„Azon vagyunk, hogy a kraft sör levetkőzze a kisujjeltartós mivoltát” – BPBW-interjú

A Budapest Beer Week csúcspontjai várhatóan a május 26–27-i kóstolónapok és az azokat lezáró koncertek lesznek, de érdemes válogatni a többi nap eseményfolyamából is, hiszen városszerte várhatók csapfoglalások, sörszakmai programok, május 28-án pedig egy ráadásnap koronázza meg a hetet. Az idei etapra közel 50 kisüzemi sörfőzde érkezik a világ számos részéről, a teljes line-upot ezen a linken éritek el.

We Love Budapest: A Covid-válság okozta nehézségek talán már lecsengtek, azonban továbbra sem egyszerű a világgazdaság helyzete. Mennyiben befolyásolták a nemzetközi, illetve a hazai sörvilágot az utóbbi néhány év eseményei?

Sefcsik Márton: Gyökeresen átalakultak a fogyasztói szokások, felnőtt egy olyan generáció, akiknek már nincs a DNS-ében a mehetnék, világtendencia, hogy a középréteg nem erősödik, ráadásul hatalmas a kommunikációs zaj. Ettől nemcsak sörös események szenvednek, de zenei és kulturális programok tekintetében is sokkal nehezebb a tudatos tervezés, mint korábban. A Budapest Beer Week pedig valahol a három keresztmetszetében pozicionálja magát, miközben egyfajta missziója is van: konkrétan, hogy egy jó okot adjunk egy rakás külföldinek a fővárosunk meglátogatására, illetve hogy Budapestről sokaknak a különleges sörök jussanak először eszébe.

Rebák Tibor: A hatásokat még ma is nyögi sok főzde és iparági szereplő mind itthon, mind külföldön, gyakorlatilag nem telik el hét főzdebezárás, csődeljárás vagy leépítés híre nélkül a nemzetközi fórumokon. Paradox módon ezt mi is érezzük: amellett, hogy egyre több nagy név jelentkezik be magától a fesztiválra, sok stabilnak tűnő vagy annak hitt főzde kvázi rendezvénystopot hirdetett, és csak a miénknél jóval nagyobb piacokra fókuszálnak személyes jelenléttel is.

WLB: Mik most a fő trendek a kisüzemi söröknél? Mely típusok, ízvilágok pörögnek leginkább?

S. M.: Az IPA-t nem öli meg senki és semmi, de sokan unják már, szóval évek óta hallgatjuk, hogy egyre népszerűbb a savanyú sör, főleg a gyümölcsös, de közben meg nincsen fesztivál hordóérlelt, masszív, magas alkoholtartalmú imperial stoutok nélkül, így azt gondolom, hogy globálisan nőnek együtt a stílusok. Ez a szép a kisüzemi sörfőzésben, annyi stílus van, hogy mindenki megtalálja a magáét. 

R. T.: Örök kérdés, hogy menjünk-e a trendekkel, vagy próbáljuk meg a magunk szintjén mi is formálni azokat. Ha lassan is, de érzékelhető némi változás a sörfőzők hozzáállásában is, hogy míg pár éve tényleg mindenki a legdurvább imperial stoutokat, elborult savanyú söröket és szétkomlózott New England IPA-kat küldte, ma már egyre többen vállalnak be olyan, szinte kihaltnak látszó stílusokat, mint egy angol ESB, belga Tripel, német Helles, vagy mint az egész krafthullámot kirobbantó és pár évre tényleg parkolópályára kényszerített, klasszikus amerikai West Coast IPA. És ha már nagy feltámadások, a hagyományosan a részt vevő hazai sörfőzdék kollaborációjában készült és a több hazai kocsmában már ezen a héten debütáló BPBW 2023 fesztiválsör idén a tiszavirág-életű India Pale Lager stílusban utazik, de azért mai felfogás szerint duplán hidegkomlózva. 

WLB: Hogy látjátok most a Budapest Beer Week szerepét a régióban és Európában? Milyenek a nemzetközi visszajelzések akár a vendégek, akár a főzdék irányából?

