A Duna pesti partján, a Duna-korzón húzódó szállodasor látványa megosztja az embereket. Van, akinek tetszenek az épületei, hisz menő szállodák csak szépek lehetnek. Másoknak viszont egyáltalán nem rajonganak a csupa beton és üveg épületmonstrumokért. A vitát most nem fogjuk eldönteni, azt viszont biztosan tudjuk, hogy a mostani előtt itt állt szállodasor mindenkinek tetszett volna. A régi, patinás épületek a II. világháborúban pusztultak el. Köztük állt a legendás Hungária Nagyszálló, vagyis a Grand Hotel Hungária, melynek helyén most a Marriott Hotelt (korábban Hotel Duna InterContinental) találjuk.
A Marriott Hotel oldalában van egy hatalmas emléktábla, ami nyilvánvaló méretei ellenére úgy van elhelyezve, hogy az ember hajlamos elsétálni mellette úgy, hogy akár észre sem veszi. Ez a tábla tanúskodik egyedül az egykori hotellegendáról, noha az emléktábla nem is igazán az egykori épületről szól, hanem arról, hogy Richard Wagner német zeneszerző 1875-ben Budapesten járt és ebben a szállodában, a Hungária Nagyszállóban lakott. Ahol nem sokkal korábban, 1872-ben megalakult a Pesti Wagner Egylet, melynek első titkára és egyik alapítója gróf Apponyi Albert volt. Az ő invitálásukra érkezett 1875 március elején a fővárosba – és a Hungáriába is – a német zeneszerző, méghozzá felesége, Liszt lánya, Cosima társaságában.
Wagner és felesége látogatásának emlékére 1933-ban egy emléktáblát is felavattak, ami a szállodával együtt elpusztult, a bevezetőben említett új táblát pedig már a Richard Wagner Társaság készíttette el 2013-ban. A Hungáriában nemcsak Liszt Cosima szállt meg, hanem pár évvel korábban az apja, Liszt Ferenc is, aki több koncertet is adott a Hungáriában, amelynek huzamosabb időn keresztül a lakója is volt.
Más hírességek is előszeretettel szálltak meg a Hungáriában, amikor Budapesten jártak. Például Theodore Roosevelt amerikai elnök vagy VII. Edward angol király, aki még walesi hercegként gyakran utazott kikapcsolódásként a magyar fővárosba. A Hungária lakója volt még Thomas Edison feltaláló-üzletember, Giacomo Puccini, Richard Strauss és Lehár Ferenc zeneszerzők, valamint César Ritz szállodalánc-tulajdonos felesége, Marie-Louise Beck, aki talán a helyi konkurenciát meg a lehetőségeket jött csekkolni Budapestre.
A legnagyobb csinnadrattával érkező vendég 1900-ban a perzsa sah volt, aki természetesen népes kísérettel érkezett, és a Hungária 302 szobája közül 84-et vett ki. Nemcsak híres vendégek érkeztek, hanem nevezetes események is történtek a szállodában, melyek között éppúgy volt szomorú, mint büszkeségre okot adó. Szomorú volt például az, hogy 1893-ban, mindössze 48 évesen, a Hungáriában kapott szívinfarktust és hunyt el Puskás Tivadar feltaláló-mérnök. Ugyanakkor itt volt 1877-ben az első telefonkészülék hivatalos bemutatója, ahogy Munkácsy Mihály Golgota című festményének is 1884-ben. Vagyis bátran kijelenthetjük: a Hungária Nagyszálló nemcsak egy luxushotel volt, hanem az akkori társasági élet egyik központja is, melynek földszinti részén étterem, kávézó, MÁV-jegyiroda és bankfiók is működött. Rendszeresen tartottak a szállodában bálokat, farsangi mulatságokat, pártlakomákat és hangversenyeket.
A nagyjából 80 évig a pesti Duna-partot díszítő Hungária Nagyszálló 1871-ben épült meg Szkalnitzky Antal és Koch Henrik tervei alapján, de az ötlet, hogy a folyóparton szálloda épüljön, valamivel régebbi volt, és mint annyi minden abban a korban, ez is egy Széchenyihez köthető. Széchenyi Ödön volt az, aki 1868-ban életre hívta az Első Magyar Szálloda Rt.-t, természetesen szállodaépítés céljából. Még abban az évben elkezdődtek a munkálatok, annak ellenére, hogy Szkalnitzkyék terve nem az első volt, hanem a sokadik, ami a döntéshozók elé került. A 302 szobás, 1871-ben megnyitott szálloda a kor egyik legkorszerűbb és egyben legszebb hotele volt. Minden megtalálható volt benne, ami akkoriban a modernitást jellemezte, így volt a Hungáriában többek között lift és távíró is.
A szálloda történetében kétszer történt gyökeres változás. Az első a Tanácsköztársaság idején esett meg. Az épületet kisajátították a kommunisták, sőt át is nevezték: Szovjetház lett az új neve. Ez lett a Forradalmi Kormányzótanács székhelye, ahol a népbiztosok laktak. De itt volt Szamuely Tibor rettegett terrorszervezete, a Lenin-fiúk bázisa is. A Tanácsköztársaság leverését követően a szálloda visszakapta eredeti funkcióját, vagyis újra hotel lett.
Aztán jött a II. világháború, ami megpecsételte az épület sorsát. A harcok utolsó óráiban, 1945-ben, a főváros ostromakor kapott borzalmas bombatalálatot, aminek következtében három napon át lángokban állt az épület. Mivel a Hungária teljesen kiégett, és csak romok maradtak a helyén, melyek még csak egy kicsit sem emlékeztettek egykori fényére, a szállodát elbontották, majd a helyén 1966 és 1969 között megépült az Hotel Duna InterContinental, ami a 90-es években új tuljadonoshoz került, így a szálloda neve is megváltozott, s lett belőle Hotel Marriott.
