Vége van a nyárnak, megújult energiákkal dolgozhatunk, és az iskola is hamarosan elkezdődik. Túl azon, hogy várjuk, hogy az élet visszatérjen a normális kerékvágásba, az otthon töltött hónapok után biztosan sokaknak fog hiányozni az online megbeszélések közben sülő házi kenyér illata. A szeptemberi kezdés során talán visszaköszön az érzés, mikor gyerekként a nyári szünet, a nagyi főztje után visszazökkentünk a konyhásnénik, a vagdalttal koronázott paradicsomos káposzták világába. Az óra delet üt, az ebéd elejét jelző gong megszólal, fogjuk meg most képzeletben a kicsit vizes műanyag tálcánkat, és álljunk be a nosztalgia kantinja előtti sorba.
A közétkeztetés gyökerei jó régre nyúlnak vissza. A katonák, a hadseregek már az ókorban is meghatározott ellátmányt kaptak, de az iskolákban, a kórházakban is elég hamar megjelentek a hatalmas kondérokban és adagokban elkészített, sok ember éhségének megszüntetésére szánt egyszerű fogások. A modern munkahelyi étkeztetés története pedig minden országban nagyjából az ipari forradalom kezdeteire tehető. Az első hagyományos értelemben vett menza Robert Owen utópista skóciai gyárában működött, a 19. század elején.
Magyarországon a II. világháború hozott jelentős változást az üzemi konyhák működésében. A Gazdasági Főtanács 1947-ben rendeli el olcsó típusebéd bevezetését, 1949-ben pedig be is fejeződik a növekvő kereslet szülte „Ételgyár” építése, ahol először 20 ezer ember, majd egy év múlva már 54 ezer ember számára főznek. Az ugrásszerű növekedés egyrészt annak köszönhető, hogy a háború után a vissza nem térő férfiak helyére egyre több nő volt kénytelen beállni dolgozni, így meg kellett oldani a háztartás vezetésének problémáját. A „gyanús” családi, baráti étkezések kiszervezése és az egyenlő bánásmód egyenételekkel történő bemutatása pedig amúgy sem jött rosszul a kissé paranoid szocialista rendszernek.
Míg a háború után az üzemi konyhákban főztek, amiből tudtak és tálaltak, amiben tudtak, a dolgozók pedig sokszor tésztát gyúrtak, kelesztettek,
a 60-as évek jelentős változást hoztak a közétkeztetésben, ekkortájt vezették be az üzemi étkezdékben az önkiszolgáló rendszert, ami jelentősen lerövidítette az étkezési időt, ugyanakkor személytelenebbé tette az evés gesztusát.
a 60-as évek jelentős változást hoztak a közétkeztetésben, ekkortájt vezették be az üzemi étkezdékben az önkiszolgáló rendszert, ami jelentősen lerövidítette az étkezési időt, ugyanakkor személytelenebbé tette az evés gesztusát.
Ebben az időben alakulhatott ki a mindannyiunk által jól ismert, hatalmas merőkanalával az átadóablakban örökös portrékivágásba merevedő konyhásnéni prototípusa.
Ebben az időben alakulhatott ki a mindannyiunk által jól ismert, hatalmas merőkanalával az átadóablakban örökös portrékivágásba merevedő konyhásnéni prototípusa.
A pult másik oldalán
Az idén 80 éves Kati néni 1979-től tíz évig dolgozott a honvédség V. kerületi konyháján, ahol 1200 dolgozóra főztek. Hogy minden időre készen legyen, Kati néni sokszor hajnali
5-kor kezdte a munkát, különösen akkor, ha lángos volt az aznapi terv része és 8 órára kellett előkészíteni 150 darab sütését. Kollégái nagyjából ekkorra érkeztek meg, és friss
alapanyagokból kezdetét vette a kétféle rendes menü, illetve finnyásabb, jobban keresők számára az à la carte ajánlat elkészítése. Az ebédmenü egyféle
levest, kétféle főételt, az à la carte ételeket vásárlók számára
frissensülteket tartalmazott. Fél 12-re mindennek készen kellett állnia, azután
vette kezdetét a kiszállítás a laktanyákba. Ezt követően délután 3 óráig zajlott
a rendrakás, a takarítás és a másnapi étel előkészítése. A konyhán 22 ember
dolgozott a felszolgálókkal, takarítókkal együtt, Kati néninek 6-7 közvetlen
kollégája volt.
