Mégis hogy került a fővárosunk Amerikába, és mi köze az egésznek a bortermeléshez? A 19. században magyarok egy kis csoportja eljutott Georgia államba, ahol a magyar fővárosról elnevezett kis településen úgy felvirágoztatták a szőlészeteket, hogy azok a legjobbak közé kerültek. Mára mindebből szinte semmi nem maradt, a szesztilalom idején a városnak befellegzett.
Noha az 1848–1849-es szabadságharc leverése után már viszonylag hamar kivándoroltak a magyarok az Újvilágba, a fővárosunkról elnevezett első kisvárosra egészen az 1880-as évekig várni kellett. Aki töltött már el pár órát a Google Mapset böngészve, meglehet, hogy a saját lakcíme, az 51-es körzet és az óceán apró szigetei mellett már Budapestbe is belefutott – persze nem a magyar fővárosba, hanem az Amerikában található Budapestbe.
1882-ben egy essexi ingatlanfejlesztő, bizonyos Ralph L. Spencer úgy döntött, hogy szőlészeteket hoz létre a Georgia állambeli Tallapoosa közelében, ám tisztában volt azzal, hogy ahhoz, hogy a szőlőből jó minőségű bor legyen, hozzáértőket kell szereznie. Így kerültek a látóterébe a borászatokhoz értő pennsylvaniai magyarok, akik a borászkodás helyett a bányákban dolgoztak, éjt nappallá téve. Spencernek jó üzlet volt, hogy valaki megműveli és gyümölcsözővé teszi a földeket, nekik pedig jól jött, hogy végre nem áldatlan állapotok között keresték a kenyérrevalót, hanem földeket kaptak.
Nagyjából 200, a bortermeléshez értő családot telepített a Georgia állam északnyugati részén fekvő környékre, amit a magyar főváros tiszteletére neveztek el Budapestnek. A közösséget egy katolikus pap, Frances Janisek vezette, aki maga is értett a borhoz. A szőlészetekből hamar kisváros lett: felépült a templom, az iskola, az üzletek és még egy posta is, a szüreti időszak pedig vonzotta a környékbelieket. Persze semmi sem tart örökké, a magyarul beszélő közösséget a szomszédos települések lakói nem fogadták örömmel, nem tetszett nekik, hogy nem beszélnek angolul, és azt sem díjazták, hogy a bortermelésből ilyen rövid idő alatt felvirágoztatták a várost.
Ám a szárnyalásnak nem ők, hanem az 1907-es szesztilalom vetett véget. A borászatok egytől egyig tönkrementek, a családoknak új munka kellett, sokan emiatt visszamentek északra, hogy újra a bányákban találjanak munkát. A kisváros szépen lassan elnéptelenedett, bár 1969-ben a rendőrség egy illegális szeszgyár működését leplezte le az egykori templomban, ami végül a 70-es években leégett. Az utolsó ott maradt magyar telepes az 1960-as években halt meg, így ma már csak a temető emlékeztet a valamikori magyarok lakta Budapestre.
Ha érdekesnek találtátok cikkünket, olvassátok el gyűjtésünket is azokról a helyekről és dolgokról, melyeknek semmi köze Budapesthez, mégis a magyar fővárost reklámozzák nevükkel.
(Borítókép: Budapest, Georgia - Facebook-oldal)
