Kim Corbisier Belgiumban született, majd édesanyja korai halála után édesapjával együtt költözött Budapestre. Otthonosan mozgott Belgiumban, Párizsban és Budapesten is, ám tragikusan rövid életét hamarosan beárnyékolta drogfüggősége, végül 2012 márciusában, 27 évesen kiesett egy belvárosi lakás ablakából. Rövidre szabott munkássága alatt azonban a fővárosi művészeti élet egyik meghatározó egyéniségévé vált, fotói, filmjei és festményei éppen olyan hatásosak voltak, mint harsány, fotogén, lendületes egyénisége.
Emléke barátainak, ismerőseinek köszönhetően azóta sem fakul, művei az elmúlt években bekerültek a Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum gyűjteményeibe, tavaly pedig a 19. Verzió Filmfesztiválon mutatták be az életéről szóló filmet, amit barátja, Kapronczai Erika rendezett. Múlt héten a 11_11 és az art quarter budapest együttműködésének köszönhetően átfogó, az életpálya főbb állomásait bemutató kiállítása nyílt a budafoki aqb Project Space-ben.
Kim Corbisier alkotásainak kidolgozott elemei és a fehéren hagyott felületek befejezetlensége feszülnek egymásnak, ezáltal pedig úgy érezhetjük magunkat, mint amikor a városban sétálva egy-egy részlet megragadja a figyelmünket, és miközben valamiért teljesen pontosan rögzítjük magunkban, hogy mi történt, a környezet többi része szinte észrevétlenül folyik el mellettünk. Az idill pedig azért is elérhetetlen, mert sosincs idő a befejezésre, a teljes elmélyülésre. Kim Corbisier munkásságában a filmszerű részletek kapnak hangsúlyt, ám sajátos világában az oldott színekkel megfestett, látszólag banális jelenetek nyugtalanító részletei egymás mellett sajátos, diszharmonikus világot teremtenek.
A mindennapokból ismerős látvány, ahogy a szülő óvón átöleli gyermekét, ám eközben távolságtartóan néz ki a képből, mintha az elérhetetlen idillt jelenítené meg, vagy ahogy a galambok az unalomig ismert csipegetés helyett összekapnak valamin, látszólagossá teszi a jelenetek hétköznapiságát.
A képeken fokozatosan egyre nagyobb szerephez jutó fehér felületek, az egyre nagyvonalúbbá váló ecsetkezelés és formák pedig kijelölik az életpálya egyes szakaszait.
A képeken fokozatosan egyre nagyobb szerephez jutó fehér felületek, az egyre nagyvonalúbbá váló ecsetkezelés és formák pedig kijelölik az életpálya egyes szakaszait.
Azért is izgalmas elmenni a budafoki aqb Project Space-ben rendezett kiállításra, mert egy ilyen életműre fokozottan igaz, hogy az egyes alkotások üzenete erősíti egymást. A tér adottságai, a kisebb benyílók és termek még inkább felkeltik a városi utcákon való sétálás érzését,
így fokozatosan kerülhetünk közelebb a festményekhez.
így fokozatosan kerülhetünk közelebb a festményekhez.
A befogadást filmek és a Kim által készített, alkotásait inspiráló fotók is segítik. A lendületes és pontos, könnyed, mégis érzékeny alkotásokat látva egyre kíváncsibbak leszünk a művész egyéniségére, le is bilincseli az embert a róla szóló dokumentumfilm, Kapronczai Erika alkotása, amely a festőnő életének utolsó szakaszát járja körül.
Kim Corbisier világa olyan, mint egy izgalmas utazás, ami mégis rendkívül nyugtalanító,
Kim Corbisier világa olyan, mint egy izgalmas utazás, ami mégis rendkívül nyugtalanító,
ám egészen biztos, hogy magával ragad, és hosszú ideig próbáljuk majd fejtegetni, amit átéltünk. Szándékosan nem írjuk, hogy a tárlat megtekintése után még sétálgassunk a bájos Budafokon, vagy kávézgassunk egy jót, mert ehhez túlzottan le fog kötni az élmény, amiben részünk volt.
