Keresés EN

Ez is érdekelheti

Látnivalók és kultúra

Budapest Szubjektív – Závada Péter

Interjúsorozatunkban ismert embereket kérdezünk meg arról, hogy milyen a viszonyuk Budapesthez, mit szeretnek benne, melyek a kedvenc helyeik, és ez hogyan jelenik meg, milyen nyomot hagy – már ha megjelenik és nyomot hagy – a tevékenységükön, a munkásságukon. Ezúttal Závada Péter költő, drámaíró, esztéta, tanár és egykori rapper mesélt nekünk Budapestről és arról, mennyire fontos neki, hogy mit lát az ablakból.

Závada Péter nevét valószínűleg sokan ismeritek, de azok biztosan, akik otthonosan mozognak a kortárs magyar irodalomban és a színházi előadásokban, azt viszont nem felejthetjük el, hogy mielőtt megjelent volna első verseskötete, az Ahol megszakad, sokkal inkább rapperként és slammerként mozgott a hazai underground életben. Még 1996-ban alapította meg Süveg Márkkal közösen az Akkezdet Phiait, ami a mai napig az egyik legmeghatározóbb magyar hiphopformáció, annak ellenére, hogy már feloszlottak. A 2010-es években robbantak be itthon a slam poetry estek, amiken Závada is rendszeresen fellépett, ezeket a slameket a mai napig megtaláljátok a YouTube-on és az interneten, viszont a szabadabb és sokszor agresszívabb szövegeket azóta felváltotta a kiművelt irodalmi nyelv. 2009-ben kezdett el verseket publikálni a Jelenkorban, első verseskötete 2012-ben jelent meg, azóta már 6 könyvet tudhat magáénak, és olyan színdarabokon dolgozott, mint a Kertész utcai Shaxpeare-mosó (Örkény Színház), a The Black Rider (Örkény Színház), a Lidércek, Shaxpeare, Delírium (Örkény Színház) vagy a Poppea megkoronázása (Katona József Színház).

Most pedig nézzük, hogyan látja Závada Péter Budapestet!

We Love Budapest: Mi az első dolog, ami eszedbe jut Budapestről?

Závada Péter: Hogy az otthonom. Nem Magyarországot érzem az hazámnak, hanem Budapestet az otthonomnak.

WLB: Melyik a kedvenc budapesti kerületed, környéked, és miért?

Z. P.: Mindig az a kedvencem, amelyikben épp lakom. Az V. kerületbe születtem, és sokáig a József Attila utcában laktam, az egykori Postabank árkádos házában, az akkori Atrium Hyatt Szállodára, a Dunára és a Lánchídra néző ablakokkal. Ott a folyó látványa vált állandó igényemmé. Aztán laktam a Ráday utcában, a zsúfolt kávézók és éttermek sűrűjében. Ott a turistazsivajt szerettem meg. Utána a Bartók Béla út elejére költöztem, a Kelet kávézó fölötti házba. Ott a művészeti galériák és a formálódó kultúrnegyed hangulatát ismertem meg. A Covid alatt visszaköltöztem a folyóhoz, a Bem rakparton béreltem újból Dunára néző lakást. Csak így tudtam túlélni a bezártságot. Végül pedig tavaly novemberben kiköltöztem Hűvösvölgybe. Azt éreztem, hogy így negyven fölött szükségem van a zöldre és a csöndre.

WLB: Hogyan nézne ki az ideális budapesti napod, amikor nincs semmi dolgod, és azt csinálsz, amit akarsz, oda mész, ahova akarsz?

Z. P.: Mivel már nem a belvárosban lakom, ezért újra élményszámba megy, ha a kedvenc helyeimen sétálhatok. Az ideális napon kora tavaszi, enyhe napsütés lenne, délelőtt, munkanap, de nekem nem kéne dolgoznom. Visszalátogatnék azokra a helyekre, ahol huzamosabb ideig éltem vagy dolgoztam. A Deák tér környékén kezdeném, és bemennék valamit elintézni az Örkény Színházba. Nagyon szeretek ott dolgozni, úgy érzem, hogy valami fontosnak vagyok a része. Majd a Madách tér vörös téglás, patkó alakú épületének híres boltíve alatt átsétálva keresztülvágnék a Gozsdu-udvaron, egészen a Kazinczyig, lesétálnék jobbra a Dobig, majd balra fel a Klauzál tér irányába. Aztán megint balra a Csányi utcán, vissza a Király utcába, és ott megint jobbra fordulva elhaladnék a templom mellett, végül kisétálnék a körútra. Ezek a napfényes délelőtti séták mindig feldobnak.

WLB: Budapest melyik korszakába utaznál vissza az időben, és miért oda?

