szabadidő

szerkesztés

Lábszánkóval a magyar Grönlandon – A Normafa, a hazai sízés és síugrás bölcsője

Szerzők

  • Nagy Zsófia

2023. 01. 25. 10:06

Idén télen először van rá esély, hogy fehér legyen a hétvége, itt az ideje, hogy megtudjuk, honnan indult a magyar sísport. Nem is kell messzire mennünk, csak a Normafáig, ahol egykor nemcsak szánkózni vagy sífutni lehetett, de síugró sánc és komoly sípálya is a bátrabbak rendelkezésére állt.

Azt ugyan bemutattuk már, mennyire élvezték a budapestiek egykor a telet, ám arra az egykori Förster-villában látható kiállításon lettünk figyelmesek, hogy a Normafa nemcsak romantikus legendák és a csodás kilátáson merengő értelmiségiek kedvelt helye volt, hanem a magyar sí és síugrás bölcsője is. A XX. század elején „magyar Grönlandnak” is nevezett helyszínről és a téli sportokról egyébként nemcsak a villánál, hanem Budastep, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és a Normafa Síház együttműködésében létrejött Normafa-séta keretében is hallhatunk.

Sízés

1892 decemberében két fiatal atléta, Bély Mihály polgári iskolai igazgató, testnevelő tanár és Demény Károly postatisztviselő elhatározza, hogy kipróbálja azt a lábszánnak nevezett furcsaságot, amelyről addig csak egy ifjúsági lapban olvasott. Bély egyike azoknak a sportembereknek, akikről méltatlanul keveset hallunk, jóllehet amellett, hogy magas szinten vívott és a fociban is jártas volt, sokat tett azért is, hogy a korszakban modernnek számító tornatermek épüljenek országszerte. Ő lelkesíti fel Deményt, barátját és atlétatársát, akivel közösen látogatják a Budapesti (Budai) Torna Egyletet, hogy együtt próbálják ki a lábszánt, vagyis a sízést. A vállalkozás úttörőnek számít, hiszen rajtuk kívül ebben az időszakban csak Chernel István próbálkozik a sporttal, Kőszegen.

A sífelszerelés beszerzése nem ment egyszerűen, azt Norvégiából, Oslóból kellett megrendelni, amihez jól jöttek Demény kapcsolatai, aki titkár volt a Kereskedelmi Minisztériumban. Így igen hamar megérkeztek a mintegy két és fél méter magas, kőrisfa lécek, a hozzájuk tartozó bakancsok, illetve a jó meleg kecskeszőr zoknik. A kötést a két jóbarát az egész napos havazást látva nagyon izgatottan szerelte fel a tornaegylet csarnokában, másnap pedig az új „lábszánkóval” a Vérmező felé indultak, ahol először csak próbálgatták a léceket, aztán elindultak a Kis-Sváb-hegyre, ahol megtörtént az első csúszás, nagyjából azon a részen, ahol most a fogaskerekűt találjuk. Bély így ír erről:

„Fel kell említenem, hogy a síelés csínját-bínját nem ismertük, csak a föntemlített cikkből tudtuk meg, hogyan kell a hegyen fölfelé járni és a lejtőn lesiklani […] Demény Károly elsőnek indult. A turistabotot két kézzel, vegyes fogással, baloldalt a hóba könnyedén tartva, csoszogó lépésekkel óvatosan ment előre s egyszerre siklásnak eredt. A siklás pillanatában nem várt sebességgel száguldott a völgy felé, hópor felhőt hagyva maga után, amelyben alakja nem volt látható s néhány másodperc múlva a hegy lábánál volt, ahol alakja ismét előtűnt, mert megállt. Miska! Gyere le! Nagyszerű! — mondja ő. Azonban őt lesiklani látni, felülről nézve, szinte rémes látvány volt. Most rajtam a sor. Szerencse le! — gondoltam magamban. Elindultam. Egykettőre lent voltam a hegy lábánál, szinte délcegen a léceken állva. No hát ez a sebesség kimondhatatlan érzést váltott ki belőlünk.”

Az élménytől megrészegedve másnap is nekiindultak, és óriási szerencséjükre összefutottak egy, a környéken kiránduló norvéggal, Huseby Rangwalddal, akiről kiderült, hogy síoktató is, így a két jó barátnak több éven át profi segítsége akadt a tanulásban. A norvég Gregersen családdal együtt ismerték meg a sportot, gyakran merítve bátorságot az északiak finom whiskyjéből.

Fotó: Fortepan - Kádár Anna

Fotó: Fortepan - Lőrinczi Ákos

Alig két év múlva, 1894-ben alakították meg az első magyar síegyesületet, ám kedvelt gyakorlóterük nem a Normafa volt, hanem az ekkor még javarészt beépítetlen Gellért-hegy tabáni oldala, a Naphegy, illetve a Sas-hegy környéke. Az időjárás egyébként sokáig nem kedvezett a friss egyesületnek, hiszen legközelebb csak 1899-ben esett sízésre alkalmas hó, a több mint tízfős csapat ekkor már az egyetlen hölgy taggal, Bély Mihály feleségével, Máriával kiegészülve élvezhette a városkörnyéki lankák nyújtotta örömöket.

