Bár a rövid, de különleges és egyedi menüsort kínáló street foodos hajóbár, a Lupa Küllő már tavaly nyáron megnyitott, igazán idén kezdett el felpörögni. Így hát kerékpárra pattantunk, és meg sem álltunk a Lupa-szigeti révnél álló egyszerű, mégis nagyszerű hajóig, hogy megkóstoljuk az itt kapható lepcsánka- (vagy más szóval élve tócsni-) tálakat, és elkortyolgassunk pár pohár nem mindennapi szörpöt, miközben a Duna itt egészen lustán csordogáló vizén meg a szinte karnyújtásnyi közelségű Lupa-sziget lábakon álló házain pihentettük tekintetünket. Az ott töltött két óra tényleg olyan volt, mint kilépni a mókuskerék-valóságból egy talán sosem létezett idilli világba, amit egykor bukolikus költemények énekeltek meg.
Jó párszor leírtam már a We Love Budapest cikkeiben, hogy előszeretettel bringázok végig a Duna-parton Szentendrére, vagy még tovább is. Ezen a kimondottan változatos útvonalon a kedvenc szakaszom a Lupa-szigeti rév után közvetlenül megnyíló ártéri erdő, amit mostantól kezdve nem fogok egyből bevenni nagy sebességgel, hanem előtte biztosan megállok az itt álló Lupa Küllőnél, legalább azért, hogy elkortyoljak egy jóféle, üdítő, Tavaszi ébredés nevű házi szörpöt, ami pitypangból, mentából és csalánból készül, és olyan finom, hogy képes lennék csak ezt inni mostantól kezdve minden más helyett. Vagy említhetném a Duplabodzát is, amit elsősorban nem is a méltán népszerű növény virágából (de azért ez is van benne), hanem a bogyójából készítenek, ez pedig egy olyan csavar, ami még az ital színére is komoly hatással van: mélybordó színű a megszokott áttetsző és világossárga helyett.
Amikor a Római-partot követő gáton végigtekerünk, utána érkezünk Budapest határához, ahol viszont elkezdődik Budakalász. A festői, Duna-parti településen mindössze pár száz métert kell tekernünk csak ahhoz, hogy kiérjünk a partra, a révhez, ahol mindig is parkolt két hajó. Az egyik egy klasszikus hely, az Ebihal büfé, előbb emellett gurulunk el, a másik hajó pedig, emlékeim szerint, egy söröző volt, ami ugyan már nem létezik, de a helyén született meg a Lupa Küllő. Pont mielőtt a bringás berongyolna az ártéri erdőbe, az út mellett pár sárga pad, egy bringatároló és táblák jelzik, hogy ott ring a Dunán a hely, ami a természet teremtette dramaturgiai hatásnak hála igazából nem látszik az útról, csak sejthető, hogy ott van, mert a nagy, árnyas fák elrejtik a látványt, mindössze a hajóra vezető hídból látni valamennyit. Hívogat, hogy szállj le a kerékpárodról, és nézd meg, mi bújik meg a lombok mögött.
A Lupa Küllő már tavaly megnyitott, de akkor még alacsony hőfokon izzott, még épült a brand és a hely is, idén viszont már majdnem teljes vértezetben várja a vendégeket csütörtöktől vasárnapig délután 3 óra és este 20 óra között. Tipikusan az a hely, ami ugyan nem sziget, hanem hajó, sőt egy sziget, a Lupa közelében van kikötve a parton, mégis azt mondhatjuk rá, hogy a nyugalom szigete. Ki itt belépsz, hagyj fel azzal a reménnyel, hogy hamarosan továbbállsz. A Lupa Küllőre egyszerű felszállni, hisz csak besétálsz a hajóhídon át, viszont távozni már nehéz, mert annyira idillikus, harmonikus a hangulata. Paradicsomi állapotok uralkodnak, mert itt tényleg jó minden: az étel, az ital, a kiszolgálás, a hely kialakítása, a környezete egyszerűen festői, még a háttérben duruzsoló zene is kifogástalan. Otthonos, otthon lenni pedig végül is kényelmes, biztonságos, szabad meg jó.
