A Meataly nem új hely, még akkor sem az, ha a régi lokációját nem számítjuk. Ha igényes és autentikus olasz trattoriaélményre vágyunk, hibátlan pastákkal, a város legjobb carbonarájával és izgalmas halas fogásokkal, akkor nem lehet megkerülni.
Olasz konyhából szerencsére van pár Budapesten – olyan is, ahol csak a konyha olasz, olyan is, ahol a séf is. Pont a népszerűség miatt érdemes azonban jól megválasztani, hogy hova megyünk, ha igazán olaszos vacsorára vágyunk, mert a rengeteg olasz hely sokféleképpen értelmezi a talján hagyományokat. Ha azonban a korábban az Arany János utcánál, de jó ideje már a II. kerület lankáin található Meatalyba megyünk, biztos nem nyúlunk mellé – a tulajdonos-séf ugyanis nemcsak hogy szicíliai, de történetesen az olasz konyha minden csínját-bínját is jól ismeri.
Giuseppe Speranza Messinában született, régi vendéglátóscsaládban, mondhatni, a konyhán nőtt fel – egyik nagybátyja például többször elnyerte a legjobb olasz fagylaltmester címet, egy másik nagybácsijának pedig híres kávézója van Olaszországban. Giuseppe így gyerekkora óta dolgozik különböző olasz konyhákon, és egyike azon kevés olasz séfeknek, akik 35 éve részt vesznek a vendéglátásban.
Fiatalon 5 csillagos hotelek éttermének konyháján dolgozott, de nemcsak Olaszországban – megfordult Belgiumban, Szentpéterváron és Lengyelországban is, sőt több olasz hely nyitásához is felkérték közreműködőnek, de főzött a Forma–1-nek, sőt az olasz köztársasági elnöknek, Sergio Mattarellának is.
Mindig is szeretett volna egy saját éttermet nyitni, végül a csillagok állásának és a Budapesten megtalált szerelemnek köszönhetően itt nyitott éttermet. A Meataly először a Bajcsy-Zsilinszky úton nyitott meg, de a Covid egyik tanulsága az volt számukra, hogy sokkal jobb, ha az embernek biztos helyi bázisa van, mint ha naponta újabb és újabb turisták hümmentenek elismerően egy-egy fogás után. Az új helyszín a Pitypang utcában van:
családias, meleg kis bisztró, ahol nagy hangsúly van a szicíliai konyha specialitásain és a halakon is.
Giuseppe nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a Meatalyban csak magas minőségű, olasz alapanyagok kerüljenek a konyhára – erről amúgy fél szemmel mi is meggyőződhetünk, hiszen az étterem végében nyitott konyhán készülnek a fogások. A tésztát helyben készítik , a halak és a tengeri herkentyűk pedig hetente kétszer a központi olasz halpiacról érkeznek – Giuseppe szerint ugyanis „csak így lehet igazi olasz halcarpacciókat, sárgauszonyú vörös tonhalból tatárokat készíteni” . A szicíliai vonal erős az étlapon, és az sem véletlen, hogy a halas fogások olyan erősen képviseltetik magukat az étlapon – Giuseppe azt mondja viccesen, hogy már az anyatej helyett is tengeri herkentyűkkel táplálkozott, és mikor gyerek volt, mindennap friss hal volt otthon ebédre vagy vacsorára.
Néha, ha már nagyon sok volt a halból, a nagymamájához menekült egy egyszerű paradicsomos tésztáért.
Apropó, tészták, mint említettük, a tészták helyben készülnek, valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy a város egyik legjobb carbonaráját Giuseppénél kóstoltuk. Krémes tojásos-sajtos emulzió és szaftos, roppanós guanciale ruganyos házi tésztán – noha inkább római, mint szicíliai fogás, minden centije aranyat ér.
De nagyon szerettük a rákos-pesztós tagliatellét is – a házi tészta és a házi pesztó találkozását mindenképpen a tengerparti emlékek szintjére emelte a koronaként kapott három méretes óriásgarnéla. Az étlapon egyébként – jó olasz szokáshoz híven – külön szekció van a húsos (monti) és a tengeri (mare) fogásoknak, de természetesen kérhetünk egy klasszikus nápolyi pizzát is.
A húsos fogásokon érezni a nemzetközi fuvallatot, és az is látszik, hogy Giuseppe igazi terepe a halas fogások – a legtöbb olasz étteremhez képest nem elégszik meg egy tonhallal vagy – urambocsá! – lazaccal, találunk az étlapon többek között tengeri sügért, sárgauszonyú vörös tonhalat és kardhalat is. Mi egy üde, nyáridéző, könnyű, paradicsomos-olajbogyós tengeri sügért – alias branzino – kóstoltunk friss zöldsalátával, amiben csak annyi volt a hiba, hogy nem a szicíliai nyárban, hanem a budapesti őszben fogyasztottuk el.
A desszert szekcióban is ki-ki megtalálja a kedvencét – a kockázatkerülőknek van tiramisu, a nagyétkűeknek profiterol, aki pedig továbbra is maradna a szicíliai vonalon, annak ott a cannoli: könnyű, citrusos édes ricottakrém roppanós tésztagyűrűbe töltve.
