Az egyház, a fegyház, a karikaturista és a császárné – Sétáljunk egyet Vácon!

Nemcsak maga a város, de még a Vácra való utazás is kifejezetten kellemes, ugyanis a Nyugatiból nagyjából 25 perc alatt, vadiúj, emeletes vonaton tehetjük meg az utat, a sportosabbakat pedig szuper Duna-parti kerékpárút várja. Érdemes lehet a kettőt akár kombinálni is, például Dunakeszin leszállni a vonatról, fröccsözni és bokáig vízben hesszelgetni a parton, aztán letekerni Vácra. A városka történetéről itt írtunk dióhéjban, most pedig induljunk a túrára!

1. Az állomásnál

Mi szerettünk volna a csinos emeletes vonattal az ország első vasútvonalán Pestről végigzötyögni, ezért túránkat a váci vasútállomásról indítottuk. Mikor 1846-ban az ország nagyjai – köztük Kossuth és Széchenyi – leszálltak az első idegördülő vonatról, még nem volt itt az épület előtt található Kolodko-miniszobor, amely Petőfi Anyám tyúkja című versére emlékeztetett, amit a költő állítólag itt írt. Jóval szomorúbb emléket is találunk a környéken, Radnóti Miklós ugyanis innen indult munkatáborba, amit az állomás előtti botlatókövön el is olvashatunk.

2. A Szent Rókus-kápolna és egy kis szecesszió

Ha a vasútállomástól a Széchenyi utcán lefelé sétálunk, majd kitérőt teszünk a Galcsek György utca felé, feltűnik a Szent Rókus-kápolna kicsi, de kedves épülete. A zarándok szent egy történet szerint felgyógyult a pestisből, betegsége alatt pedig egy kutya hordott neki ételt, így gyakran ábrázolják az állattal, a templom belsejében is így láthatjuk. A kápolnát egyébként 1744-ben, a várost sújtó pestisjárványt követően emelték, a pusztításra emlékezve és hálát adva a túlélésért.

A kitérő után térjünk vissza a Széchenyi István utcára, és élvezzük, ahogy a forgalmas környék hirtelen bájos sétálóutcává változik. Haladjunk el az evangélikus templom mellett, ne feledjük megcsodálni az épület érdekes, áttört öntöttvas süvegét. A templom után forduljunk jobbra az Eötvös utcán, ahol hamarosan két érdekes épületet is felfedezhetünk egymással átellenben. A váci zsinagóga a helyi neológ zsidó közösség gyülekezeti helye volt, amely átvészelte a háborút, ám utána teljesen lepusztult. Mára azonban a 2003 és 2008 közötti felújításnak hála ismét régi fényében láthatjuk a XIX. század közepén készült, romantikus stílusú épületet.

Átellenben vele egy nagyon szép szecessziós házra figyelhetünk fel. Vácon kezdte meg működését 1802-ben a siketnémák számára létrehozott első iskola, amelynek első épülete a közeli főtéren lévő régi Püspöki Palotában volt. Ezt azonban hamarosan kinőtte az intézmény, az 1900-as évek elején bővíteni kellett, így született meg az Eötvös utcai szecessziós épület.

3. A Március 15. tér

Kis vargabetűnk után térjünk vissza a sétálóutcára, haladjunk el a régi városkapu maradványa mellett, és érkezzünk meg a Március 15. térre. A csinos területet mintha egyenesen egy Mikszáth-regényből vágták volna ki, attól a furcsaságtól eltekintve, hogy szépen felújított romkert van a közepén. Az egykori Szent Mihály-templom helyén ma gyerekek játszanak, zenei és színházi produkciók kapnak helyet, utcai muzsika hangja száll. A barátságos környezet alapján senki nem gondolná, hogy a szóbeszéd szerint olyan vezérek csontjait is rejtheti a föld, mint Botond vagy Bulcsú. Noha ennek semmiféle hitelt érdemlő bizonyítékát nem találni, az itt fellelt sírokból arra azért lehet következtetni, hogy már a XIII. század kezdetén állt itt egyházi épület. A tatár (mongol) azonban porig rombolta Vácot, ezután pedig németek költöztek a főtér környékére, akik templomot is emeltek a régi helyén. Az épületet az évszázadok alatt folyamatosan bővítették, átépítették, állapota azonban a XVIII. század végére annyira leromlott, hogy végül bontása mellett döntött a váci püspök.

A téren találjuk a Fehérek templomát is, amely nevét a Domonkos-rendi szerzetesek ruhájának színéről kapta. Érdemes egy percre benézni, igen szép barokk belső tere van, ahol emlékezetes váci látogatása alatt állítólag Mária Terézia is meghallgatott egy misét. A templomnak azonban mégsem ez a fő érdekessége, hanem az, hogy 1994-ben, felújítása során egy több mint 150 éve elfalazott kripta lejáratára bukkantak, ahonnan 262, a XVIII. század közepe és a XIX. század eleje között elhunyt, színes, díszes koporsóban eltemetett múmia került elő. Noha a történet elsőre bizarrnak tűnik, a furcsa gyűjteményt érdemes megtekinteni a Tragor Ignác Múzeum közeli kiállítóhelyén. 