Z. P.: Szívesen megnézném, milyen volt az 1920-as évek budapesti kávézó- és lokálkultúrája. A Moulin Rouge, az Arizona, a kabarék és a hazai jazz kezdetei. A Nyugat folyóirat első generációja is ekkor élt és alkotott. Egy művészileg és erkölcsileg is rendkívül felszabadult időszak lehetett. Csak utána gyorsan elteleportálnék valahova máshova, mielőtt beüt a vészkorszak.

WLB: Hol esik a legjobban a sör/bor/pálinka/üdítő/kávé/tea?

Z. P.: Több mint tíz éve nem iszom alkoholt, de egy jó erős tonikot bárhol tudok kérni. Az emlékek miatt szeretem a Központot, az egykori Mika Tivadart, az Úri Murit és a Rácskertet. Néha a Fekete Kutyába és a Kisüzembe is benézek.

WLB: Kedvenc helyed a városban, amit talán kevesen ismernek?

Z. P.: Nem gondolom, hogy kevesen ismernék, de az Apáthy-sziklát nagyon szeretem. Csodálatos a kilátás. Sokat jártam oda kamaszkoromban a barátaimmal.

WLB: Ha nem lenne határ, és oda költözhetnél Budapesten, ahova csak akarsz, hol élnél legszívesebben?

Z. P.: Ott, ahol most élek, Hűvösvölgyben, húsz percre a várostól, Hársakalján, a hármashatár-hegyi repülőtérre vezető utcában, egy tetőtéri lakásban, kilátással a Hárs-hegyre. Ennél jobbat nem nagyon kívánhatnék. Azt hiszem, ennyiből már kiderült, hogy nekem állati fontos, mit látok az ablakból.

WLB: A Budapest Nagyregényben 23 szerző írt 23 kerületről, hozzád Kispest került. Milyen volt úgy írni egy történetet, hogy abban hangsúlyosan jelen kell lennie egy budapesti kerületnek?

Z. P.: Bár Kispestet nem én választottam, hanem „hozzám került”, örültem, amikor megtudtam, mert sok fiatalkori emlék fűz a kerülethez. Rapper és breaktáncos barátaim laktak ott, akiket gyakran meglátogattam. Szóval nemcsak az általában vett prózaírás fortélyait próbálhattam ki Kispesten keresztül, hanem az úgynevezett autofikció technikáját is, vagyis az önéletrajzi és a kitalált elemek keverését, ami manapság rendkívül divatos a regényirodalomban, elég csak Nádasra vagy Knausgård-ra gondolni.

WLB: Érdekes, hogy a budapestiekben sokkal erősebb a kerületiség, mint a budapestiség, ez a fajta lokálpatriotizmus benned is megvan? Te hogy látod magad?

Z. P.: Azt hiszem, igen. Száz százalékig budapestinek vallom magam. Itt születtem, és bármennyire is szerettem volna elköltözni külföldre, sose vitt rá a lélek. Budapest túl jól bánt velem.

WLB: Ha ma írnál egy hasonló verset vagy slamet Budapestről, mint a Pesti sampon, milyen hangulata lenne, és mik lennének azok a nagyon pesti vagy budai pillanatok, helyek, amiket mindenképpen beleírnál?

Z. P.: Ma már valószínűleg nem írnék olyan verset, amiben ennyire explicit módon szerepelnek beazonosítható helyszínek, de burkoltabban talán elképzelhető. A legutóbbi kötetemben, A muréna mozgásában például név nélkül szerepel a Madách tér részletes leírása.

(Borítókép: Szabó Luca)

Cimkék

Hasonló tartalmak

Kultúra

Dokumentumfilm hetek 2024: Szerelempatak

A 2024-es Doku7 filmfesztivál keretében olyan filmeket hoznak el a szervezők, amelyek az embert és az ő saját valóját, egyéni környezetét ábrázolják, különféle kultúrák, nációk és élethelyzetek vonatkozásában.

Kultúra

Világjáró előadássorozat: India

India varázslatos világába nyerhetünk betekintést a Világjáró előadássorozat első alkalmán, március 6-án, a Márai Sándor Művelődési Házban. A szinte kontinens méretű országot, a maga ezerszínű kultúrájával Elter Károly előadásában ismerhetjük meg alaposabban.

Kultúra

Varga Matti kiállítása a Hotel Ginben

A hotelek és művészet kapcsolódásának lehetünk tanúi egy ingyenes kiállítás során. Varga Matti képeit megtaláljuk a Hotel Gin lobby-jában, a folyosókon, és egy-egy szobába is bekukkanthatunk.

Látnivalók és kultúra Hírek

Ingyenes és nyitott művészettörténeti előadássorozat indul az ELTE-n és a Képzőművészeti Egyetemen

Miután érthetetlen módon törölték a Nemzeti Alaptantervből a művészettörténetet, a két egyetem igyekszik pótolni azt a középiskolások számára, de az előadásokat persze bárki más is látogathatja.

Neked ajánlott

A