„Nézz a lábad elé!” – hívjuk fel sokszor egymás figyelmét a járdán található kátyúk, hepehupák, gödrök, akadályok, kutyagumik veszélyeire. De nem csak ezek miatt érdemes néha leszegnünk a fejünket, és a lábunk elé, pontosabban alá néznünk. Nyolc olyan különlegességet gyűjtöttünk össze a városban, amelyekkel a cipőnk orra és talpa rendszeresen találkozhat a járdán.

Botlatókövek a felejtés útjában

A botlatókövek ötlete Gunter Demnig német szobrásztól származik, aki a nemzetiszocializmus áldozatai előtt tisztelgett a macskakőre, járdára rögzített, 10x10 centiméteres réz emléktáblákkal az áldozatok egykori lakhelye előtt. Gunter Demnig szerint „egy embert csak akkor felednek, ha neve feledésbe merült”, a botlatókövek ezért épp a „felejtés útjában állnak” a földbe süllyesztve. Az emléktáblák az „Itt lakott” szöveggel kezdődnek, ezután következik a név, a születési idő, a halál időpontja, módja és helyszíne.

Magyarországon 2007. április 27-én helyezte el az elsőt Gunter Demnig, a Ráday utca 5. szám előtt, ahol Rónai Béla állás nélküli tisztviselő lakott, és 1945. január 19-én Sopronbánfalván munkaszolgálatosként hunyt el. 

A világon mindenhol hiánytalanul megvannak a kihelyezett botlatókövek, kivéve sajnos Budapesten, ahol 2012. szeptember végén, a kihelyezés másnapján valaki kiásta a Laub Magdolnára (1914–1944) emlékeztető követ a Greguss utca 9. szám elől (XII. kerület). A fővárosban így 224 botlatókő lelhető fel, közöttük van Rejtő Jenőé a Bimbó út 3-as szám alatt és Radnóti Miklósé a Pozsonyi út 1-es számú ház előtt.

Díszes csatornafedők, aknafedlapok

A mai értelemben vett vízvezeték- és csatornarendszer kiépítése a 19. században kezdődött meg a fővárosban, William Lindley angol mérnök irányításával, majd Reitter Ferenc híres mérnök tervei alapján Pesten, majd Budán is megvalósult a közművesítés. Ennek nyomán a mai napig fellelhetők mívesebbnél mívesebb, öntöttvasból készült, különféle mintákkal és Budapest címerével ellátott csatornafedelek a városban. A legtöbb a Fővárosi Csatornázási Művek megbízásából készült, de az Állatkertnek például saját logóval ellátott fedlapja van.

A díszes csatornafedlapok mellett az egykori távbeszélő-hálózat aknafedlapjaiba is belebotolhatunk a városban. Az első Budapesten belüli távbeszélő 1881-ben létesült, 1898-ban pedig megkezdődött az addigi légvezetékek föld alá telepítése, így az aknafedlapok elkészítése is. A legtöbbön közülük a „Magy. Kir.” felirat díszelgett, amit a szocializmusban rendszerint eltüntettek, és ma már alig-alig láthatunk ilyet a városban. A múlt század közepéről a Magyar Posta kürtjével ellátott aknafedeleket is találunk, melyeket később felváltott a Matáv, majd a Magyar Telekom feliratos és emblémás fedél. Bár az útépítések, felújítások miatt egyre kevesebb van belőlük a városban, néhol még ma is átgyalogolhatunk rajtuk.

Macskakő

Bár egészen 1960-ig burkoltak vele, és igencsak meghatározták Budapest városképét, ma már egyre kevesebb helyen találkozunk macskakövekkel. Érdekesség, hogy a bazaltköveket a szlovákiai Macskalyuk bánya kőfejtőjéből hozatták az országba, mégsem innen származik az elnevezésük, hanem a német Katzenkopfstein (’macskafejkő’) tükörfordításából. A macskaköveknek – sokszor jogosan felrótt hátrányaik mellett – megvolt a maguk előnye is, hiszen kopásállók és forgathatók, könnyen pótolhatók voltak, ellenben esős időben csúsztak, és nem az autóforgalomra lettek tervezve – állítólag az orosz gyártmányú trolibuszok azért is maradtak sokáig forgalomban, mert egyedül azok bírták a rázkódást Pest macskaköves útjain. Sokan épp a rázkódás miatt ültek fel a járatokra, ha „házilag” akarták kezelni vesekövüket.

