Tekergés Újbudán
A Budapest mellett fekvő kisvárost autóval, vonattal vagy busszal könnyedén elérjük, bringával azonban egészen más a helyzet. Akár vezethetne Törökbálintra nyílegyenes kerékpárút is, de egyelőre nem vezet – majd ha kész lesz a Budapest–Balaton. Úgyhogy ha úgy döntünk, hogy csak azért is kerékpározva jutunk el a tóhoz, akkor arra alaposan fel kell készülnünk: ezt az utat érdemes előre megtervezni, hogy ne tévedjen el az ember és pontosan érjen célba. Bár van több bringautas szakasza is a tóhoz vezető túrának, a többi viszont térképes segítséggel oldható meg a legegyszerűbben, amit pedig nem árt előre tanulmányozni, pláne ha nem ismerjük a környéket.
Első körben Kamaraerdőt kell megcélozni Újbuda szélén. És ezen a ponton adunk egy könnyítési lehetőséget. Kamaraerdőbe villamos is visz, amin ráadásul szállítható kerékpár is, ezért ha nem akarunk Újbudán keresztültekerni, hol bringaúton haladva, hol pedig egyik utcából a másikba kanyarodva, hogy elérjük Kamaraerdő nyugalmát, akkor fel is szállhatunk utunk egy pontján a 41-es villamosra, ami a Bécsi úttól indulva, keresztül a III. és az I. kerületen, a XI.-be és Kamaraerdőbe tart. Bár oda kitekerni komoly bevállalás, de legalább mozgunk és kicsit megismerjük a XI. kerületet, ha netán addig nem ismertük volna. A kelenföldi vasútállomástól Budaörs felé végig bringaút vezet, de mehetünk a Kőérberki úton is, és akkor előbb Kamaraerdő budapesti részéhez érkezünk meg.
Úttalan utakon, kerékpárutakon
Kamaraerdő közkedvelt kirándulóhely, mi is írtunk már róla. Most csak annyit, hogy – mint utaltam is rá az előbb – két részből áll: van a budapesti és a budaörsi Kamaraerdő. Mi az előbbi irányából (a Kamaraerdei úton át) az utóbbi felé tartunk, és utunk egy szakaszon becsatlakozik a még épülő Budapest–Balaton bringaútba is, ami kimondottan felüdülés a hepehupás, kavicsos földutak meg a kevésbé jó állapotú betonutak után. Szinte tükörsima, és végre ismét szabadon suhanhat az ember. És itt álljunk meg egy pillanatra! Ezen a pontján a túrának, amikor odaérünk Törökbálint külterületi, de lakott részére, Törökbálint-Pistályra, egy választás áll előttünk: folytatjuk utunkat a bringaúton és azon keresztül gurulunk be Törökbálintra, vagy letérünk róla egy jó állapotú mellékútra és ide-oda kanyarogva, jobb és rosszabb minőségű utakon, emelkedőkön és lejtőkön át érkezünk meg a célponthoz, a tóhoz.
Horgásztó a város szélén
A törökbálinti kerekezést megnehezíti, hogy a város dimbes-dombos területen fekszik, úgyhogy van benne pár emelkedő, de értelemszerűen legalább ennyi lejtmenet is. Ha kihagyjuk a bringaúton való Törökbálintra jutást, megismerkedhetünk a város különböző részeivel – amennyiben erre támad kedvünk. De ha nincs, akkor irány egyenesen a tó, ami a város szélén fekszik. Egy körforgalom és egy bevásárlóközpont mellett visz el az út, ami konkrétan a tó partjára vezet. A Törökbálinti-tó egy 7 hektáros, példásan rendben tartott területen fekszik. Egyszerűen jó érzés körbesétálni vagy körbetekerni a tavat. Teljesen azért nem lehet, egy tényleg kis szakaszon egyelőre nem lehet átmenni, de a kör így is majdnem megvan.
A tó északi partja a horgászoké, ez nincs kiépítve, a part mentén futó földút csupa hepehupa, és ennek az oldalnak a mentén fut az M1-es autópálya, de abból szerencsére szinte alig érzékelni valamit, mert fás-bokros rész vágja el a víztől. Így maximum hallhatjuk az autókat, de látni egyet sem látunk. A kiépített déli oldalon bringa- és sétaút fut egymás mellett, van piknikezésre alkalmas füves hely is bőven, és hogy tiszteletben tarthassuk a horgásztó parkját rendben tartók munkáját, jó pár szemetes is a rendelkezésünkre áll. Ha nem akarunk a fűre heveredni, néhány pad vár ránk a sétányon, azokra is letelepedhetünk. Nyugodt vidék a Törökbálinti-tó és környéke, egy könyvvel vagy csak a gondolatainkkal is megülhetünk a partján. Feltölt és átmos, de hát általában ezt teszi a víz és annak közelsége.
A tó mellett találunk egy igazán szürreális építménykomplexumot is, a Tópark nevű, félbehagyott lakóparkot, ami mediterrán hangulatával egészen különös látványt nyújt a semmi közepén, az M1-es autópálya és a tó mellett, melynek egyik sarkában épült fel. Így, hogy csonkán maradt, egész szemrevaló, mert nem nagy. Ha már ott voltam, be is bicajoztam a lakópark egybefüggő házai közé. Bár van bent kávézó, néhány üzlet, és természetesen lakói is vannak a Tóparknak, mégis olyan hatást kelt, mint egy üres díszletváros vagy egy magára hagyott üdülőfalu az óceán partján. Őszintén szólva, nem vagyok a lakóparkok nagy barátja, de a Tópark mégis – a már említett csonkasága miatt és azért, mert tényleg szinte a semmi közepén épült – szerethető. Remélem, a filmesek egyszer felfedezik maguknak.
A cikk végén és a visszaút kapcsán elárulom, hogyan lehet ezt a túrát a legegyszerűbben és legkényelmesebben megúszni. A vonat megáll Törökbálinton, az állomás pedig a központban van, és a horgásztótól sem esik messze. A Déli vagy a Kelenföldi pályaudvaron szállhatunk fel rá, ahonnan pár perc alatt ér oda Törökbálintra. Az állomástól meg nagyjából 10 perc a tó. És ez vissza is igaz. Ha nagyon kifáradunk a túra végére – feltéve, hogy odafelé végig bringával teljesítettük a távot –, visszafelé lelkiismeret-furdalás nélkül szállhatunk fel a vonatra a bringánkkal együtt. Ám ha mégis lenne bennünk rossz érzés, szálljunk le Kelenföldön, és onnan bringázzunk haza.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
