A budapesti városrészek neveit már annyira megszoktuk, hogy szinte fel sem tűnik, hogy a nagy részük elég különösen hangzik. Persze mindnek megvan a maga története, hogy miért is hívják úgy, ahogy. Van, amelyik egyértelmű (lásd: Vár vagy Belváros), van, amelyik (talán) kikövetkeztethető, és akadnak olyanok is szép számmal, melyek eredetét csak úgy tudhatjuk meg, ha utánaolvasunk.
Első körben kiemeltünk hatot Budapest 203 városrésze közül, melyek nevében van valami különös, és kiderítettük, honnan is erednek.
Gercse
A II. kerület egyik kevésbé gyakran emlegetett része. Pesthidegkúttal határos, és Hűvösvölgyből érhető el tömegközlekedéssel. Nevét egy egészen régi településről kapta, amit több, az 1200-as évekből származó hivatalos irat is említ. A település ura az 1300-as évek legelején Gerchei László volt, akit majdnem az egész családjával együtt – egyik lánya túlélte az attakot – lemészároltak az Árpád-ház kihalása utáni interregnum idején IV. László emberei. Gerchei ugyanis Károly Róbert csapatát erősítette. Bár a település a tatárjárást túlélte, a török hódítást már nem. Buda visszafoglalását követően sem költözött oda senki, az egykori falu emlékét néhány rom és az ott álló, az 1700-as években újjáépített, majd többször felújított templom őrzi.
Lágymányos
A XI. kerületi városrész a Duna 1870-es évekbeli szabályozásáig általában víz alatt volt, vagy legalábbis gyakran, emiatt pedig süppedős, mocsaras vidék volt. Arra, hogy miért hívják Lágymányost Lágymányosnak, két magyarázat is létezik, az egyiket a nyelvészek, a másikat a történészek osztják. A nyelvészek szerint a lágy szó egyértelműen a mocsárvidékre utal, a név második fele, a mány pedig régi magyar szó, ami azt jelenti, hogy ’has’, de a dombos vidékekre is utaltak vele, és a Gellért-hegy déli lejtőjénél elnyúló régi, mocsaras Lágymányos pont ilyen volt. A történészek ezzel szemben egy szerb szóra hivatkoznak: a laćman azt jelenti, hogy ’hadnagy’. A török hódoltság idején Budán igen nagy szerb kolónia élt, melynek vezetője hadnagyi rangban szolgált. Ez a verzió állhat közelebb az igazsághoz, már csak azért is, mert a törökök kiűzése után a terület megkapta az első hivatalos, német eredetű nevét (Leutmannosch), ami a Leutnant (hadnagy) szóból ered.
Kútvölgy
A XII. kerületi városrész nevének eredete ahhoz a Döbrentei Gáborhoz kötődik, aki egyfelől igazolta, hogy Dugovics Titusz valóban létező személy volt, másfelől pedig kitalálta a történelem szavunkat. De az ő nevéhez fűződik az ún. dűlőkeresztelő is, ami 1847-ben volt. A reformkor magyar nemzeti törekvéseinek egyik fontos jelképe volt az ünnepélyes esemény, amit Döbrentei javasolt. A Buda határában lévő, addig német nevű dűlőket átkeresztelték magyar nevekre. Így lett a német Brunnenthalból tükörfordítással Kútvölgy. A kút pedig létező kút volt, ami a mai Dániel utcában volt, egy tiszta vizű forrás, ahonnan a környékbeli lakosság hordta haza a vizet puttonyokban és szamárháton.
Cinkota
A XVI. kerületi városrész 1950-ig önálló település volt, majd ekkor Budapesthez csatolták. Kertvárosi, csendes vidék, közkedvelt kirándulóhelye a Naplás-tó. Cinkotát már a Képes Krónika is említi – sőt az említi először. Eszerint 1074-ben itt csatázott Salamon király, valamint a két Árpád-házi herceg, Géza és László, akiknek udvarházuk volt a területen. Itt még nem Cinkotaként, hanem Zyngota majorként szerepel. A tatárjárás után a település a Nyulak szigetei (a mai Margit-sziget) apácák birtokába került, az erről szóló oklevélben pedig Terra Scyngata a neve. A Cinkota név eredetére egyébként több verzió is létezik. Az egyik a magyar eredetet valószínűsíti: két szó, a Szín személynév és a gát főnév birtokos személyraggal ellátott verziójának összetételéből származó Színgáta lett később Cinkotává. Egy másik verzió szerint a szó régiesen fenyvesrigót jelent. És van egy olyan elképzelés is, hogy a városrész neve besenyő eredetű, és temetővárat jelent.
Csillebérc
A XII. kerületi városrész – ahol az egykori úttörőtábort találjuk, és itt kanyarog a Gyermekvasút is – neve hallatán 10 emberből 9 biztosan arra gondol, hogy itt valamiféle bányászati tevékenység zajlott a múltban, pedig nem is állhatna a valóság ettől távolabb, bár aztán ez a tévhit is alakította Csillebérc nevét. A már említett Döbrentei Gábor a dűlőkeresztelő idején változtatott a környék német nevén, és mivel egy gyönyörű, erdős-hegyes vidékről beszélünk, Döbrentei arra gondolt, jól állna neki egy varázslatos és a szépségre utaló név.
Így esett a választás a budai hegyek mondabeli tündérére, Csilére, akinek nevét egyetlen l betűvel írták.
Így esett a választás a budai hegyek mondabeli tündérére, Csilére, akinek nevét egyetlen l betűvel írták.
Csile-bércz lett tehát a név, ami aztán az 1930-as években változott meg és kapott egy másik l betűt is. Az ok prózai volt: a tündér alakja addigra elhalványult, kevesen ismerték a nevét és a meséjét, a korabeli térképészek például valószínűleg nem tudták, ki az a Csile. Amikor az akkori, friss térképeket készítették, megtoldották a Csillebérc nevet még egy l betűvel, mivel azt gondolták, itt régen biztosan bányászat folyt, hisz mi másra is utalhatna a csile szó, amiből valószínűleg kimaradt egy betű. De ők pótolták.
Csepel
Budapest XXI. kerületével kivételt teszünk kicsit, mert ugyan több városrészből áll, és mindegyik neve két tagból áll össze: mindig azzal kezdődik, hogy Csepel, majd valami más követi, például Csepel-Belváros, Csepel-Gyártelep, Csepel-Erdősor. Egyelőre fejtsük meg, hogy honnan jön a Csepel. A honfoglaló magyarok egyik legfontosabb szálláshelye volt, egészen konkrétan az Árpád nemzetségé. Árpádnak pedig volt egy lovásza, bizonyos Sepel, és egy nézet szerint ebből jön a Csepel név is. A nyelvészek szerint azonban sokkal valószínűbb, hogy egy régies szavunk, a csepely (vagy másképp: cseplye) a „ludas” Csepel nevének eredete szempontjából, ami ’erdős, cserjés-bokros hely’-et jelent. Csepel pedig, gyár ide vagy oda, pontosan ilyen terület (volt).
