Itt a nyár, mikor nemcsak a kabátot cseréljük dögös strandszettre, de a csizmát is a szekrény legfelső polcára száműzzük. Az ilyenkor viselt papucsok, szandálok között pedig van egy típus, ami budapestiekhez hasonlóan valószínűleg a világ legtöbb háztartásában ott ólálkodik. Az egyszerű talpra szerelt, lábfejen áthúzódó, nagyujj mellett is rögzített pánttal ellátott lábbeliket sokféle névvel illettük már. Egy azonban biztos, hívjuk tangapapucsnak, flip-flopnak vagy vietnámi papucsnak, ez a darab évezredek óta része a divatnak.

Flip-flop, tangapapucs, vietnámi papucs, ezeken a neveken is ismerjük a jellegzetes lábbelit. Az első szó hangutánzó eredetű, kicsit olyan, mintha klaffogónak hívnánk ezt a fazont. A második elnevezésben a „thong” jelentése szíj – pikáns adalék, hogy a tangabugyira is hasonló kifejezést használnak az angolban, valószínűleg ez hatott vissza a magyar nyelvre is. A „vietnámi papucs” névnek pedig elsősorban történelmi előzménye van, amiben nagy szerep jut a korabeli elvtársaknak is. Azt azonban sosem gondoltuk volna, hogy a lábbeli története több ezer évvel ezelőtt indult. Világhódító útját azonban csak a XX. században kezdte, Közép-Európa divatját pedig az elmúlt évtizedekben kétfelől, nyugatról és keletről is össztűz alatt tartotta, persze nem teljesen egyszerre. 

Tutanhamon flip-flopos múmiája

A lábujjközös papucs valamikor elegánsabb napokat látott, sőt igen régi ősökkel rendelkezik. Mezopotámiában, az ókori Görögországban, Rómában is ismerték ezeket a darabokat, ám igazán kedveltté egyiptomi főurak, sőt fáraók tették őket négyezer, sőt egyes feltételezések szerint ötezer évvel ezelőtt. Az ilyen papucsok viselése egyértelműen a gazdagok kiváltsága volt, ők is csak kültérre hordták a díszes viseletet, míg a pórnép minden esetben mezítláb járt.

Az első ismert darabok elég messze álltak a későbbi, barátságtalanul csattogó gumitömbtől. Bár a legrégibb ilyen lábbelik növényi háncsból, rostokból készültek, a Tutanhamon sírjában talált több tucat pár papucsot már gazdagon díszítették. Itt meg is tudunk nézni néhányat közülük, itt pedig azt a csodás, aranyból készített darabot láthatjuk, amit a fiatalon elhunyt fáraó múmiája viselt.

A kényszer szülte divatszimbólum

A sajátos lábbelik első hulláma a KGST-nek köszönhetően érte el Magyarországot vietnámi papucs néven. Bár az ázsiai ország nem volt tagja a Szovjetunió nyomására megalakult, hazánkat és a környező országok jelentős részét magában foglaló gazdasági együttműködési szervezetnek, de virágzó kereskedelmi kapcsolatokat ápolt vele. Ennek köszönhető, hogy a helyben gyártott gumipapucsokat importálni kezdték a Szovjetunióba és a közép-európai országokba is. A 60-as évek elejére pedig a hazai üzletek polcait is elöntötték a tömör gumiból készült, színes pánttal ellátott vietnámi papucsok.

Minek nevezzelek, papucskám?


A KGST-s együttműködés olyan sikeres volt, hogy a térség többi országának nyelvében, a csehben, a szlovákban, az ukránban is szerepel a lábbeli nevében Vietnám, valószínűleg orosz átvétel nyomán. Mivel pedig a fazon addig nem volt ismert, a vietnámi papucs nem elsősorban a származási helyre, hanem a jellegzetes formára, típusra utal.

A korabeli újságok alapján a hatvanas évek közepén főszereplőnk igazi magyar divatszimbólum volt. A Tükör 1967-es számának tanúsága szerint „A vízparton a vietnámi papucs jött és győzött”. Ma már megmosolyogtat minket az 1966-os Ifjúsági Magazin balatoni KISZ-táboros híradása is, amely szerint a fiatalok hosszú ideig gyűjtöttek az áhított lábbelire. Ahogy az lenni szokott, minél felkapottabb, elérhetőbb lett a termék, annál kevésbé volt divatos. A 70-es években már megjelentek a különlegesebb, virágokkal, mintákkal csinosabbá tett lábujjközös darabok, a 80-as évek közepe felé pedig rövid időre nyugdíjba ment a fazon, de csak azért, hogy az ezredforduló tájékán újult erővel térjen vissza a divat világába. Ám ez már egy teljesen másfajta hatásnak köszönhető.

Amerikai veteránok szuvenírje

Utazzunk egy kicsit Japánba, ahol a XVI. században terjedt el széles körben a zörinek nevezett lábujjközös papucs. Itt szinte mindig tabi nevű zokniszerűséggel viselték az eredetileg rizsszalmából készült lábbelit, így a ma már óriási divatbakinak számító kombináció alapvetően sokkal kevésbé bizarr, mint amilyennek elsőre tűnik.

Az első zörik a II. világháború után Japánból, a hazatérő veteránok közvetítésével, szuvenírként érkeztek Amerikába, ahol aztán az 50-es években a kaliforniai életérzés, a strand, a nyár szimbólumává váltak. 1962-ben a brazil Havaianas cég megalkotta az első modern, a jelenlegiek ősének tekinthető flip-flopot, ami egyébként mind jellegében, mind felépítésében nagyon hasonlít a vietnámi papucsra. Az első verzió fehér felső és sötétkék alsó talprésszel, pántokkal hódított, egyszerűsége és olcsósága miatt elsősorban a brazil munkásosztály körében. A Havaianas papucsai pedig azóta egyre több színben és megújult logóval, de folyamatosan hódítanak.

A Havaianas után egyre több gyártó lépett a piacra flip-flopokkal, amik rövid felejtés után, a 90-es évek végétől fogva újra folyamatos népszerűségnek örvendenek. A papucsok második virágkorához Magyarország már inkább ehhez a divathoz kapcsolódva csatlakozott, a mostani változatokat is ennek a trendnek köszönhetjük. Bár a lábujjközös papucs nem a legegészségesebb viselet, hiszen hosszú távon, utcán hordva növeli a bütyök, a kalapácsujj kialakulásának és a lábujjak deformálódásának kockázatát, töretlen népszerűségének ez mit sem árt, hiszen mi lehetne egyszerűbb viselet a strandon, mint egy ilyen darab?

Felhasznált irodalom:


Demény Ottó: Szabálytalan riport, Ifjúsági Magazin, 1966. szeptember 1.
Pogonyi Lajos: A vietnami papucs, Népszabadság, 1999. július 29. 
Tükör, 1967. április 25. 
 
https://egypt-museum.com/sandals-of-tutankhamun/
wikipedia.com
https://www.nyest.hu/hirek/honnan-jon-a-vietnami-papucs 
https://www.yourstyleguide.hu/a-flip-flop-papucs-tortenete/

Címkék