Bár a Teyföl egy étterem, ők így nevezik magukat: Kulináris Kultúrsokk Kollektíva és Konyha. Ez egyfelől utal arra, hogy a magyar konyha ízeit kapjuk, de megbolondítva a saját felfogásuk szerint, mégis tiszteletben tartva az eredeti ízvilágokat – nem véletlenül ígérik azt, hogy „felborzoljuk az ízlelőbimbóidat” –, másfelől pedig arra is céloz, hogy a Teyföl nem egy hagyományos étterem. Itt nem kell szépen felöltözni és fegyelmezetten viselkedni, mert mindenkit úgy fogadnak és mindenkivel úgy bánnak, mintha a barátjuk lenne, sőt maga a vendég sem érzi a különbséget a vendéglátói között, legyen szó tulajdonosról, séfről vagy felszolgálóról. Vagyis a környezet bár étteremszerű,
mégis inkább egy hangulatos, kényelmes és tágas konyha, amit egy egy irányba gondolkodó, összetartó, vidám kis kollektíva visz.
Hogy a hely neve egy speciális hazai étel, és pláne az, hogy a névben a j betű helyett y olvasható, az nem az erőltetett trendiség jele, hanem az előbb részletezett koncepcióra céloz: speciálisan a magyar konyha jellemző ételeit kapjuk, ami bár ízre hozza a szánkban élő ízvilágot, mégis máshogy fest, máshogy készül, mint amit korábban ettünk. Sőt, gyakran még a felhasznált alapanyagok sem pont azok, amikről azt gondoljuk, mindenképpen az adott ételben a helyük.
A Teyföl megálmodói egy kreatív páros, a hosszabban külföldön élés után hazatérő, majd Szentendrén letelepedő Szászfai Brigi és Póti Bence, akiket a gyomruk és a szívük mindig is a gasztronómia meg a vendéglátás irányába húzott. Ehhez pedig előbb találtak egy bérelhető helyet, majd pedig kollégákat is.
Ezzel pedig kezdetét vette a Teyföl-sztori.
Amikor Brigi és Bence elkezdte megtervezni és kitalálni a Teyfölt, meghatároztak pár fontos kritériumot, amiknek azóta is igyekeznek – a lehetőségekhez mérten természetesen – szigorúan megfelelni. A sörözőkön kívül például nem találtak itthon sehol olyan helyet, ahol kraft sörök széles választékából lehet választani, így náluk lehet, sőt, minden fogáshoz adnak külön bor- és sörtippet is az étlapon. Természetesen az összes sör hazai kisüzemből származik, a borok pedig környékbeli kisebb pincészetekből. Merthogy az is fontos szempont náluk, hogy amit csak lehet, azt helyi termelőktől szerezzék be, bár a tapasztalatuk szerint (még ha nem is minden alapanyag tekintetében, de) azért ezen a téren még van hová fejlődni. Persze gyorsan tegyük hozzá, a Teyföl legénysége a bioalapanyagokat keresi elsősorban, az meg eleve nehezebb pálya, pláne hogy mindent a környékről szeretnének beszerezni, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyom.
Az ételek tekintetében fontos kritérium, hogy az ízek kavalkádja mellett minden legyen szép színes, van, amire még ehető kis virág is kerül. Ebből talán a fine dining éttermek kínálatára asszociál az olvasó, de az itteni adagok jókora adagok. A színeket mindketten szeretik, de Brigi az ízek szerelmese, olyannyira, hogy kifinomult kóstoló – egyszer egy vakteszten végigkóstolt nyolcféle ásványvizet, és korty alapján megmondta, melyik melyik. A séf Kulcsár Alex, akinek Brigi és Bence bátran ad szabad kezet a konyhában, mert a gyakorlatban pontosan azt valósítja meg, ami az ő fejükben volt. Proaktív, kísérletező, merész, amolyan „ételekkel suttogó” alkatú mestere a konyhának.
Ezt pedig mi magunk is csak alátámasztani tudjuk. A lassan (12 órán át) főzött, marhából készült húsleves, amiben üvegtészta, friss és ress zöldségek vannak a tépett-főzött marha mellett, ránézésre olyan, mintha pho leves lenne. A marhahúsleves ötösre vizsgázott, aztán jött a vadas, ami párolt vaddisznópofából, mártásból, krumplinudliból, savanyított répából és tejfölhabból áll. Úgy ad új perspektívát ennek a hagyományos magyar vadételnek, hogy közben marad az, ami: hagyományos magyar vadétel. Őszintén szólva mindkét fogás olyan ízzel bír, amit végtelenítve enne az ember – már ha nem létezne a jóllakottság érzése, de persze létezik. Mi pedig e két fogás után is már lazítottunk volna a nadrágszíjon, és legszívesebben elheveredtünk volna egy kereveten, ám még várt ránk a desszert.