Cosmata mozaikok

A Cosmati egy Rómában tevékenykedő, mozaikkészítéssel foglalkozó család neve volt, akiktől a középkori mozaikművészeti ág származik. A cosmatamesterek a 12–14. században díszítették a római és Róma környéki templomok berendezéseit, kapuit, padlózatát és főbejáratát, jelezvén, hogy a templomba belépő nem egy hagyományos épületbe, hanem szakrális térbe lép. Budapesten a Szent István-bazilika előtt található egy gyönyörű, körkörös ívekből álló cosmata különféle anyagokból – szürke és fekete gránitból és süttői tömött vörös mészkőből.

Idézetek a reformációról

Ha a Kálvin téren, az első pesti református templom környékén a lábunk elé nézünk, különleges gondolatokat olvashatunk. 2017-ben, a reformáció születésének 500. évfordulójára került ide a Szabó Levente és Polgárdi Ákos tervezte, Magyar Formatervezési Díjjal jutalmazott 95 emlékkő, amelyen ismert reformátusok gondolatait olvashatjuk, Luther Mártontól Bibó Istvánig. A 95 darab egyedi betonlapot a VPI Betonmanufaktúra műhelyében fejlesztett finombetonból készítették, a műhely betongrafikai technológiájának segítségével. Az installáció lényege, hogy emlékeztessen Luther Márton 500 éve Wittenbergben kihirdetett 95 pontjára.

Különleges betűjel

Budapesten bóklászva különös betűkkel is találkozhat a cipőnk orra. A V betű a Váci utcánál arra utal, hogy itt állt a középkori városfal egyik kapuja, ahová Vác irányából az egyik fő útvonal futott. De a V római számként értelmezve utalhat az V. kerületre is; a betű a Váci utca északi szakaszának minden egyes üzletének bejárata előtt ott díszeleg.

Aláírások

A Bécsi kaputól nem messze, a volt Hatvany-palota előtti járdán több híres ember szignóját is felfedezhetjük. Az aláírások a ház egykori vendégeitől származnak, nem is akárkiktől: József Attilától kedve Márai Sándoron át Karinthy Frigyesig számos ismert művész rézből készült aláírását megcsodálhatjuk. A palota egykori lakója, Hatvany Lajos a kor egyik legnagyobb mecénása volt, neki köszönhető a Nyugat című folyóirat működése, és szalonjában gyakran vendégül látta az akkori irodalmi elitet. A Budavári Önkormányzat halálának 50. évfordulóján, 2011-ben készítette el a járdába beépített rendhagyó emléket. Ebben az épületben találkozott Bartók Béla Thomas Mann-nal, így az ő aláírása is a járdát díszíti.

A Halhatatlanok Társulatának lábnyomai

Tudni szeretnéd, milyen lehetett Zenthe Ferenc vagy Psota Irén cipőjében járni? A Halhatatlanok Társulata lábnyomait már mindenki ismeri a pesti Broadwayn, azaz a Nagymező utcában a Budapesti Operettszínház épülete előtt. A sétáló cipőtalpak évről évre bővülnek, az újabbakat mindig ünnepélyes keretek között avatják az Operettszínház előtti, kiszélesített, parkosított, utcabútorokkal berendezett részén, a Halhatatlanok sétányán. Az elkészült lenyomatokat eleinte a burkolathoz illeszkedő, időtálló nemes gránitból formázták. Később ezeket a lenyomatokat tartósabb fémöntvényre cserélték, és az újakat is abból készítik el.

Címkék