A világvárosok – mint London, Párizs, New York vagy épp Los Angeles – lakói már megszokhatták, hogy otthonuk olyan jól cseng márkanév gyanánt is, hogy előszeretettel választják azt, legyen szó egy hotelről vagy étteremről, netán bármilyen termékről. Budapest még nem tart itt, mégis akad pár példa, amikor a magyar főváros neve vitt sikerre valami olyat, amihez igazából semmi köze sincs, és az itt lakók akár nem is hallottak még a süteményről vagy kávézóláncolatról. Mondjuk is a kedvenc példáinkat.
Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk azon hazai márkákkal, amelyek Magyarországot, illetve Budapestet tüntetik fel jobb színben a világplénum előtt. Bár a Herendi legtöbb márkaüzlete itt található, a központja a manufaktúrának 200 éve a Balaton-felvidéki település, és a lassan világmárkává növekvő Omorovicza Budapestet is valójában Londonból irányítják. Persze, ez utóbbit ettől még határozottan hazainak érezzük, köszönhetően a minden tégelyre és tubusra felkerülő városnévnek. Sokan ismerik a márkát, szeretik és használják, de mi van azokkal a Budapest nevét használó produktumokkal, amelyekről alig pár magyar hallott eddig? Merthogy ilyenek is vannak, többek közt erről lesz szó az alábbiakban.
A népszerű budapesti sütemény, amelyet a magyarok nem is ismernek
Budapestbakelse, Budapestrulle, Budapestlängd – ezek a nevek mind egyetlen desszertet takarnak, a Budapest-tekercset, amely egy igazi svéd klasszikus, sok tradicionális kávéházban kapható a skandináv országban. De mi is ez, amiről mi, magyarok még csak nem is hallottunk? Az eredeti recept szerint egy meringue-alapot (keményre felvert, habcsókszerű tojásfehérjehabot) kell készíteni őrölt és darált mogyoró hozzáadásával, amit aztán a sülés és a hűtés után tejszínhabbal kennek meg, és mandarinbefőtt-szeleteket raknak bele a krémbe. Ezt feltekerik, mehet rá a csokiszirup-díszítés, és kész is. Természetesen nem csak nálunk modernizálják a hagyományos receptúrákat, számos cukrászda már málnával vagy eperrel tölti meg a tekercset – bár a szakemberek szerint olyan jó az eredeti ízharmónia, hogy vétek variálgatni.
De mi köze van ennek hozzánk? Az édességet 1969-ben alkotta meg egy svéd cukrász, Ingvar Strid, aki budapesti látogatása alkalmával megkóstolta az Esterházy-tortát is, és valami ilyesmit akart reprodukálni, de a dió akkoriban elég drága volt Észak-Európában, így azt mogyoróra cserélte. (Mondjuk, ez már nem oszt, nem szoroz, mert egyáltalán nem lehet az ihletforrásra ráismerni.) A sütemény kifejezetten népszerű az alkotó szülővárosában, Vetlandában, ahol saját ünnepnapja is van (május 1.), és egyszer sütöttek itt egy 27 méteres példányt is. A Budapest-tekercs diadalútját a társadalmi változás is egyengette. A 70-es években egyre több nő vállalt munkát, így már nem értek rá arra, hogy hazaérve még órákat robotoljanak a konyhában. A családok azonban igényelték továbbra is a mindennapi, vacsora utáni desszertet, így az időtakarékos, könnyen összedobható sütemény telitalálat lett. Az is segített, hogy a 60-as és 70-es években nagyon népszerűvé vált a befőzés, bármilyen kompótot fel lehetett ehhez az édességhez használni, így sose vált unalmassá.
A Grand Budapest Hotel inspirációit nem nálunk kell keresni
A filmjeinek egyedi hangulatvilágáról híres rendező, Wes Anderson egyik legnépszerűbb alkotása kétségkívül a Grand Budapest Hotel, amely igazi sztárparádét vonultat fel egy kitalált kelet-közép-európai ország patinás nagyszállóját állítva a cselekmények középpontjába. Annyira ikonikus a film látványvilága, hogy persze rögtön el is indult a találgatás, mi adta a képzelt hotelhez az ihletet. Anderson ugyan járt Budapesten is évekkel a forgatás előtt, a nagykörúti Corinthia Grand Hotel Royalban, de később nyilatkozatban tagadta, hogy erről a szállodáról mintázta volna a sajátját. A hivatalos állásfoglalás az, hogy a rendező és csapata több patinás szállodát tanulmányozott – köztük a berlini Hotel Adlon Kempinskit és a világhírű londoni Hotel Savoyt is –, de a legtöbb elemet valószínűleg két Karlovy Vary-i nagyszállóból emelte át: az ötcsillagos Grandhotel Pupp volt a legfőbb minta, a cseh kisváros legelegánsabb hotelje, a jellegzetes rózsaszínes színvilág ötletét pedig a közelében lévő Bristol Palace Hotel árnyalata adta.
Budapesti kávézólánc sok ezer kilométerre Magyarországtól
A The Budapest Café egykor kétegységes láncolat volt, ma már egytagúra apadt, a szecsuáni Csengdu városában nyílt kávézó ugyanis már bezárt. Ellenben a melbourne-i továbbra is várja a vendégeket! A letisztult, kortárs, fiataloknak tetsző enteriőrök ihletforrása is a fentebb tárgyalt mozifilm volt, nem véletlen, hogy a történetben szereplő, fiktív Mendl’s cukrászda termékeit is lehet itt kapni az ikonikus rózsaszín, századfordulós beütésű csomagolásban. A bisztróételeket kínáló, étteremként és kávézóként is funkcionáló vendéglátóegység kuriózuma azonban a signature desszertje, amelyet több színállásban is lehet kérni – véletlen lenne, hogy pont van ilyen a magyar trikolór színeiben is? A vegyesbogyósgyümölcs-pürés amerikai palacsinta mellé érkezik egy fakalapács is, amelybe a Budapest feliratot gravírozták. A szerepe annyi, hogy a kompozíció tetején trónoló fordított édes tölcsért kell vele összetörni, ezzel egyedi külcsínt adva a tányérdesszertnek.
Bár az olasz tengerparton
És ez még nem minden! A Róma kikötőjének és strandjának tartott, egykor önálló, 1976-tól azonban közigazgatásilag az Örök Városhoz tartozó Ostia tengerparti sétányán is belefuthatunk a Budapest névbe egy bár cégérén, ahogy az szerkesztőségünk egyik tagjával is megtörtént pár éve nyaralás közben. A Bar Budapest azért kapta a magyar fővárosról a nevét, mert itt, az ostiai lídón forgatták anno az 1988-ban a mozikba kerülő, Snack Bar Budapest című filmet.
Nektek is volt már olyan élményetek, hogy a világ egy másik pontján belefutottatok a Budapest elnevezésbe? Ha igen, kérjük, osszátok meg velünk!
(A borítókép: Getty Images)
Kapcsolódó cikkek:
Velünk élő külföldiek – Spanyol kultúra Budapesten: a Cervantes Intézet igazgatójával beszélgettünk
Mi történt a nagyvilágban, amikor Budapest megszületett?
