A sebészet és így a sebészeti eszközök is több ezer éve az emberiséget szolgálják, csak persze minden kornak megvoltak a saját eljárásai és az azokhoz passzoló tárgyak. A modern sebészet, ami már a mélyebb testüregeket is érinti, a XIX. század végén és a XX. század elején alakult ki. Az azt megelőző évszázadokban, sőt évezredekben inkább a testfelszíni sebészeti eljárások voltak jellemzőek, és a céljuk elsősorban az volt, hogy elkerüljék a fertőzést, a vérzést, a fájdalmat, mélyebb testüregi beavatkozásra pedig csak ritka esetekben került sor. A felszíni sérülések ellátása, a törött és az elmozdult végtagok összeillesztése, a betört koponyák csonttörmelékének eltávolítása, a koponyatető befedése voltak a legjellemzőbb komolynak mondható sebészeti eljárások, meg persze az amputálás, mert a súlyosabb végtagsérüléseknek általában ez volt a „gyógymódja”.
A mai értelemben vett sebészet akkor alakult ki, azt követően indult robbanásszerű fejlődésnek, amikor megjelent a modern fájdalomcsillapítás, a steril műtétvezetési eljárás, valamint miután a vérpótlást is meg tudták oldani. Ezzel párhuzamosan az eszközök is fejlődtek, veszítettek barbárságukból, humánusabbak lettek, illetve egyre több és többféle is lett belőlük, ez pedig lehetővé tette a mellkasi és a hasi részek feltárását, nem beszélve a még komolyabb, mélyebb testüregi beavatkozásokról. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum időszaki kiállítása ezt az utat mutatja be rengeteg eszköz, valamint korabeli képek (elsősorban metszetek) segítségével. A Variationes – Változatok a sebészeti eszközök fejlődésére című kiállítás nem nagy – két nagyobb terem –, ellenben a lényeget emeli ki. És talán arra is gondoltak a múzeum munkatársai, hogy az átlagember alapvetően nem szeret hosszan nagyon bizarr tárgyakat nézegetni, melyekről ráadásul pontosan tudja, hogy mire valók.
A kiállításon témák szerint, tárolókban kihelyezett eszközök nagyjából minden kort lefednek, de annyira, hogy még egy friss és magyar vonatkozású világszenzáció is belefért.
A kiállításon témák szerint, tárolókban kihelyezett eszközök nagyjából minden kort lefednek, de annyira, hogy még egy friss és magyar vonatkozású világszenzáció is belefért.
Még 2022 szeptemberében tártak fel egy I. századból származó sírleletet Jánoshida közelében, amiben egy római kori orvos sebészi eszközeit is megtalálták. A viszonylag jó állapotban fennmaradt tárgyakhoz a precíziós forma, az ötvözet, a minőség és a kor tekintetében hasonlót eddig még csak egyetlen helyen tártak fel korábban, méghozzá a láva által elpusztított Pompeji romjai alól. Ez a lelet azért is érdekes, mert ha a jóval későbbi, XIX–XX. századi hasonló tárgyakkal összevetjük, akkor kiderül, hogy bizonyos eszközök felépítése és formája hosszú-hosszú időn át szinte semmit sem változott.
Bármilyen érdekes és izgalmas is ez a kiállítás, azt nem árt előre tudni, hogy olyan eszközöket mutatnak be, amelyekkel az emberi test meghatározott részeit vágták fel vagy le, és ha az ember fantáziája kimondottan élénknek mondható, automatikusan azt próbálja elképzelni, hogy mit mire használhattak. Persze van, ami egyből felismerhető, anélkül, hogy elolvasnánk a kiállítás tárgymutatójából, hogy éppen mit is nézünk. Ha pedig nincs kellő fantáziánk, akkor a falakat borító képek fognak eligazítani. A korabeli
–
középkori és újkori
– rajzok és metszetek nemcsak színesek, de érzékletesek is, és nemcsak azt tudjuk meg róluk, hogy egyik-másik eszköz mire való meg hogyan használták, hanem az akkori sebészet és orvoslás mai ember számára hajmeresztő eljárásain is elcsodálkozhatunk, vagy akár még szörnyülködhetünk is egy sort.
