Érdemes elmerülni egy picit a Hatvany család történetében, mert a lelkes irodalomkedvelő és filozófus Lajoson meg a festő és műgyűjtő Ferencen kívül olyan színes családi sztorikat lehet megtudni róluk, amik biztosan kirángatnak minket a megszokott hétköznapjainkból. Segítség, ha ezeket valaki megosztja velünk, és nem nekünk kell a kéziratokat, a különféle levelezéseket és az internetet böngésznünk, hogy megismerjük a titkos történeteket. A hosszúlépés.járunk? csapata Hatvany Helga Viharos idők című, nemrég megjelent könyve alapján összerakott egy szuper sétát, ahol a Hatvany család legendás örökségén túl egy kicsit a Várnegyedet is jobban megismerhetjük.
A kezdetek
Ha valaki elmerül a Hatvanyak szövevényes családjában, akkor már az első percekben kiszúrja a nevek bonyolult hálóját, ugyanis eredetileg Deutschként kezdték meg pályafutásukat. Ezt a nevet pedig még akkor is megőrizték a családi cégükben, vagyis a Deutsch Ignác és Fiában, amikor már világszerte Hatvanyként ismerték őket, és a Fia sem egy személyt jelölt. A nevek furcsasága itt nem ér véget, ugyanis ez egy olyan család, ahol nem feltétlenül azt a keresztnevet használták, amin hivatalosan anyakönyvezték az illetőt – Hatvany Lajost is Lacinak hívták. Visszakanyarodva a kezdetekhez, a Hatvanyak, jobban mondva Hatvany-Deutschok, vagyis
a hatvani Deutsch család története egy aradi szatócsbolt megnyitásával veszi kezdetét.
a hatvani Deutsch család története egy aradi szatócsbolt megnyitásával veszi kezdetét.
Deutsch Ábrahám a bolt mellett gabonával, gyapottal, szövettel és más terményekkel kereskedett, ebbe az üzletbe pedig betársult egyetlen fia, Deutsch Ignác is. Ő volt az, aki felvirágoztatta apja egykori üzletét, figyelmét a pénzkölcsönzésre és a terménykereskedésre összpontosította, amikor pedig kiépült az Arad és Pest közötti vasút, és a gabona végre egy nap alatt megérkezett a városba, Ignác lecsapott a lehetőségre, és családostul a prosperáló Pestre költözött. A Nádor utcában, egy klasszicista épületben leltek otthonra, amiben a Deutsch Ignác és Fia cég központja is működött egészen az államosításig.
A kereskedelem mellett Ignác két fia, József és Bernát már a malomiparba is beszállt, részt vettek az Első Budai Gőzmalom Társulat és a Concordia Gőzmalom megalapításában, de vagyonukat földek vásárlásába is befektették. Így szerezték meg a Budapest–Hatvan-vasútvonal építésekor a hatvani uradalmukat, ahol beindították a cukorrépa-termesztést, úgyhogy hamar a legnagyobb cukorgyáros címet is megszerezték maguknak.
Az első palota és a „két lábon járó pokol”
1879-ben I. Ferenc Józseftől megkapták a nemesi címet, 1908-ban pedig a bárói címet, meg egy címert is, amit egyébként mindenki megcsodálhat a Hatvany-palota kapuján a Táncsics Mihály (akkor Werbőczy) utcában. A barokk palotát eredetileg gróf Erdődy György országbíró építtette 1750 és 1769 között, Nepauer Máté tervei alapján, aki akkoriban szinte az összes barokk épületet tervezte. A Hatvany családhoz 1913-ban került, és innentől kezdve meghódították az egész Várnegyedet.
Ahogy Hatvany Helga könyvében is olvashatjuk, a házat díszes barokk és rokokó bútorok díszítették, hatalmas kapuján autók is behajthattak, az épület mögött egy kis kertecske is volt, mindez pedig elmaradhatatlan dunai panorámával társult. Itt élt a család
máig talán legmeghatározóbb alakja, Hatvany Fanni, aki nemcsak ezer darabnál is nagyobb porcelángyűjteményéről, de a szigorúságáról is híres volt. Mindenki tartott tőle, maga volt a „két lábon járó pokol”, aki nagyon határozottan igazgatta a család életét.
Visszaemlékezésekből kiderül, hogy a nő valódi dámaként élt, és amikor utazásra került sor, akkor még a privát, első osztályú vonatkabin üléseit is Fanni személyre szabott, monogramos huzataival kellett behúzni. Az asztali modort is megkövetelte, úgyhogy a fiataloknak a bokát és a térdeket szorosan összezárva, egy-egy könyvet a hónalj közé szorítva, egyet pedig a fejen egyensúlyozva kellett az asztalnál ülni.
