Kalandozás a város felett: az Apáthy-szikla – Árpád-kilátó – Kecske-hegy körtúra

Nem mindig van időnk, kedvünk és lehetőségünk arra, hogy elhagyjuk Budapestet, ha szuper túracélpontot keresünk. Az Apáthy-sziklától induló és oda visszaérkező, menet közben a Kecske-hegyen és a Látó-hegyen kanyargó, a Kőkapu barlangot, az Oroszlán-sziklát és az Árpád-kilátót is érintő körtúra kellemes időtöltés lehet arra, hogy barátokkal, családdal, kicsikkel és nagyokkal együtt kiránduljunk, de akár egyedül is megtehető a mindössze 7 kilométeres, változatos útvonal. Rendezett erdei sétányon haladunk, sziklatömbök, barlangok és természetesen fák között, és időnként csodálatos panorámában is gyönyörködhetünk. A megfelelő magasságból szemlélve még egy szocialista lakótelep is szemet gyönyörködtető látvány lehet. 

A Széll Kálmán térről indulunk Hűvösvölgy irányába, a 61-es, az 56-os, az 56A vagy az 56B jelzésű villamosok valamelyikével, és a Nagyhíd megállóig megyünk vele. A körtúra két megerőltetőbb szakasza közül az első itt vár minket. Az Apáthy-sziklához, a kiindulási célpontunkhoz egy pár perces séta vezet, ám végig meredeken felfelé, viszont mindazért, ami később ránk vár a kirándulás során, érdemes befektetni némi pluszenergiát. Kellő motivációt adhat az, hogy útközben elhaladunk a Napraforgó utca mellett és megcsodálhatjuk az egykori kísérleti lakótelep 1930-as évek legelején épült Bauhaus villáit. 

A 7 kilométeres túra nagy részében a zöld jelzés mentén haladunk, amit nem nehéz eltéveszteni, mert sűrűn és jól láthatóan van felfestve mindenhova, elsősorban a fák törzsére. A Battai, majd a Nagybányai lépcsőn felkutyagolva jutunk az Apáthy-sziklához, ahonnan lenyűgöző látvány nyílik a városra meg a közeli hegyekre. Tériszonyosok számára viszont nem ajánljuk a sziklára való kisétálást, mert vonzó a mélység, ugyanakkor semmiről sem marad le az ember, mert menet közben még számos szép kilátású panoráma megcsodálására lesz lehetőségünk. 

Miután kigyönyörködtük magunkat, rendezett ösvényen haladunk tovább, és a következő látványosság, ami megállásra ösztönzi az embert, a monumentális Kőkapu (vagy más néven: a Szikla szeme), ami egy két irányba nyitott, barlangszerű kőképződmény, ráadásul védett terület. Kiváló fotós helyszín, ráadásul könnyedén be is mászhatunk a belsejébe. Eddig a pontig még elszórva, a fákon túl látni házakat, aztán ezek szép lassan eltünedeznek, és marad helyettük az erdő – legalábbis egy darabig, mert rövidesen keresztezünk egy betonozott utat, majd egy játszótér mellett haladunk el. 

Újabb emelkedő következik annak érdekében, hogy elérjük az Átjáró-nyerget, ahol egy rövidebb szakasz kedvéért letérünk a zöld jelzésről. Helyette az Országos Kéktúra értelemszerűen kék jelzésén haladunk tovább, a Glück Frigyesről elnevezett úton, ahol fahidak is keresztezik utunkat. Ez pedig már a Kecske-hegy, ahol az Oroszlán-sziklát is találjuk. 

Ami valóban úgy fest, mint egy nyugodtan üldögélő oroszlán – ami elveszítette a nagy, sörényes fejét. 

Azt nem árt tudni, hogy az alapvetően természetes sziklaképződményt kicsit megformálták emberi kezek annak idején, hogy az oroszlán alakját minél inkább kiadja, és szintén az embereknek köszönhető, hogy aztán a II. világháború során találat érte, és pont úgy sérült meg az oroszlán, hogy lefejezték. 

A Glück Frigyes út egyenesen az Árpád-kilátóhoz vezet, ami már a Látó-hegy területe. A szépen kiépített kilátó egyben fedett pihenőhely is, padsorokkal. Nemcsak alaposan körbetekinthetünk a tájon meg a város erre eső felén, hanem meg is pihenhetünk. Az Apáthy-szikla mellett talán ez a körtúra legforgalmasabb pontja, van, hogy várakozni kell kicsit, hogy odaférjen az ember közvetlenül a fakorlát mellé pár fotó erejéig. Innen viszont már végig lefelé visz az utunk, ismét csak a zöld jelzés mentén, eleinte erdős környezetben, majd lassan visszaérünk a lakott területre meg a Battai lépcső aljára és a Napraforgó utcához, ahonnan, mielőtt villamosra szállunk, búcsúképpen lőhetünk még pár távoli fotót az Apáthy-szikláról meg néhány közelit a Bauhaus házakról.