A múmiák egyébként nemcsak díszes öltözetük és ékszereik miatt számítanak kiemelkedően érdekes leletnek, hanem azért is, mert egyedülálló adatokat szolgáltatnak a korabeli orvostudományról, egészség és betegség kérdéseiről. Az egyik itt látható múmián például császármetszés nyomai fedezhetők föl, de olyan idős asszony is van az elhunytak között, aki – igazi csodagyerekként – kislány korában felgyógyult a TBC-ből, majd 90 éves koráig élt.

A téren megéri kicsit jobban körülnézni, előfordulhat, hogy még a környéken lakó Bogányi Gergely zongoraművészbe is belefutunk. Ha nem lenne ekkora szerencsénk, akkor is érdemes elmerülni a barokk házak látványában. A Fehérek templomától néhány lépésre, a tér jobb oldalán találjuk az egykori Curia Borházat, amit évtizedeken keresztül egy idős házaspár működtetett. Sajnos néhány éve abbahagyták a munkát, pedig a csodás, szőlővel befuttatott belső udvar igazán üdítően hatott a nyári melegben. Ha megpihennénk és élveznénk még kicsit a hangulatot, akkor ugorjunk be egy korrekt kávéra az Adullám Kávézóba. Ha kint foglalunk helyet, akkor se felejtsünk el lenézni a beltérbe, a meredek lépcsők ugyanis egy szépen felújított egykori pincébe vezetnek, így ízelítőt kaphatunk abból is, hogy mi rejlik Vácon a föld alatt. Meg fogunk lepődni, hiszen a korabeli vásárok és bortermelés miatt mély és hatalmas járatok, alagutak, pincék találhatók a legtöbb ház alatt.

4. Séta a diadalívhez

Haladjunk tovább a Március 15. térről, a közelben található kút és a nagypréposti palota irányába. Itt újabb Kolodko-szoborba fogunk botlani. A csúzlizó kis figura éppen a Fehérek templomát veszi célba, ám mi csak legyintsünk a csintalanságra, és nézzünk inkább jobbra. Itt bújik meg, egy impozáns kapu alatt a Sajdik Gyűjtemény. A kapun belépve egész biztos, hogy óriási mosoly fog szétáradni az arcunkon, az örökké vidám grafikusművész, Sajdik Ferenc munkái ugyanis legszebb gyerekkori emlékeinket idézhetik. Tűpontos és szellemes karikatúrái mellett ugyanis Csukás Istvánnal való találkozása után olyan legendás alakoknak „adott életet”, mint Pom Pom és barátja, a fiatalabbik lányáról mintázott Picúr, Gombóc Artúr és a Nagy Ho-ho-ho Horgász.

A Sajdik Gyűjtemény után feltétlenül pihenjünk meg, és hódoljunk az édes örömöknek az ország egyik legjobb cukrászdájában, a Mihályi Patisserie-ben. „Világbajnok” a dobostortájuk, mi most mégis a Vácz szeletet ajánljuk, aminek ízében az őszibarack és a mandula dominál, így emlékeztet a környék egykori gyümölcsöskertjeire, és arra, hogy a város egykor igazi éléskamra volt, az itt rendezett vásárokon sokféle termény, lábasjószág cserélt gazdát.

Sétáljunk át a váci Bécsi kapu alatt (nevét tájolásáról kapta), ahol egy darabot még láthatunk az egykori városfal maradványából, majd haladjunk tovább. A város életében hatalmas esemény volt Mária Terézia 1764. augusztusi látogatása. A császárné érkezésére kissé anakronisztikus kifejezéssel élve igazi „Potemkin-falut” építettek, kitatarozták a várható útvonal mentén található házakat, az uralkodónő tiszteletére pedig diadalívet építtettek a Bécsi kaputól nem messze. Ám ő egy pletyka szerint nem mert ezalatt áthaladni, aggódott, hogy ráomlik a sebtiben felhúzott építmény. A megmosolyogni való jelenetet idézi az építmény tövében elhelyezett aprócska Kolodko-szobor.

5. A Duna partján

Mielőtt megérkeznénk Vác leghangulatosabb részéhez, marcona falak előtt kell elhaladnunk. Ha van bennünk egy kis kajánság, kamaszkori, tanulással kapcsolatos élményeinkkel is könnyen párhuzamot vonhatunk, ha megtudjuk, hogy a Váci Fegyház és Börtön egykor iskolának épült, majd katonákat képeztek benne, csak 1854-től szakosodott fogva tartásra némi átépítés után. Ekkor azonban olyan ismert emberek is raboskodtak itt, mint Matuska Szilveszter, a biatorbágyi robbantó, Darvas Iván színész vagy Göncz Árpád, a későbbi köztársasági elnök. A változatos „bűnlajstromot” látva szerencse, hogy a múlttal ellentétben aki ma itt ül, az bizonyára valóban megszegte a törvényt.