A művészek: Lili, Lajos és Ferenc
Bár elsősorban az ipari birodalmukról voltak ismertek, a családtól a művészetek sem álltak távol, és ez nem merült ki a mecénáslétben. Az egyik legérdekesebb figura szerintünk Hatvany Lili, akiről imádtak cikkezni az újságok, és ő maga is rendszeresen írt kritikákat a Színházi Élet hasábjain, sőt! Drámaíró és forgatókönyvíró volt, darabjai pedig meglepő módon külföldön, leginkább Amerikában voltak sikeresek. A Metro-Goldwyn-Mayer forgatókönyvírói szerződést adott neki, rendszeresen voltak bemutatói a Broadwayen, 1931-ben pedig egyik színdarabjából egy hollywoodi filmet rendeztek. Hatalmas partikat adott a Táncsics Mihály utcai palota báltermében, ahol külföldi sztárok, írók, arisztokraták voltak gyakori vendégek. A családi legenda szerint pedig a bemutatók után mindig figyelték, hogy Molnár Ferenc telefonál-e, ugyanis ha az író felhívta, a darab kudarcra volt ítélve, míg ha a telefon másnap néma maradt, a színdarabra siker várt.
Hatvany Lajos a legismertebb a Hatvanyak közül, Bécsi kapu téri háza a 30-as években az irodalom fellegvára volt. Tanulmányai után író, színdarabíró, kritikus, irodalomtörténész és az akkori irodalom legjelentősebb támogatója lett, akitől egyébként Karinthy rendszeresen kért némi pénzt. Fenyő Miksával és Osvát Ernővel megalapította a Nyugatot, majd később a Pesti Napló szerkesztője lett. Ebben a középkori alapokra épület házban megfordult Bartók Béla, József Attila, Thomas Mann is, hiszen Hatvany gyakran rendezett itt vacsoraesteket a művészeknek.
Nemcsak írók voltak a családban: Hatvany Ferenc rengeteget festett, ez apját persze túl sok örömmel nem töltötte el, hiszen így kevesebb energiát fektetett a családi cégbe. Az Ybl Miklós tervezte Lónyay-Hatvany-villában a bárónak közel 800 darabos műtárgygyűjteménye volt, köztük olyan darabokkal, amelyek ma már a világ leghíresebb múzeumainak gyűjteményét gazdagítják, hiszen a II. világháború végén mindent elhurcoltak innen. A gyűjteményben volt Delacroix-, Manet-, Renoir- és Courbet-festmény is, utóbbi A világ eredete című, provokatív művét Hatvany egy elzárt ajtó mögött tartotta, és csak bizonyos esetekben, bizonyos embereknek mutatta meg.
A tragikus szálak
A zsidótörvények bevezetésével a család tagjai egyre többször ütköztek nehézségekbe, majd a 40-es években szinte egyik napról a másikra elveszítették a vagyonukat. Voltak, akik Amerikába vagy Angliába, sőt Indiába menekültek, míg mások itt maradtak az országban, és bujkálásra kényszerültek. Hatvany Helga nagymamája, Vera megpróbálta kimenekíteni a vagyonát, de megtévesztés áldozata lett, és egy szélhámosnak adta a több százezernyi pengőt. Ezzel ő is rosszul járt, ugyanis pengőkiajánlás bűncselekményével a márianosztrai börtönbe zárták. Miután kiszabadult, a Gestapo kezére jutott, de a gettóban töltött pár nap után megszökött. Ő egyébként az egyik legbotrányosabb tagja a családnak, még jóval korábban egy színésznővel is összeverekedett a pesti éjszakában egy férfi miatt – a bökkenő csak annyi volt, hogy az nem a férje volt.
Hatvany Lajos Angliában telepedett le, Lili és lánya New Yorkba indult. A családban szinte mindenki átvészelte a holokausztot, kivéve Hatvany Irént, Lajos húgát és családját. Övék az egyik legtragikusabb történet: megtalálta őket egy pilótákból álló csoport, akik vállalták, hogy egymillió pengő fejében kiviszik őket az országból, és megmenekülnek. Ez persze átverés volt, amikor a család kiért a budaörsi repülőtérre, a Gestapo várt rájuk. Deportálták őket, Irén pedig Auschwitzban meghalt.
A család történetét végtelen hosszan lehetne még írni, de mi úgy gondoljuk, hogy a legjobban Hatvany Helga könyve és a hosszúlépés.járunk? könyvsétája adja át igazán az egészet. Van még sétaidőpont bőven, mi erősen ajánljuk, hogy vegyetek részt rajta.