Sífutó a Normafánál

Fotó: Fortepan - Kriss Géza

Fotó: Fortepan - Ebner

A sportot nagyon gyorsan megszerették a magyarok, az első síversenyt, ahol már a lesiklás is szerepelt, végül 1909-ben tartották, a Normafánál. Hazánk pedig 1914-ben, az északi országok után elsőként országos síszövetséget is alapított. A XX. század elején hét, különböző nehézségű sípályát alakítottak ki a Normafánál, a terület pedig nemcsak sportközpontként, hanem társasági helyszínként is kedvelt volt, 

többek között RadnótiMiklósék is feljártak ide egy jó kis csúszkálásra.

Fotó: Fortepan - Szalay Zoltán

Fotó: Fortepan - Szalay Zoltán

Gyepsízők a 80-as években

Fotó: Fortepan - Szalay Zoltán

A háború után magához térő országban nem változott sokat a normafai sízés népszerűsége, a pályákon a XX. század második felében tárcsás felvonó, sőt egy részükön – beleértve a sífutó pályát – világítás is volt, amit a 80-as években szereltek le. A központ pedig nem csak télen volt népszerű, 1984 nyarán gyepsí-Európa-bajnokságot is rendeztek itt, ahol 12 ország 80 sportolója öltötte fel a rollkának nevezett sporteszközt.

Síugrás

1909. február 28-án rendezték meg az első magyar síugróversenyt a Normafánál, a lesikló- és a sífutóversennyel együtt. Ehhez azonban még nem állt rendelkezésre rendes, épített síugró sánc, ez csak az első világháború utáni szezonban, 1919 januárjában készülhetett el, ám hamar meg is rongálódott a hidegtől. 

Sánc 1936-ban

Fotó: Fortepan - Fortepan

Az első szakszerű, 9 méter magas, 30 méter hosszú és 3 méter széles sánc végül 1923 decemberében készült el, Normafa és a János-hegy között, az első versenyt pedig 1924 januárjában rendezték rajta. Noha a sportbarátok nagy örömmel üdvözölték az új építményt, hamar kiderült, hogy kisebb átépítésre szorul, a következő évre azonban kijavították a hibát, így a 20-as évek végén már indulhatott is az extrém sport, egyre nagyobb ugrások születtek. Az időszak jeles sportolói a Szepes testvérek voltak, főleg Béla, aki sorra döntötte meg a rekordokat a sáncon.

1954

Fotó: Fortepan - Szent-tamási Mihály

A sánc többszöri felújítás után, 1933-ban kapott vasszerkezetet, avatóján pedig híres norvég síugrók hajmeresztő kettős ugrása is szórakoztatta az összegyűlt tömeget. Egyikük, Sigmund Ruud egyébként azonnal 37,5 méteres pályarekorddal nyitott.

Síugrás 1958-ban a nyári pályán, zöld lombok mellett

Fotó: Fortepan - Lencse Zoltán

Az 50-es évekig folyamatos volt a fejlődés, 1958-ban pedig újabb különlegességgel gazdagodott a sportág, ekkor ugyanis műanyag burkolatot kapott a legnagyobb sánc, így nyáron is lehetett rajta versenyeket rendezni, a zöld fák között, vékony zakóban hideg fröccsöt szopogató közönség legnagyobb örömére. A Normafánál tartott utolsó jelentős versenyt 1971-ben rendezték, nyertese Szilágyi Gyula volt, egy 40,5 méteres ugrással.

Lejtőn

A 80-as, 90-es években, ahogy egyre kevesebb volt a hó és egyre nyitottabbak a határok a síparadicsomnak számító, szomszédos Szlovákia és Ausztria felé, egyre kevesebben látogatták a Normafát a téli sportokért. Noha korábban még villanyvilágítást is létesítettek, hogy este is lehessen a sípályát használni, és hotel is működött a környéken, a 90-es években a lejtőkön szinte már csak szánkózókat lehetett látni, később a felvonókat is leszerelték.

Fotó: We Love Budapest

A Normafánál zajló fejlesztéseknek hála azonban egyre több lehetőség nyílik arra, hogy újra sokféle téli sportot űzhessünk, idén hóágyúzott pályákkal is várnak bennünket. Bár nem túl valószínű, hogy a síugrás egyhamar visszatér a hazai bölcsőjébe, azért ne szomorkodjunk, a sífutástól a nordic walkingon át a sírollerezésig számtalan sportot próbálhatunk ki most is a környéken.

Források:

Normafa Park
Síelők.hu
Hegyvidéki Újság
Turistaság és Alpinizmus, 19171918, 78. szám
Képes Sport, 1984. 09. 04., 36. szám
Népsport, 1984. 08. 30., 210. szám

Folytatnád az olvasást? Szeretsz mindig képben lenni, érdekelnek a legújabb budapesti hírek, történetek? Iratkozz fel heti hírlevelünkre, az Insiderre, és legyél te a társaság iránytűje, ha éttermet, kirándulóhelyet vagy programot kerestek!

Hasonló tartalmak

Admin mode