A Városmajorból induló fogaskerekű vasutat 1890. május 17-én adták át az utazóközönségnek, a története hivatalosan innentől datálódik. Ez azonban csak részben fedi a valóságot. Az 1890-es nyitást megelőzte ugyanis bő 15 évvel egy másik. 1874. június 24-én adták át először a fogaskerekűt, ami ekkor még csak az alsó szakaszból állt, és a Svábhegyig volt kiépítve. 1890-re készült el a teljes vonal, ami viszont már a Széchenyi-hegyig tartó felső szakaszt is magába foglalta.

Ha azt mondjuk, 60-as villamos, alig tudja valaki, hogy melyik is az, és merre közlekedik.

Ha azt mondjuk, 60-as villamos, alig tudja valaki, hogy melyik is az, és merre közlekedik.

De ha azt mondjuk, hogy a Fogas, akkor már sokan tudni fogják, hogy mire gondoltunk. Nem, nem a halfajtára és még csak nem is a ruhatárolást elősegítő eszközre. Hanem arra a piros színű közlekedési eszközre, ami a Városmajor és a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút végállomás között közlekedik, és aminek hivatalos neve az, hogy budapesti fogaskerekű vasút. A fogas idén 130 éves, vagyis azóta jár teljes vonalon a budai oldal egyik kedvenc kirándulójárata.

De nem volt ez mindig így. A fogaskerekű története két részből áll, az első 16 évig tartott, a második pedig utána kezdődött, és már 130 éve tart. De hogy mi a különbség? A különbség a szakaszokban van.

A 19. században a Svábhegy szőlőkkel és erdőkkel borított vidék volt, amit azonban szépen lassan felfedeztek maguknak a városlakók is, így hanem benépesült. Eleinte írók, színészek, művészek (pl. Jókai Mór, Eötvös József, a Steindl család) kedvelt pihenőhelye lett, majd sorra épülni kezdtek a villák is, végül egyre gyakrabban tűntek fel a túrázók és a kirándulók is. Hamar indokolttá vált a környék városi közlekedési vérkeringésbe való becsatlakoztatása. A megnövekedett közlekedési igény kielégítésére előbb a lóvasút jelent meg, majd 1874-ben átadták a fogaskerekű alsó, Svábhegyig tartó szakaszát

Akkor még azt gondolták, a történet itt megáll. De nem így lett.

Akkor még azt gondolták, a történet itt megáll. De nem így lett.

A budai hegyvidék fejlődése és népszerűsége hallatlanul felgyorsult, így elég hamar igény mutatkozott arra, hogy a fogaskerekű is hosszabbítást kapjon, ekkor épült meg a második, Széchenyi-hegyre vezető szakasz. Ennek, vagyis a teljes, ma ismert és használt vonalnak az átadása volt 1890. májusában, azaz 130 évvel ezelőtt. 

Az engedélyzetetést és az építést, majd a fenntartást egy svájci, közelebbről bázeli cég intézte, az fogaskerekű vasutakra szakosodott Internationale Gesellschaft für Bergbahnen. Ez a cég 1895-ben megszűnt, a fogaskerekűt innentől kezdve pedig a Svábhegyi Fogaskerekű Vasút Rt. vitte tovább. 

Akármilyen népszerű is volt a fogaskerekű, az állapota egyre csak romlott, 

Akármilyen népszerű is volt a fogaskerekű, az állapota egyre csak romlott, 

nem beszélve arról, hogy egyre korszerűtlenebbé és gazdaságtalanná is vált. Az első pár évtizedében ugyanis a fogaskerekű még gőzüzemű volt, a fejlődéssel pedig nem tartott lépést. 1926-ra, mire a vasútvonal engedélyezési ideje lejárt, már nagyon nem számított korszerűnek. Ekkor azonban a főváros tulajdonába, valamint a BSzKRt kezelésébe került, ez pedig maga után vonta azt, hogy egy évvel később korszerűsítésbe kezdtek a teljes szakaszon, ami azt is jelentette, hogy a fogaskerekűt villamosították. 1929 nyarára készültek el vele.

A villamosítást követően pár évtizedig csend és nyugalom honolt a fogaskerekű életében. Bár az amortizációt akkor sem tudta elkerülni. Az 1960-as évek közepére vált nyilvánvalóvá, hogy már annyira leromlott  a szerelvények állapota, hogy elérkezett az idő egy újabb és mindenre kiterjedő ráncfelvarrásra. A bürokrácia meg a patópálság miatt csak 1973-ban vágtak bele a munkálatokba, akkor viszont már alaposan. Nemcsak lecserélték a teljes járműparkot, de a fogaskerekű vasúti pályáját és az elhasználódott berendezéseket is felújították, illetve lecserélték. 

A következő finomhangolásra a 2000-es évek elején került sor.

A következő finomhangolásra a 2000-es évek elején került sor.

A fogaskerekűnek a maga több mint 100 éves története során mindössze egyetlen nagyobb balesete volt. Kisebb kisiklásokból volt több is, de azokban az esetekben még csak személyi sérülés sem történt. 1987. januárjában viszont a nagy hó és a fagyok miatt az egyik jármű elsődleges fékje felmondta a szolgálatot, a szerelvény pedig elszabadult, majd frontálisan ütközött a vele szemben haladó másik fogaskerekűvel. A két vezető meghalt és több súlyos sérülés is történt. A balesetben résztvevő járműveket nem vonták ki a forgalomból, hanem mindkettőt helyreállították, sőt a mai napig közlekednek. Viszont a szerelvények fékrendszere ekkor átesett egy komolyabb átalakításon-modernizáláson. Azóta minden rendben működik. Reméljük, a következő években is így lesz majd. 

Címkék