Alapvetően nem rajongok annyira a csokis-meggyes lúdláb tortaszeletért, viszont a Teyföl lúdlábja már ránézésre is kíváncsivá teszi az embert, mert nem tortaszelet formában áll előttünk, hanem egy tálban terül el, az elemeire szedve: brownie, csokiropogós, csokimousse, meggykrém (de olyan, hogy azért még bűnöznél is, csak hogy ehesd), meggygranita és tonkabab. Amikor persze a kanálkádra kerülnek az összetevők, majd megeszed, ahogy azt ígérik is neked, a klasszikus lúdlábíz is benne van a szádba helyezett étekcsomagban. De ne csak az ételekről beszéljünk, hanem az italokról is, amikkel lekísértük. A hidegen áztatott házi jegestea, ami a Kamélia kert Assam fekete teakeveréke gyömbérrel és citromfűvel, igazi üdítő finomság a nagy melegben, és a Budaprés cidere is hasonlóan az, csak persze ebben már alkohol is van. A finom falatok után elkortyolt málnás cold brew, mely elsőre málnaízt, majd rögvest utána kávés aromát ad, nemcsak üdít, hanem (mint egy jó kávé) serkent is.
Ahogy az eddigiek alapján sejthető, a Teyföl árak tekintetében nem tartozik a legolcsóbb éttermek közé, de olyan minőséget kínálnak és különlegességet adnak, ami tényleg bőven megéri az árát, ráadásul még jól is lakunk. Az ételek egyik fele 3000 és 4000 Ft között mozog, a többi pedig fölötte oszlik el, a 10 ezres kategóriával bezárólag, ahova egyetlen étel tartozik: a magyartarka-hátszín meggymártással (10 450 Ft). Az általunk kóstolt ételek közül a húsleves 3000 Ft, a lúdláb 3600 Ft, a vadas pedig – ami rövid időn belül akkora kedvenc lett, hogy a séf ajánlata részből végül átkerült az állandó ételek közé – 7500 Ft.
A Teyfölben fokozottan figyelnek arra, hogy az is jóllakjon, aki vegán, aki bármire, például a gluténre érzékeny, és az is, aki húst enne hússal. Mindenki megkapja a magas minőséget, egyen bárhogy és bármit, ez pedig nem kevés utánajárással, kutakodással és gasztronómiai finommunkával jár. Annak meg, valljuk be, ára van, ám van olyan magas ár, amit szívesen fizet ki az ember. Közben pedig hétköznap fél 12-től délután 3-ig van ún. menza. Ebben az idősávban mindössze 3950 Ft-ért ehetünk két fogást, vagy egy ezressel többért hármat.
A Teyföl szerdától szombatig 11.30 és este 10 között tart nyitva, vasárnap azonban korábban zárnak, már délután 5-kor, hétfőn és kedden pedig nincsenek nyitva. Szentendrén meglepő módon nem a nyár a jó évszak, hanem a tavasz meg az ősz. Brigi és Bence azonban már előre gondolnak és terveznek, mivel lehetne feldobni a sötét és hideg hónapokat, és mivel lehetne a Teyfölbe csábítani a vendégeket a finom ételeken túl is. Például sörös meg boros rendezvényekkel, standupestekkel, koncertekkel (Carmen, az egyik felszolgálólány profi énekes), meg akár podcasteknek is oda tudják adni a helyet egy-egy adás idejére. Ötlet is van, meg lehetőség is szinte bármire, mert a Teyföl elég nagy, ráadásul van egy belső terasza is (két nagy fügefával), talán még az is téliesíthető.
Egyes falakon meglepő képek láthatók, kutyafestmények, mellettük szellemes leírásokkal. Ezek nem csupán díszítőelemei a helynek, hanem a képek hús-vér és örökbe fogadható kutyákról készültek – így próbálnak nekik reklámot csinálni, merthogy ilyet is terveznek, örökbefogadó-napot tartani a Teyfölben, ismerkedni a kutyusokkal. Brigiéknek is van kettő, az egyik, Mira mindennap velük tart, és a maga csendes módján felügyeli az étterem rendjét.
Végül, de nem utolsósorban, hiába nem olcsó a Teyföl, egyáltalán nem egy elitista, sznob hely, hanem közvetlen, barátságos és befogadó, ahol őszinte kedvességgel fogadnak. Bíznak abban, hogy amit csinálnak és kínálnak, az jó, és meglesz hosszú távon is a gyümölcse. Talán ezért is tették el az első vendégük első rendelését, ami, mint valami dísz, büszkeség, ott virít az egyik polcon bekeretezve.
