Vác már eddig is óriási kedvencünk volt, nemrégiben túraútvonalat is ajánlottunk ide. A Duna-parti városka jól megközelíthető, a barokk főtér és környéke pedig olyan, mintha egyenesen egy Mikszáth-regényből vágták volna ki. Érdemes a Duna-part árnyat adó gesztenyefái és a főtér környékének bájos utcácskái között sétálva betérni az itt található Sajdik Gyűjteménybe is. A gyűjteménynek otthont adó Pannónia Ház egykor fogadóként működött, belső udvarán csinos kert várja, hogy felfedezzük benne a bájos kerámiafigurákat, az itteni hangulat mintha folytatása lenne annak a vidámságnak, amit bent tapasztalunk.
Sajdik Ferenc
Az idén 93 éves grafikus, aki magát inkább karikaturistának nevezi, 1930. augusztus 21-én született, a Berlinhez közeli Neuenhagenben. Édesapja korának egyik legnevesebb zsokéja, míg édesanyja balerina volt. A család hosszú ideig külföldön élt, az édesapa Dániában építette sportkarrierjét, az édesanya a gyerekekkel Görögországban maradt. 1941-ben költöztek ismét Magyarországra, Dunakeszire, de édesapja – a háború miatt – csak később követte a családot. Jókedvű, vidám emberekként emlékszik családtagjaira, nem véletlen, hogy a humor az ő munkásságában is fontos szerepet tölt be.
Kezdetben nyomdásznak tanult, ám meglátta Pintér Jenő egyik karikatúrasorozatát a rajziskolában, és ekkor eldöntötte, hogy karikatúrákat fog rajzolni. A Ludas Matyi, a korszak egyik legnépszerűbb vicclapja, a 60-as évektől kezdte közölni alkotásait, egészen az újság 1992-es megszűnéséig jelentek meg itt karikatúrái.
A 70-es évek második felétől működött együtt Csukás István meseíróval, közös munkájuk eredményei olyan feledhetetlen mesefigurák, mint Pom Pom vagy a Nagy ho-ho-ho-horgász. A legtöbben ugyan életművének ezt a részét ismerjük, de karikatúrái, Budapesthez és más városokhoz kapcsolódó grafikái, reklámfilmek és mintegy 300 könyvhöz készült illusztrációi legalább ilyen fontos szerepet töltenek be az életműben. Sajátos figurái, vidám világa még ma is nagyon meghatározó, inspirálóan hat a jelen grafikusaira is.
A váci Sajdik Gyűjtemény
Az idén augusztusban 93. életévét betöltő vidám mester még most is rendkívül aktív. Bár Vácon soha nem lakott, a környékhez kötődik, hiszen az egykori alagi lóversenyélet miatt maga is hosszú ideig élt a közeli Dunakeszin gyerekként, majd néhány évig feleségével is. Később barátságot kötött Papp László váci műgyűjtővel és galériatulajdonossal, akivel Duna-parti sétái alkalmával ismerkedett meg. Alapvetően ennek az ismeretségnek köszönhetjük a táblaképeket, a váci témájú alkotásokat is, amelyek az érdekes, applikációkkal kombinált portrék mellett az utóbbi évek műveinek fő irányvonalát adják.
A gyűjteményt 2020-ban vásárolta meg Vác a műgyűjtőtől, jelenleg mintegy 140 alkotást állítanak ki. A bejárattól balra található teremben az 1980-as évektől készített, egyedülálló, többségében művészeket ábrázoló és hozzájuk kapcsolódó apró applikációk segítségével a térbe is kilépő portrékat látunk. Szörényi Levente és Bródy János, Hankiss Elemér vagy éppen Agatha Christie köszönnek vissza a falakról.
A következő helyiségben jellegzetes, sokszor írásokkal is mozgalmasabbá tett karikatúráit találjuk, az ismerős élethelyzetekből sokszor saját világunkat is felismerhetjük. Külön terem jut a váci alkotásoknak is, amelyek a Papp László műgyűjtővel való barátság nyomán születtek. A kedves alkotásokon egy eleven város mindennapjaiba tekinthetünk bele, emellett pedig váci történelmi események, például az ország első vasútvonalának megépítése vagy az első gőzhajó érkezése is újjászületnek. Sokan talán nem is tudtuk, hogy a Duna-parti kisvároshoz köthetők.
A folyosón található, Szerelmes állatok című rész vezet át a gyermekek világába, kellemes, babzsákokkal, párnákkal gyermekbaráttá tett tér mutatja be a Csukás Istvánnal közös munka alkalmával született meseillusztrációkat, rajzfilmeket, Gombóc Artúr, a valószínűleg a grafikus lányáról mintázott Picúr figura és számos régi ismerős köszönti a legkisebbeket és a gyereklelkű felnőtteket.
Vivát Petőfi!
A mester szerencsére még mindig aktív, a Petőfi-emlékévhez kapcsolódóan idén jelent meg Vivát Petőfi! című kötete, amelyből a forradalmár költő utazásait, a róla szóló anekdotákat is megismerhetjük. Az ebből rendezett időszaki kiállításnak alig lehetne jobb helye, mint a Pannónia Ház első emelete, az itt található egykori bálteremben ugyanis vándorszínészként állítólag a költő is megfordult, aki ezer szállal kötődik a városhoz, itt született Anyám tyúkja című verse is.
A tárlaton nemcsak az új könyv grafikái segítségével, hanem A helység kalapácsa című mű illusztrációi által is újra felfedezhetjük a költő két évszázad alatt sem fakult humorát, végre a kötelező olvasmányok szigorú környezetétől távol, felszabadultan nevethetünk a még ma is élőnek ható karaktereken, akiket Sajdik illusztrációi csak még szerethetőbbé tesznek. Az új időszaki kiállítás egyelőre május 14-ig tart nyitva, de elképzelhető, hogy a tanév végéig meghosszabbítják. A gyűjteményhez kapcsolódó programok miatt pedig amúgy is érdemes figyelni a honlapot, júliusban például Sajdik-nappal is várják majd az érdeklődőket. Mindenképpen érdemes lesz tehát betérni az ország valószínűleg legvidámabb múzeumába.
