Alapvetően három olyan zöldfelületet mutatunk most be, amelyek vagy eltűntek a városból, vagy meg sem valósultak. De további példákon keresztül azt is felvillantjuk, hogy a várost lakó felmenőink hogyan képzelték el a csinos parkokat.
Gondoltuk volna, hogy abban a városban lakunk, ahol a világ első közparkját kialakították? A korábbi évtizedek méltatlan állapota után az elmúlt években újrarendezett Városliget ma talán szebb, mint valaha, amelyben fiatal és idős egyaránt megtalálja a maga örömét, legyen szó menő játszótérről vagy az ízlésesen kialakított virágágyásokban való gyönyörködésről. Persze a „Ligetnek” volt egy másik aranykora is, amikor a mocsaras vidéket a millenniumi ünnepségek apropóján egy fényűző parkká varázsolták, ahol a csodás (olykor csak ideiglenes) épületek közt napernyős dámák korzóztak, ahogy „kolléganőik” is tehették ezt Európa fővárosaiban. Itt is voltak például olyan elegáns, sugárútszerű sétányok, mint például napjainkban a madridi Retiro Parkban, amelyek tökéletesen funkcionáltak kifutókként is, ahol be lehetett mutatni az aznapi szettet.
De máshogy nézett ki a Margit híd budai hídfőjét körülölelő zöldterület és a Szabadság tér is. Ezek nem jobbak, mint a 2023-as helyzet, hiszen ma már nincs szükség annyi maníros, franciakertszerű elemre, mivel nem a túldíszítettséget tartjuk kívánatosnak, hanem, mondjuk, a sok füves területet, ahol akár a gyereket is szabadjára lehet picit engedni.
A közpark, amelyre nagy szükség lenne
A Széchenyi István tér egykor elég máshogy festett: ahol most modern szállodaépületek magasodnak, ott állt egykor a budapesti Ritz Hotel és a Deák vezette Szabadelvű Párt székháza, a Lloyd-palota – mindkettőt a II. világháborút követően bontották el. Ma – a körforgalomban autózva vagy a Lánchíd felé buszozva – elmélázhatunk azon, hogy mégis mi értelme volt két szoborcsoportot is odatenni egy füves placc két végébe. A Széchenyi István- és a Deák Ferenc-emlékmű is körüljárható volt valamikor, lévén egy sétányokkal kialakította közpark volt itt, amelyre ma is szükség lenne, ugyanis a legközelebbi ilyen a Szabadság tér, illetve az Olimpia park. (A csöppnyi Vigadó teret vagy a jobbára leburkolt Kossuth teret azért parknak nem neveznénk.)
Titkos kert a Palotanegyedben
A Magyar Nemzeti Múzeum közelmúltban felújított kertje szintúgy minden igényt kielégít, és nincs messze innen a jelenleg Petőfi Irodalmi Múzeumként (PIM) funkcionáló Károlyi-palota közparkként megnyitott kertje, a tavasztól őszig roppant népszerű Károlyi-kert sem. Van azonban egy másik, egykor szintén a Károlyi grófi család tulajdonában (egészen pontosan Károlyi Alajoséban) álló palota a Pollack Mihály téren, amelynek kicsi, ám annál hangulatosabb kertje sajnos az enyészeté lett, ma egy leaszfaltozott udvar (amelyet anno az épületbe költöző Magyar Rádió számára alakítottak ki parkolónak), holott – a másik, a köz számára megnyitott arisztokratakerthez hasonlóan – lehetne egy minioázis is, ahova jó beülni egy könyvvel, élvezve a gondtalan semmittevést.
A sosem volt mesepark
A Gellért-hegy kialakítására több pályamű is készült a múltban,
A Gellért-hegy kialakítására több pályamű is készült a múltban,
talán a legszebb egy mesepalota-komplexumé és annak parkjáé a századfordulóról, amely, mint látjuk, nem nyerte el a korabeli döntéshozók tetszését. A millenniumi ünnepségre készülve Straub Sándor és Kolbenheyer Gyula építészek a Városliget helyett inkább a Gellért-hegyet tartották ideális helyszínnek, egy Disney-kastélyhoz hasonló együttest terveztek hát, éjjel színesen világító vízesésekkel, mulatókkal, de, mint a tervrajzon is látszik, a zöldterület is jelentős lett volna, ahol andalogni lehetne. Nagy kár érte!