S. M.: A 2018-as első kiadást sokan őrültségnek tartották, mondván, hogy itthon nem lehet megvalósítani a koppenhágai vagy a tallinni recepteket, de látjuk a próbálkozásokat és szeretnénk azt gondolni, hogy az azóta indult román, cseh, szlovén vagy épp bolgár fesztiválokat már mi tudtuk inspirálni. Persze nem csináltunk semmi formabontót, csak fogtuk a kedvenc részleteinket a nem kevés fesztiválról, ahova évekig látogatóként, sőt rajongóként jártunk, és megcsináltuk a saját verziónkat úgy, ahogy a legjobbnak gondoltuk.

A recept pedig működőképes, mármint olyan szinten, hogy emberileg és szakmailag is rengeteget kaptunk vissza. Az anyagiakról pedig tényleg csak közhelyeket tudnánk írni, mármint normális vállalkozó nem csinál ilyen rendezvényt. Vagyis nem így csinálja, de sosem gondoltunk magunkra mint vállalkozókra, továbbra is három barát vagyunk, akiknek sikerült olyat létrehoznia, ami sokak számára többet jelent, mint pár sörcsapot, hangos gitárzenét meg egy görbe hétvégét.

R. T.: 2018-ban az egyik angol főző nyomdafestéket nem teljesen tűrő szavakkal valami olyasmivel köszönt el, hogy itt tényleg valami igazit hoztunk létre, és hogy százszor inkább ide fog jönni jövőre is, mint a már említett MBCC-re. Ez akkor persze minden túlzásával együtt hihetetlenül sokat jelentett, és a kezdetekkor még tényleg elkerülhetetlen volt a nagy nevekkel való összehasonlítás, de mára úgy érzem, hogy a BPBW önjogon is megállja a helyét a sörfesztiválok topligájában, és ez még akkor is igaz, ha jóval kisebb vendégszámmal is működünk. A Dürer szabad levegője, a vízpart, a családiasabb légkör, a sör-zene-koncepció és maga Budapest így együtt olyan atmoszférát alkotnak, amivel tényleg egyedi hangulatot kapnak a vendégek és a főzők is, és pont emiatt nekünk is fontos felismerni, hogy ezekre az értékeinkre fókuszáljunk; az első mondatra visszautalva, hogy ne mások ellenében határozzuk meg magunkat.

WLB: Mennyi külföldi és mennyi hazai vendégre számítotok?

S. M.: Az első kiadások alatt a látogatók kétharmada volt külföldi, mostanra kezdenek változni az arányok. 2022 után azt mondanánk, hogy fele-fele, idén viszont még nem látunk annyira tisztán, mert a hazai vendégeink közül sokan az utolsó pillanatig halogatják a jegyek beszerzését. Ennek az aránynak örülünk, szerintünk ez egy jó és fenntartható tendencia.

WLB: Milyen változásokat és újdonságokat tapasztalhatnak majd idén azok a látogatók, akik eddig az összes Budapest Beer Weeken ott voltak?

R. T.: Tavaly a több mint két év szünet után visszatért őszi BPBW-nél éreztem azt, hogy igazából olyan, mintha most a saját sorozatunk rebootját írnánk; nagyon sok ismerős részlet akadt, de a folytatás helyett egyfajta újrakezdésről szólt minden. Aztán pár hete csapódott le bennem, hogy – a filmes hasonlatoknál maradva – igazából ez egy antológiára kezd hasonlítani: a koncepció adott, a szereplők viszont néhány visszatérő arc kivételével folyamatosan változnak. A sorozat 4. évadában már tényleg nehéz újat mutatnunk, de talán pont ez a lényeg, hogy nem is feltétlenül szükséges. Ha hirtelen egy dolgot kell említenem, akkor az nem is a söröket, hanem a kóstolónapok utáni afterpartykat és a vasárnapi ráadásnapot érinti, mert bár most sem megyünk szénné torzított riffekért a szomszédba, de mind a zenekarokat, mind a selectorokat beleértve messze az eddigi legszínesebb zenei line-upot sikerült idén összehoznunk. 

WLB: Ha kilátogatunk egy kóstolónapra, és szeretnénk több különböző típusú sört is megkóstolni, milyen sorrendben érdemes haladni?