A komor épület után balra fordulva megérkezünk túránk legszebb részéhez, a váci Duna-partra. A börtön előtti rész még kissé kontrasztos, a pusztulófélben lévő őrtornyok és a szögesdróttal védett falak előtt családok bicikliznek és szerelmespárok gyönyörködnek a folyóban. Továbbsétálva azonban szép, egészséges – jelenleg épp virágzó – gesztenyefasoron haladhatunk keresztül, csodás kilátással a hegyekre és a Dunára.

Ne felejtsünk el azért néha a másik irányba is nézni, a sétány nem Duna felőli oldalát ugyanis olimpiai bajnokok edzését is segítő csónakház és az egykori városfalból fennmaradt, középkori torony szegélyezi. Vegyünk egy fagyit az Eszterházy Kávézóban, és élvezzük a város legjobb részét a pihenő, sportoló váciakkal együtt, vagy át is kompozhatunk a Szentendrei-szigetre. Ha megéheztünk, sétáljunk fel az Eszterházy Károly utcán, ahol egy falatnyi mediterrán hangulat is vár bennünket, ha benézünk a Katona Lajos utcába, a Görög templom felé.

Erre találjuk a Révkapu Kisvendéglőt, ahol kiadósabb fogásokkal várnak bennünket. Ha pedig valami könnyedebbre vágyunk, akkor a Lujza & Korianderbe térjünk be, ahol egyébként szobát is bérelhetünk, ha Vácon éjszakáznánk. Haladjunk el a strand épülete előtt, vessünk egy pillantást a park szobraira és a Zenepavilonra, majd kanyarodjunk fel a Petróczy László utcán.

A sarkon érdekes, tornyos, piros szívekkel díszített épületre leszünk figyelmesek. A villát a XX. század elején Hübschl Kálmán, az akkori váci főépítész építette saját maga és családja számára, az úttörőnek számító vasbeton-technológiát használva. A feltűnő kerámiadíszeken kívül érdekes eleme az épületnek a torony, amely víztározóként szolgált. A sajátos hangulatú épület jelenleg társasház, amely három tulajdonos között oszlik meg.

6. A Püspöki Palota és a túra lezárása

A Petróczy László utcán felkaptatva megérkezünk az egészen grandiózus, ám kevéssé barátságos Schuszter Konstantin térre, amelynek egyik oldalán a Piarista Gimnáziumot találjuk. A tér közepén lévő Nagyboldogasszony-székesegyház csodás belső tere sajnos felújítás miatt nem látogatható. Bent éppen Franz Anton Maulbertsch ismert barokk festő csodálatos, ám kissé pergő freskói okoznak némi fejtörést a restaurátoroknak. Reméljük, már nem sokáig, és a szép épületbe hamarosan mi is benézhetünk. Látogatható viszont a Püspöki Palota és a hozzá tartozó kert, ami túránk egyik legnagyobb meglepetése volt, és csak azért nem írunk róla most részletesebben, mert külön anyagban tervezzük bemutatni a csodás épületet. Ha csak kisebb túrára van időnk, akkor itt zárhatjuk is a kört, ám érdemes folytatni a sétát a Budapesti főúton át a ferences templomig, ahonnan hirtelen kirándulássá változik a városnézés.

A templomnál I. Géza király szobra mellől szemléljük a kilátást, majd sétáljunk le a Duna-partra. Itt egy kissé teátrálisra sikerült óriás Attila-szobor szemléli a limes másik oldalán lévő „rómaiakat” (a hun vezér állítólag az itt található gázlón, a befagyott Dunán át indult egykor tárgyalni a birodalommal), ám ma már csak szúrós tekintetétől összerezzenő szentendreieket találna.

Továbbhaladva évszázados fák közé, egy ártéri erdőbe érkezünk. Mi vettük a bátorságot, és elindultunk a fél kilométer hosszú Ártéri tanösvényen, csodálatos élmény volt, azonban senkinek sem ajánljuk, a mocsaras részek fölött átvezető palló rossz állapotban van, korhadt és hiányos. Folytassuk inkább az utat az erdei ösvényen, míg bal oldalon ki nem bukik a fák közül a kedves Ligeti-tó. Ha ezt körbesétáltuk, akkor induljunk tovább, és zárjuk túránkat a Hétkápolna-templomnál. Fáradtan, de feltöltődve, teli hassal és jókedvűen, a helyiekre kicsit irigykedve fogjuk magunk mögött hagyni a püspökök és a művészek városát.