesített és gyorsan fejlődött, mivelhogy folyamatosan korszerűsítették az elkövetkező években, évtizedekben. A malom üzemeltetését 1928-tól már az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság intézte, ez az időszak pedig húsz évig, vagyis 1948-ig tartott, amikor is a hatalomra került kommunista párt ipari méretben kezdte államosítani a gyárakat és az üzemeket, köztük a budai malmot is, aminek innentől kezdve – egészen a rendszerváltásig – Budai Malom volt a neve. A rendszerváltást követő privatizációs hullámból a Budai Malom sem maradt ki, így lett belőle Budai Malomipari Kft., ami viszont már cseppet sem muzsikált annyira szépen, mint az elődjei. A cég évről évre egyre nagyobb adósságot halmozott fel, egyre több volt a beszállítói követelés, ráadásul mindenféle homályos ügyek is a felszínre bukkantak, időnként még az is kérdéses volt, hogy éppen ki a tulajdonos. Ennek pedig az lett a vége, hogy a malmot 2005 körül bezárták. A malomnak saját iparvágánya is volt a Kelenföldi pályaudvar irányába, amit már korábban, 2003-ban elbontottak, mivel már évek óta nem volt használatban.
A malom jelene és jövője
Az épületegyüttes és a terület sorsa az ezt követő évek során mostohán alakult, nem nagyon született használható ötlet a hasznosítására, elbontani pedig nem lehetett, mert védett ipari műemlék. Változást az hozott, amikor a BudaPart felépítése elkezdődött, és a Városligetből a malom mellé költözött a Dürer Kert. Az alternatív koncerthelyszín és szórakozóhely 2021 óta határozottan és lépésről lépésre haladva lakta be a Duna-parti területet, szépen fejlődött, és egyre közelebb került a malom épületéhez, amivel kapcsolatban mindig is voltak céljai a helynek. A malom ugyanis számos lehetőséget hordoz magában: lehet benne egy másik, nagyobb koncert- és bulihelyszín, egy hatalmas kocsma is akár, és persze kiállítótér, vagyis egy amolyan összművészeti közösségi térré alakulhatnak át az egykori malom épületei. Hogy ezekből aztán lesz-e bármi is, az a jövő zenéje.
Ennek a folyamatnak talán az első lépése, hogy tavaly decemberben a Dürer emeleti részén lévő fotelbárban – ami egy kisebb kiállítótér is egyben, és ahol a jövőben lesznek különböző tárlatok is – nyílt egy kiállítás, ami a malommal foglalkozik. A története mellett látványos fotók segítségével járhattuk be a siló belsejét, sőt, még egy 24 perces dokumentumfilm is levetítésre került a megnyitón, a Budapest Siló, ami egy olyan emberről szólt, aki már nagyon régóta élt a gabonasiló mellett álló konténerházban, és nap mint nap leereszkedett a silóba. Továbbá meg lehetett tekinteni az Építész Stúdió egyetemista csoportjának tagjai által készített épületreliefeket is. Az Építész Stúdió azért is fontos a történetben, mert a munkatársai jelenleg a malom tulajdonosával együttműködve épp az épületegyüttes jövőjén dolgoznak. Arra pedig nagy szükség lenne, már csak az egykor dicsőséges hazai malomipar iránti tiszteletből is.
(Borítókép: Dürer Kert)
