Budafokon mintha egy bájos vidéki kisváros – máskor sváb vagy mediterrán falu – ékelődött volna be a panelházak közé, a girbegurba utcákon sétálva az az érzésünk, hogy itt bizony rendes emberek élnek jó életet. A gazdag borászati és szőlészeti hagyományok, a terület alatt meghúzódó mészkővonulat, a Duna közelsége mind olyan egyedi adottságok, amiket tisztességes munkára és könnyed szórakozásra egyaránt ki lehet használni. Törley József, a helyi pezsgőgyártás megalapozója, Savoyai Jenő, a nagyvonalú földesúr, a borászkodó rómaiak, a követ bányászó kelták és a tisztességes svábok egyaránt alakítói voltak a környéknek. A gazdag múltból táplálkozó jelenhez pedig könnyen kapcsolódhatunk, a budafokiak ugyanis vendégszerető népek, akik szívesen látják a máshonnan érkezőket. Garbóczi László helytörténész és Kiss Patrik helyi borász segítségével mutatjuk be a környéket.
Ha elhagyjuk a Leányka utcai lakótelep szürke tömbjeit és leszállunk a villamos végállomásán, hirtelen egy bájos kisvárosban találjuk magunkat. Budafokot a Duna, a Háros utca, illetve nagyjából az M7-es és a Ringló utca vonala határolják. A terület tehát nem túl nagy, de annyira változatos, mintha utcáról utcára máshova utaznánk, csinos főtér, girbegurba mediterrán utcácskák, takaros sváb házak, falusias kálvária is található egymás közelében, különösen, ha a Duna-parti és a Kálváriahegy utcai részen sétálgatunk.
Hogyan lett Budafok a szőlő és a bor hazája? Hogyan érkezett ide Törley József, vele együtt pedig a pezsgő aranyló buborékai? Hányszor égett le Savoyai Jenő itt álló kastélya? Mit rejtenek a terület alatti mészkővonulatba vájt üregek és barlangok? Hol és mikor kóstolhatunk budafoki borokat? Miért laknak itt egyes családok akár több generáció óta, és miért van egy kerületnek Városház tere? Garbóczi László helytörténésszel a környék múltját, Kiss Patrik helyi borásszal pedig a jelenét vizsgáljuk, miközben ezekre a kérdésekre is választ kapunk.
Ritka az olyan városrész, ahol a föld alatt ugyanannyi érdekesség vár minket, mint a föld fölött, Budafokon azonban így van ez. A városrész alatt meghúzódó mészkővonulat ugyanis építőanyagot szolgáltatott, vájatai pedig lakásként vagy borospinceként is működtek. A szép fekvésű lankákon már a rómaiak is termeltek bort, és bár a történelem nyomot hagyott a területen, a föld alatti pincékben most sem üresek a tartályok és a hordók. Miközben a csodás Törley-ingatlanok és kastélyok között sétálunk, takaros sváb házakba botlunk, és visszarepülünk abba a nem is túl távoli múltba, amikor Budafok még valóban önálló kisváros volt.
A környéken éppen most, a tavaszi-nyári időszakban esik legjobban a séta, amihez podcastünk nyomán biztosan kedvet kapunk. Ha pedig a Duna-parti bringázás, a kálváriához való fölkapaszkodás vagy a kis utcák felfedezése során megéhezünk, ihatunk egy kávét Majecsko kávézójában, kiadós fogások várnak a Promontor Kertvendéglőben vagy a Duna mellett, a DP BBQ-nál. Ha pedig a környéken messzebbre is elkalandoznánk, akkor az IZÉ CAFÉ-t és a Hétköznapok pizzériát ajánljuk.