A 80-as évek gyermekei közül sokan még emlékeznek a főbb karakterekre. A soványaknak, a matekból egyest kapó pityergőknek pótnagyiként a piskótára még fél kanál csokis pudingot merő jó tündérre és a válogatósokat a világ más tájain tapasztalható éhezéssel ijesztgető gonoszokra egyaránt. Érdekes, hogy a típusok nem kor- és helyszínfüggők, úgy tűnik, az üzemi étkezdék és az iskolai, óvodai kantinok ugyanazokat a karaktereket szülik meg.
Na de több komolyságot a témának! A 80-as évekre nemcsak a szerepek, de a közétkeztetés szabályai is korszerűsödnek. A táplálkozási alapelvek változásának megfelelően végre elválik egymástól a gyerekek és a felnőttek étrendje, ugyanakkor az akkori ovisok még kétségtelenül egy táplálkozás élettani béta-verzió kísérleti alanyai, a viszonylag kevés fogást rotáló óvodai, iskolai menza ma már nem tekinthető követendő példának. Ezzel együtt legtöbbünk számára
a gulyás után felszolgált mákos tészta, a paradicsomos káposztára toccsanó vagdalt látványa, a rizibizi, a piskóta + csokiöntet kombó és az óvodai tea kitörölhetetlen gyermekkori emlékké váltak.
a gulyás után felszolgált mákos tészta, a paradicsomos káposztára toccsanó vagdalt látványa, a rizibizi, a piskóta + csokiöntet kombó és az óvodai tea kitörölhetetlen gyermekkori emlékké váltak.
Hamisítatlan óvodai tea mindenkinek
Néhány éve kering a neten,
de nem lehet elégszer rögzíteni az igazi óvodai tea receptjét. Nem mintha egészséges
vagy tápláló italról beszélnénk, a mai harmincasok, negyvenesek számára mégis
ez a tea hordozza a legtöbb oviskori nosztalgiát.
A gyermekkor hamisítatlan ízének receptje tehát: 3 liter víz,
2 filter olcsó fekete tea, 15 dkg kristálycukor, 1,5 dl citromlé (minél kevesebb
valódi citrommal).
A közétkeztetésnek ma már sokféle csoportja van, a legtöbben iskolában vagy munkahelyen találkoznak vele, de külön csoportot képvisel a szociális ellátásban, a honvédségnél és a büntetés-végrehajtásban étkezők köre is. Egy-egy ilyen menza működésének ma már komoly szabályai vannak, a higiénés szempontok mellett a tápanyagbevitel, az egészség is egyre inkább megjelenik az ár-érték arány mellett.
Most persze ingoványos talajon járunk, hiszen mindannyian meg tudunk nevezni sikerült és kevésbé sikerült példákat a közétkeztetésből, azt azonban nem tagadhatjuk, hogy a táplálkozástudomány és a törvényi háttér fejlődése miatt a közelmúltban azért jelentős változások történtek ebben a szektorban. A gyermekek étkeztetésénél fontos lett a só és az egyéb adalékanyagok kerülése, és a felnőttek étkeztetésének is nagyon szigorú szabályai vannak, mind higiéniai, mind a tápanyag bevitele szempontjából.
A változatos igényeknek megfelelni persze mindig nehéz és egyre nehezebb, ezzel együtt egy jó munkahelyi vagy iskolai kantin és egy szerető konyhásnéni a legelesettebb gyerek vagy a legstresszesebb felnőtt életébe is képes öt perc örömet és nyugalmat csempészni. Becsüljük hát meg, ha ilyen élményben van részünk.
