Hétvégi kalandok Pest-közelben – Vác

Vác elég könnyen megközelíthető Budapesttől, és autó sem kell hozzá. Mivel ilyen közel van a fővároshoz, nem feltétlenül kell hosszú hétvégében gondolkodni, ha meg akarjuk látogatni a városkát, és nem is bővelkedik vendégéjszakákra specializálódott szállásadó helyekben. Arról nem is beszélve, hogy pár óra bőven elég a településre: ideális lehet akár délután útnak indulni, sétálni egyet a barátságos utcácskákban, gyönyörködni a templomokban, a Duna látványában, beülni valahova egy-egy sörre, borra, megvacsorázni, majd indulni haza.

Kocsival 45-60 perc az út attól függően, hogy az autópályát vagy a 2-es utat választjuk, vonattal pedig akár 25 perc alatt ott lehetünk, ráadásul a hazánk legelső, 1946-ban átadott vasútvonalán. A vasútállomástól kevesebb mint 10 perc sétával elérhető a történelmi belváros, a híres, egyedi hangulatú, háromszöghöz hasonlatos Március 15. tér, amelyet körbejárva mintha visszarepülnénk az időben. Vácot ugyanis barokk városként tartják számon, épületeinek nagy része a 18. században épült barokk stílusban.

Ennek gyönyörű példája többek között a Városháza, a Kuria (amelynek pincéjében bormúzeum működik), az Irgalmas rend kórháza, a Siketnémák Országos Intézete, a Nagypréposti palota, de számos, funkciót nélkülöző épület is műemlék jellegű.

A Fehérek Temploma elé letelepedve szemrevételezhetjük a teret és a közepén álló romokat, amelyek az 1700-as években elbontott, előtte 500 évig itt álló Szent Mihály templom alaprajzát őrzik.

A Fehérek Temploma a domonkos szerzetesek ruhájának színéről kapta a nevét, amelyet 1994-ben az egész világ megismert, azóta is a híres váci múmiákkal azonosítják. A templom kriptája a 18. században temetkezőhelyként működött, és a helyiség sajátos klímája, szellőzése következtében 265  darab holttest természetes módon mumifikálódott.

Nekik állít emléket a Március 15. téren álló Tragor Ignác múzeumMemento Mori tárlata, amely bemutatja a sírokban talált temetkezési kegytárgyakat, a koporsókat, valamint három múmiát: egy középkorú, névtelen asszonyét (aki feltehetően apáca volt), a kilencéves Salamon Magdolnáét és Stefanovits György 60 éves szabómesterét. Ők a város legrégebbi lakói – társaik többek között a Természettudományi Múzeumban és a világ nagyobb kutatóintézeteiben vannak. A mai napig vizsgálják őket a kutatók, ugyanis többek között az AIDS elleni küzdelemben is hasznosíthatják a felfedezéseket.

A főteret a másik oldalról a rekonstruált Bécsi Kapu zárja, amiről tudni kell, hogy nem azonos a híres kapuval, amelyet Mária Terézia tiszteletére emeltek, és amelyet az ország egyetlenegy diadalíveként tartanak számon. Szemügyre vételezéséhez lejjebb kell sétálni az 1855 óta börtönként üzemelő Váci Fegyházhoz. Érdekessége, hogy bár az osztrák császárnő 1764-es látogatásának fényét kívánták vele emelni, a gyanakvó Mária Terézia óvakodott átvonulni alatta, így csak elsétált mellette. Ma már az autóforgalom alatta halad el, a császárnővel ellentétben.

Legenda Vác több mint ezeréves múltra tekint vissza, szoros összefüggésben a Váci Püspökséggel. A legenda szerint I. Géza még hercegként járt erre a magyar trónért vívott döntő csata előtt, mikor találkozott a Vácz nevű remetével, a város névadójával. Később visszatért ide már királyként, és egy különös látomásban volt része: megjelent neki egy gyertyaagancsos szarvas, és ennek hatására alapította meg itt a püspökséget. (A valóság azonban az, hogy a váci egyházmegyét I. István alapította.)

Mi a Fehérek Temploma melletti Tourinformban magunkhoz vettünk egy térképet, amely a belváros látnivalói között navigál, és szép sorban végigjárhattuk az egyházi múlt emlékeit őrző látnivalókat. A Fehérek Templomától indulva a Szentháromság térre érünk, ahol megtaláljuk a velencei metszett tükörüveg-főoltárral díszített Piarista templomot, előtte pedig a Szentháromság oszlopot, amelyet az 1740-41-es pestisjárvány megszűnésekor emeltek hálából (valamint innen nyílik a városi strand is, nem messze a Duna-parttól).

A Konstantin téren magasodik a robusztus váci Székesegyház, Magyarország egyik legnagyobb katedrálisa, amelynek lélegzetelállító belső tereiért mindenképp érdemes betérni. Körülötte műemlék épületek húzódnak körben, vele szemben találjuk a Püspöki Palotát és szabadon látogatható kertjét, a Géza király téren pedig Vác legrégebbi látnivalóját, a török ostromban tönkrement várat a Ferences templommal és kolostorral, amelynek területén a mai napig régészeti feltárások zajlanak.