Mindezt alapvetően két embernek köszönhetjük. Egyikük a hely megálmodója és tulajdonosa, Tárnok Zsanett (hivatalosan dr. Tárnok Zsanett, ő civilben ugyanis elismert gyermekpszichológus, a Mindennapi Pszichológia magazin főszerkesztője és a Vadaskert Alapítvány egykori igazgatója), aki már régóta szemezett a Lupa-szigeti rév környékével mint potenciális helyszínnel egy olyan hely számára, ami a környéken élők, az ott nyaralók meg az arra bringázók számára lehet egy kis, Dunán ringatózó édenkert, csak persze hajó formájában. Hogy milyen legyen a majdani Lupa Küllő, és hogy milyen koncepció mentén valósuljon meg, ebben Lábady Gergő volt a segítségére, aki aztán az üzlet vezetését is elvállalta, mert Zsanettnek a munkája mellett arra már nem maradt ideje. Ők ketten a hely motorjai, de fontos még megemlíteni rajtuk kívül a 101BISTRO séfjét, Keve Mártont is, aki pedig a menüsort találta ki a Lupa Küllő számára. A kérés az volt egyszerű street food legyen, de mégis valami olyasmi, amit máshol nem kapsz meg, csak itt.
A Lupa Küllőben nincs sokféle étel, viszont ami van, az mind pont street food, és máshol nem kapható, ráadásul nehéz is választani közülük, mert már ránézésre is mindegyiket enné a megfáradt kerékpáros. Bár van narancsos édesburgonya-leves meg kolbászkrém és érlelt sonka is, nem beszélve az édességekről (almatorta, brownie és klasszikus csavart fagyi), a fő csapásirány a felvidéki eredetű, egyszerűen és gyorsan elkészíthető, krumpliból és lisztből álló lepcsánka (vagy lapcsánka, vagy más néven tócsni), amit többféle, összesen hatfajta körítéssel fogyaszthatunk: fokhagymás tejfölös-petrezselyem pesztós-pirított diós, trappista sajtos-fokhagymás tejfölös, füstölt lazacos-krémsajtos-savanyított lila hagymás-kapribogyós, baconös-BBQ-szószos, tépett disznós-fokhagymás tejfölös, valamint csirkés-baconös-krémsajtos. Amennyire idillikus a hely, annyira istenien finom az étel, mintha ambróziából készült volna. Az árak is nagyon barátiak: az ételek 1500 és 3000 Ft között mozognak, az édességek pedig 1000 Ft alattiak, és ugyanez a megfizethetőség jellemzi az italokat is.
Az italkínálat hasonló, bár ezen a téren vannak máshol is kapható sztenderdek. A sörkínálatban ugyanakkor a cseh iskoláé a főszerep, a már említett szörpök vagy a borok teljes kínálata viszont helyi, környékbeli termelőktől érkezik. Ezen a ponton mindenképpen meg kell említeni, hogy a Lupa Küllőben van egy delikáteszsarok is, ahol mindazok az italok és az ételekhez felhasznált alapanyagok azon része, amelyek a kistermelőktől származnak, nagyobb kiszerelésben meg is vásárolhatók. Így ha különösen ízlett valamelyik szörp vagy bor, haza is viheted. Ez pedig a jövő tekintetében cél is: a helyi termelők portékáinak minél nagyobb teret adni. Ez már azon is meglátszik, pedig nem ehető-iható dologról van szó, hogy még a falakat is egy helyi fotós képei díszítik.
A Lupa Küllő külső-belső része elegáns, de közel sem a menő fancy típusú, hanem inkább a visszafogott és letisztult fajta, vagyis akkor sem fogod kellemetlenül érezni magad, ha izzadtan a bringáról leszállva lépsz be ide, meg akkor sem, ha mezítláb, mert – mondjuk – épp most másztál ki a kajakból vagy le a SUP-ról. Merthogy ide nemcsak gyalog vagy bringával lehet érkezni, hanem bármilyen vízi eszközzel is, a Lupa Küllőnek ugyanis van kis kikötőrésze is, ahova még a bringádat is felviheted, ha nem akarod a parton hagyni. Természetesen négylábú, szőrös barátainkat is szívesen látják itt, érkezzenek bármivel is. És talán ezen a ponton magyarázzuk meg a hely nevét: a Lupa az alap, meg sem kell magyarázni, a küllő viszont egyfelől utal a bringára és arra a halfajtára is, a fenékjáró küllőre, amelyik a környéken él.
A Lupa Küllő kapcsán még rengeteg a terv, a paradicsomi állapot fokozható és kiterjeszthető, ráadásul úgy, hogy akár a hét eleji, zárva tartós napok is ki legyenek használva. Terveznek ide beszélgetős délutánokat, gyerekprogramokat, közös meccsnézést, mert a belső hely bőven alkalmas rá, sőt a hajó még podcasthelyszínnek sem utolsó. Egyelőre persze ismerjék meg őket, kezdjék el használni a helyet, aztán majd alakul minden részben magától, a maga természetes útján-módján, ahogy az élet is zajlik errefelé, szemben a Lupával, az ártéri erdő szomszédságában, a természet idilli és festői szépségű ölelésében.
