Ha belegondolunk, a hamburger itthon az elmúlt majd 40 évben a különböző generációk fiataljainak kedvenc étele volt. A rendszerváltás hajnalán a kádáros (csalamádés) ment a Moszkván (ahogy azt a Moszkva térből is megtanulhattuk), a 90-es évek iskolásai a Mekibe jártak, a gasztroforradalom fiataljai a Zing és a többi kézműves hamburgert ették elismerő hümmentésekkel, a Z generációnak pedig a smash burger jutott. A smash burger – milyen meglepő – az USA-ból indult hódító útjára, és pár éve már itthon is kapható egy-két burgerezőben, és tulajdonképpen abban különbözik a sima hamburgertől, hogy a friss húst gombócként dobják a forró rostlapra, majd egy célszerszámmal laposra nyomják. A smash burger így alapjában véve sosem lesz olyan szemrevaló és Insta-kompatibilis, mint az ujjnyi vastag, medium rare burgerek, de ez a generáció már amúgy is a TikTokot pörgeti, egyébként meg vállaltan szeretik a trasht – ami ebben az esetben egyáltalán nem pejoratív.
Itthon az egyik első olyan hely – a régi úttörőket is beleértve – ami csak a smash burgerre épített, az a Simon′s Burger volt, Lehoczky Simon, a smashy tulajdonosa itt volt üzletvezető. Simon már régóta álmodozott arról, hogy nyit egy smashburgerezőt Budapesten, és nem is árult zsákbamacskát, mikor a Simon′s-ba jelentkezett, előre szólt, hogy mik a hosszú távú tervei. A Simon′s után dolgozott egy kicsit külföldön, majd a meglévő tőkéje mellé keresett még befektetőt, és két hete megnyitotta a smashyt.
A pici hely egyik látogatója, akinek jelentős számú követője van a TikTokon, készített róluk egy videót, így aztán két napja áll a sor az üzlet előtt. A kínálat és a koncepció egyébként elképesztő: összesen két hamburger van az étlapon, egy sima és egy házi, na meg sült krumpli egy méretben. Az itallap vízből és kólából áll, ennyi. A két burger – bár ez a mai infláció mellett változhat – 1990 forint, a krumpli pedig 590, így 5000 Ft-ból tényleg az egész étlapot végigehetjük.
De mit tud ma egy burger, ami 2000 forint alatt van?
Megsúgjuk: mindent, amit egy hamburgertől várunk.
A smashburgerezők egyik közös nevezője, hogy az elmúlt évtized hamburgerláza által felépített, libamájas, wasabis, többemeletes, több ezer forintos csúcsburgerek ellen lázad, és azt vallja, hogy a jó hamburger, az jó hús, jó buci, jó szósz, és ennyi, nem kell a fakszni.
A smashy burgereihez a rostlapon kilapított húsba nyomják a hagymát, így az azzal együtt karamellizálódik. Minden szendvicsben két szelet hús van, és minden húson két szelet sajt. Ezenkívül uborka, a classicban ketchup és mustár, a house-ban pedig titkos házi szósz. Az egyébként nem kézműves, nem helyben készült zsemléjüket olvasztott vajba mártják egy másodpercre, majd megpirítják. Kész – ahogy a zacskón is írják: back to basics. A krumpli sem házi, viszont jobbfajta, belül krémes, kívül ropogós mirelit, saját fűszersóval, mellé pedig korlátlan ketchup jár.
A smash burger egyik sajátossága, hogy a hús a saját, szétnyomogatott zsírján sül meg, így nagyon szaftos marad. Erre rendesen rátesz a szósz és a vajban pirított buci is, na meg az, hogy bátran bele lehet harapni, nem esik százfelé, mint a sok földi jóval megpakolt kézműves mamutok. Az egésznek valóban van egy nagyon jó értelemben vett szaftos, cuppogós trash jellege, ami bőven nem csak a Z generációt veszi le a lábáról, azt kell mondanunk, hogy megérte a sorban állást.
A tálalást sem cifrázzák túl. Akár helyben fogyasztásra, akár elvitelre kérjük, kockás zsírpapírba és sztaniolba csomagolják, majd zacsiba teszik. Ha jobb idő lesz, szuperül ki lehet majd ülni vele a Mikszáth térre – de addig is bátran együk meg helyben, jó az elszívó, nem lesz zsírszagú a ruhánk. Azt megértjük, ha valaki nem akar a mínuszban beállni a sorba, de a bakancslistára akkor is érdemes rátenni a smashyt, mert tényleg a környék egyik legjobb hamburgerét hozták össze.
ELÉRHETŐSÉGEK
smashy
