Emléke virágokban és fákban él tovább – Bálint gazda kertjében jártunk

Bálint Györgyre, az ország kertészére legtöbben az Ablak című tévéműsorból emlékszünk, a színvonalas magazin utolérhetetlen szakembergárdájának közel 30 évig volt a tagja. De a kertész- és mezőgazdasági mérnök író, szerkesztő is volt, tudását mindig szeretettel adta át másoknak. A Kertvárosi Időutazó egyszeri, különleges sétájának köszönhetően bepillanthattunk a kertjébe, és néhány olyan környékbeli helyszínre is, ami neki köszönhetően egy kicsit zöldebb, szerethetőbb lett.

Bálint gazda nemcsak a tévénézőkkel szerettette meg a növényekről való gondoskodást, hanem utolsó lakhelyén, a XVI. kerületben is aktívan részt vett a helyi közösség életében. Nyitottsága, kedvessége hamar a környék szeretett tagjává tette, nehéz elképzelni, hogy valaha máshol is lakott. Egy II. kerületi társasházi lakás és egy balatoni nyaraló eladása után költözött feleségével Sashalomra, 2000-ben.

A kapun belépve Récsey Antónia fogad bennünket, aki 23 éven át volt felesége Bálint gazdának. Ismeretségük munkakapcsolatnak indult, Antónia ugyanis évtizedeken át szerkesztőjeként gondozta a kertészmérnök könyveit. Sokévnyi közös munkát követően mélyült el a barátságuk. 

Házának kertje nem nagyobb, mint a kertvárosi átlag, ám tökéletesen kihasználja a rendelkezésre álló helyet, így a saját termesztésű zöldségeknek, gyümölcsöknek és a pihenésnek is jut hely. A magaságyás már tavasztól a szezonnak megfelelő, két embernek elegendő mennyiségű zöldséget ad, a pihenőkertben mezítlábas sétára csábít az ápolt gyep, amiben üde színekkel pompáznak a virágok, köztük Bálint gazda kedvencei, a fehér rózsák. Árnyékot a gyümölcsös ad, 16-féle fa ontja az almát, körtét, cseresznyét, jelentős részük alacsony törzsű fajta, hiszen az idős mérnök még a századik születésnapjához közeledve is maga szeretett gondoskodni a növényekről, így pedig könnyebben tudta metszeni, permetezni kedvenceit.

Már látogatásunk elején ízelítőt kapunk Antónia gondoskodó határozottságából, ami bizonyára jól illett férje nyitott, kedves egyéniségéhez. Friss pogácsa és borsos-mentás limonádé kerül elő, vendéglátónk meglehetősen gyakorlott, hiszen a kert kapuja Bálint gazda életében is mindig nyitva állt a kertbarátok, az ismerősök előtt. 

Sokszor előfordult, hogy a szomszédok, a környékbeliek csak úgy becsöngettek egy-egy tanácsért, útmutatásért.

Bálint gazda arra is figyelt, hogy a neki érkező olvasói leveleket mindig megválaszolja, sőt sokszor utána is nézett az adott kérdésnek. Ezek a levelek egyébként gyakran egészen furcsa úton jutottak el hozzá, volt olyan boríték, amelynek feladója „a Nép” volt, és olyan is, amely úgy is megérkezett, hogy címnek csak annyit írtak rá, „Bálint gazda, Budapest”.

Sashalmi lakhelyén rendszeresen hívták a környékbeli iskolákba, óvodákba előadást tartani, az intézmények kertjének tervezésében is igénybe vették segítségét. A környéken élő fiatalabbak és idősebbek szeretetét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, amikor

92 éves korában – egy autóbaleset utáni lábadozáskor – egy óvodás csoport azzal lepte meg, hogy ablaka alatt gyerekdalokat énekelt.

Az említetteken túl is meghatározó szereplője volt a XVI. kerületnek. Többek között az otthonához közeli Sashalmi Könyvtárnak számos könyvet ajándékozott, valamint az intézmény kertjét – ahova az ünnepélyes névadókor diófát ültetett – róla nevezték el. Emlékét a közeli Kertvárosi Tanyaudvarban gyümölcsös is őrzi, régi magyar fajtájú fákkal, amelyeket az útmutatása alapján ültettek és gondoztak. Számunkra pedig 

csodás élmény volt betekintést nyerni egy olyan ember életébe, aki távolabbi és közelebbi környezetét sosem tolakodva, hanem szeretettel és egyedülálló tudással építette több mint száz éven át.