Első körben kiemeltünk hatot Budapest 203 városrésze közül, melyek nevében van valami különös, és kiderítettük, honnan is erednek.
Gercse
A II. kerület egyik kevésbé gyakran emlegetett része. Pesthidegkúttal határos, és Hűvösvölgyből érhető el tömegközlekedéssel. Nevét egy egészen régi településről kapta, amit több, az 1200-as évekből származó hivatalos irat is említ. A település ura az 1300-as évek legelején Gerchei László volt, akit majdnem az egész családjával együtt – egyik lánya túlélte az attakot – lemészároltak az Árpád-ház kihalása utáni interregnum idején IV. László emberei. Gerchei ugyanis Károly Róbert csapatát erősítette. Bár a település a tatárjárást túlélte, a török hódítást már nem. Buda visszafoglalását követően sem költözött oda senki, az egykori falu emlékét néhány rom és az ott álló, az 1700-as években újjáépített, majd többször felújított templom őrzi.
Lágymányos
A XI. kerületi városrész a Duna 1870-es évekbeli szabályozásáig általában víz alatt volt, vagy legalábbis gyakran, emiatt pedig süppedős, mocsaras vidék volt. Arra, hogy miért hívják Lágymányost Lágymányosnak, két magyarázat is létezik, az egyiket a nyelvészek, a másikat a történészek osztják. A nyelvészek szerint a lágy szó egyértelműen a mocsárvidékre utal, a név második fele, a mány pedig régi magyar szó, ami azt jelenti, hogy ’has’, de a dombos vidékekre is utaltak vele, és a Gellért-hegy déli lejtőjénél elnyúló régi, mocsaras Lágymányos pont ilyen volt. A történészek ezzel szemben egy szerb szóra hivatkoznak: a laćman azt jelenti, hogy ’hadnagy’. A török hódoltság idején Budán igen nagy szerb kolónia élt, melynek vezetője hadnagyi rangban szolgált. Ez a verzió állhat közelebb az igazsághoz, már csak azért is, mert a törökök kiűzése után a terület megkapta az első hivatalos, német eredetű nevét (Leutmannosch), ami a Leutnant (hadnagy) szóból ered.
Kútvölgy
A XII. kerületi városrész nevének eredete ahhoz a Döbrentei Gáborhoz kötődik, aki egyfelől igazolta, hogy Dugovics Titusz valóban létező személy volt, másfelől pedig kitalálta a történelem szavunkat. De az ő nevéhez fűződik az ún. dűlőkeresztelő is, ami 1847-ben volt. A reformkor magyar nemzeti törekvéseinek egyik fontos jelképe volt az ünnepélyes esemény, amit Döbrentei javasolt. A Buda határában lévő, addig német nevű dűlőket átkeresztelték magyar nevekre. Így lett a német Brunnenthalból tükörfordítással Kútvölgy. A kút pedig létező kút volt, ami a mai Dániel utcában volt, egy tiszta vizű forrás, ahonnan a környékbeli lakosság hordta haza a vizet puttonyokban és szamárháton.
Cinkota
A XVI. kerületi városrész 1950-ig önálló település volt, majd ekkor Budapesthez csatolták. Kertvárosi, csendes vidék, közkedvelt kirándulóhelye a Naplás-tó. Cinkotát már a Képes Krónika is említi – sőt az említi először. Eszerint 1074-ben itt csatázott Salamon király, valamint a két Árpád-házi herceg, Géza és László, akiknek udvarházuk volt a területen. Itt még nem Cinkotaként, hanem Zyngota majorként szerepel. A tatárjárás után a település a Nyulak szigetei (a mai Margit-sziget) apácák birtokába került, az erről szóló oklevélben pedig Terra Scyngata a neve. A Cinkota név eredetére egyébként több verzió is létezik. Az egyik a magyar eredetet valószínűsíti: két szó, a Szín személynév és a gát főnév birtokos személyraggal ellátott verziójának összetételéből származó Színgáta lett később Cinkotává. Egy másik verzió szerint a szó régiesen fenyvesrigót jelent. És van egy olyan elképzelés is, hogy a városrész neve besenyő eredetű, és temetővárat jelent.
Csillebérc
A XII. kerületi városrész – ahol az egykori úttörőtábort találjuk, és itt kanyarog a Gyermekvasút is – neve hallatán 10 emberből 9 biztosan arra gondol, hogy itt valamiféle bányászati tevékenység zajlott a múltban, pedig nem is állhatna a valóság ettől távolabb, bár aztán ez a tévhit is alakította Csillebérc nevét. A már említett Döbrentei Gábor a dűlőkeresztelő idején változtatott a környék német nevén, és mivel egy gyönyörű, erdős-hegyes vidékről beszélünk, Döbrentei arra gondolt, jól állna neki egy varázslatos és a szépségre utaló név.
Így esett a választás a budai hegyek mondabeli tündérére, Csilére, akinek nevét egyetlen l betűvel írták.
Így esett a választás a budai hegyek mondabeli tündérére, Csilére, akinek nevét egyetlen l betűvel írták.
Csile-bércz lett tehát a név, ami aztán az 1930-as években változott meg és kapott egy másik l betűt is. Az ok prózai volt: a tündér alakja addigra elhalványult, kevesen ismerték a nevét és a meséjét, a korabeli térképészek például valószínűleg nem tudták, ki az a Csile. Amikor az akkori, friss térképeket készítették, megtoldották a Csillebérc nevet még egy l betűvel, mivel azt gondolták, itt régen biztosan bányászat folyt, hisz mi másra is utalhatna a csile szó, amiből valószínűleg kimaradt egy betű. De ők pótolták.
Csepel
Budapest XXI. kerületével kivételt teszünk kicsit, mert ugyan több városrészből áll, és mindegyik neve két tagból áll össze: mindig azzal kezdődik, hogy Csepel, majd valami más követi, például Csepel-Belváros, Csepel-Gyártelep, Csepel-Erdősor. Egyelőre fejtsük meg, hogy honnan jön a Csepel. A honfoglaló magyarok egyik legfontosabb szálláshelye volt, egészen konkrétan az Árpád nemzetségé. Árpádnak pedig volt egy lovásza, bizonyos Sepel, és egy nézet szerint ebből jön a Csepel név is. A nyelvészek szerint azonban sokkal valószínűbb, hogy egy régies szavunk, a csepely (vagy másképp: cseplye) a „ludas” Csepel nevének eredete szempontjából, ami ’erdős, cserjés-bokros hely’-et jelent. Csepel pedig, gyár ide vagy oda, pontosan ilyen terület (volt).