A műemlékektől csak egy lépés a Duna-korzó, amelynek beépítetlen, óriási zöld placcai tág teret biztosítanak a különböző szabadidős tevékenységeknek, piknikeknek. A révvel a szemközti Tahitótfaluba lehet eljutni, a Március 15. térre felfelé vezető Rév-közben és a környező romantikus kis utcácskákban több éttermet és kávézót is találunk, ahol megpihenhetünk.

Mit együnk?

Mivel a Dunakanyarba látogató turistáknak nem kimondottan Vác a legfőbb célpontja, a szolgáltató szektor sem törte magát, hogy gasztronómiai különlegességekkel kápráztassa el az ide érkezőket. Ennek ellenére a célnak abszolút megfelelő, kellemes éttermeket találunk: mi már többször költöttünk el kellemes ebédet a Révkapu kávézóban, ha pedig reggel érkeznénk, a Fehérek Temploma mögötti piacon is lelhetünk harapnivalót. Például az Idesüss! friss, helyben készült szendvicsei és mártogatós krémei kiválthatják a reggelit.

A Duna-korzón való sétához a parton található Eszterházy cukrászdában is vehetünk fagyit, és ha már a cukrászdáknál tartunk, mindenképp fel kell hívnunk a figyelmet a híres-neves Mihályi Patisserie-re, amely miatt azok is felkeresik a várost, akiknek az épített környezet nem csigázta fel az érdeklődését. Tulajdonosa, Mihályi László mindmáig az első és egyetlen egyetlen magyar cukrász, aki kijutott a lyoni Cupe du Monde-ra, a világ leghíresebb cukrászversenyére, és a Március 15. téren álló üzletében kínált felsőkategóriás desszertjei külföldön is ismertek.

Mihályi László bejárta a világot, kitűnő helyeken gyűjtött tapasztalatot, és részben lokálpatriotizmusból is nyitotta meg tíz éve a Mihályi Patisserie-t, hiszen ő maga a közeli Sződligeten született. Ha betérünk az üzletbe, nagy valószínűséggel ott találjuk a cukrászmestert feleségével együtt, és kifaggathatjuk az egyszerű halandónak ránézésre megfejthetetlen süteménykülönlegességeinek titkairól – vagy ha nem is a receptjeikről, legalább az összetevőikről.

A Vác desszertet például történész barátjával közösen alkotta meg, az édesség anno Mária Terézia váci 250. évfordulójának alkalmából készült el először. Felkutatták, milyen cukrászati megoldások léteztek akkoriban, milyen alapanyagok voltak elérhetőek a környéken. A süteményben a csokoládé, a mandula és kétféle barack ízei is keverednek; Sződliget, mint megtudtuk, hatalmas baracktermő terület volt egykor.

A vitrin mögött számos további extravagáns desszert pompázik, köztük a híres Dobos desszert, és a legújabb kreáció, a friss avar illatát megidéző Erdőjáró.

Budapestieknek jó hír, Vác turizmusáért aggódnak talán kevésbé, hogy a hazai újhullámos cukrászat úttörője régóta tervez Budapesten is üzletet nyitni, és ha minden jól megy, hamarosan sikerrel is jár.

Ha időnk engedi

Vác belvárosán kívül is akad több látnivaló, ha van időnk, megtekinthetjük a Gombás-patak hídját a Diadal téren, amely az egyetlen ma is használható barokk kőhíd hazánkban vagy a ma is zarándokhelyként működő Kálváriát a kertvárosban. A Duna-Ipoly Nemzeti Park részeként működő, fél kilométeres Ártéri Tanösvény gazdag élővilágával kitűnő kirándulóhely lehet a zöldbe vágyóknak, és ha autóval érkeztünk, és szeretnénk ízelítőt kapni a közeli Naszály-hegy természeti értékeiből, a főtértől 20 perces autózással elérhetjük a Terasz-Kilátó erdei pihenőhelyet, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Dunakanyarra.

Pap János távcsöveivel pásztázhatjuk a tájat, és mivel étteremként is működik a hely, meg is ebédelhetünk a festői körülmények közepette. Saját ötletekkel egészítik ki a házias étkeket, mi egy felejthetetlen vaddisznópörköltet ebédeltünk sztrapacskával, valamint szlovák bacsát hagymakarikákkal. A palacsintát Pap János menyének receptje alapján kakaós-tejfölös töltelékkel szolgálták fel.

A tulajdonos remek társaság, kirándulásokat is szervez a környékre, de ha hétköznap érkezünk, érdemes bejelentkezni hozzá telefonon. Ottjártunkkor a közeli agyagbányában éppen robbantásokat végeztek, ami látványosságként szintén megtekinthető.