S. M.: Mindenképpen érdemes kész stratégiával érkezni, vagy legalábbis a helyszínen megtalálható fesztiválfüzet alapján kitalálni egy sörrendet, mert 360 sört lehetetlen egyben lekóstolni. Van, aki alkoholerősség szerint halad, van, aki stílus szerint, én szeretek külön etapokat kitalálni és felépíteni a lazától a durváig, hogy aztán valami alacsonyabb alkoholtartalmú savanyúval letisztítsam az ízlelőbimbókat, és tudjam elölről kezdeni.

De persze lesznek egyenlőbbek az egyenlőknél, szóval az Equilibrium, vagy, mondjuk, az Ārpus pultjánál jó eséllyel kerül majd ki az Elfogyott tábla egy-egy session alatt (6 órás egy kóstolónap, de 3 óra után mindenki új hordókat tesz fel), így érdemes ezzel is kalkulálni és előre megtippelni, hol ürülnek ki a hordók.

WLB: Miért érdemes kilátogatnia a Beer Weekre annak, aki fekete öves sörgeek, és miért annak, aki még csak most kezd el ismerkedni a kraft sörös világgal?

S. M.: Közhely, de semmihez sem fogható hangulata van ezeknek a kóstolónapoknak, akit egyszer magával ragadott ez, az nehezen tud nemet mondani a hétvégi kóstolónapokra! A hétközi események mindig jók bemelegítésnek (egy Meet the brewer esemény alatt van idő hosszabb beszélgetésekre a portugál fenegyerek Antonióval a Lupumtól vagy a nemzetközi színtér hősével, Marióval a Gardentől), és persze ha már elhozzuk a jelen nagy neveit és a jövő sztárjait Budapestre, akkor már ne csak 8 hordó jöjjön, hanem megpakoljuk azokat a raklapokat.

A sörről soha nem lehet eleget tudni, eleget beszélni-beszélgetni-hallgatni, aztán persze egy idő után már úgyis a világot fejtjük meg. Azon vagyunk, hogy elmosódjon a határ kezdő és fekete öves között, hogy levetkőzze a kraft sör és a fesztiválozás a kisujjeltartós mivoltát, és hogy meg tudjuk mutatni azt, milyen egy minőségi rendezvény, ahova „kiállítók” nem tudják bevásárolni magukat, ahol nincs mellébeszélés vagy megúszós nagyüzem. Ha valaki nem elég jó, akkor nem tud jönni csapolni. Ilyen egyszerű. 

R. T.: Talán épp azért, mert szavakkal lehetetlen elmagyarázni, hogy mi ez az egész. 

WLB: Mekkora növekedési potenciált láttok a fesztiválban? Kinőheti szerintetek idővel a Dürert? Van-e egyáltalán ilyen célotok?

S. M.: Vad álom lenne, ráadásul a Dürer Kert is nő és fejlődik, szóval velük együtt megyünk előre mi is. Persze alternatív helyszínekben mindig is kellett gondolkoznunk, de egyelőre nem realitás, hogy a Hajógyári-szigeten a mi rendezvényeink miatt ne legyen zöld a fű. A célunk továbbra is az, hogy Budapest és a Budapest Beer Week is megőrizze azt az egyedi hangulatát, ahova nemcsak a sörfőzdék vagy csak a látogatók jönnek szívesen, hanem mindenki megtalálja a számítását. Ha minden évben jobbak tudunk lenni, mint az előző kiadások alatt, ha nem szólnak bele olyan világrengető események, amik felett zéró hatalmunk van, esetleg pénzt se bukunk rajta, akkor már boldogok leszünk.

R. T.: Szerintem úgy igazán nem is tudjuk/akarjuk máshol elképzelni a fesztivált, másrészt nekem pont elég lenne, ha a Dürer kinövése helyett egyszer, mondjuk, elérnénk, hogy ne azzal az érzéssel keljünk fel másnap, hogy már megint túlnőtt minket. Hiába a már többéves tapasztalat, a visszatérő önkénteseink, még mindig iszonyat szétforgácsoló tud lenni ez belül, és rengeteg olyan, sokszor csak háttérrészlet van, ami működhetne olajozottabban is. Nem tudom, hogy valaha is hátra fogunk-e dőlni, hogy na most van kész, de az igazi feladatunk valójában még ez, hogy mind a vendégek, mind a főzdék és magunk számára is egy minden évben jobb és felszabadultabb hetet hozzunk össze.