A Q Contemporaryban, Keserü Ilona MIND című kiállításán egy hetvenéves művészi pálya összefoglalását láthatjuk. A kiállítás címe egyszerre utal a festőnő egyik legfontosabb sorozatára és az összefoglalás igényére, amelynek alapja nem kronologikus sorrend, hanem azok az alapmotívumok és témák, amelyek összefüggéseiből és együttállásaiból létrejönnek az életmű nagyobb csomópontjai. A tárlat így szórakoztató utazássá válik Keserü világában, az összekapcsolódva és átdolgozva újra felbukkanó motívumok pedig a felismerés jóleső érzésével töltenek el, miközben a festőnőre jellemző csodálatos színek uralkodnak a térben.
A bő másfél éve nyílt Q Contemporary nonprofit kiállítótérben már eddig is egymást követték az izgalmas tárlatok, alapvetően rendkívül frissnek hat itthon egy súlyában a közgyűjteményekkel vetekedő, de más szemléletű magánintézmény, amelynek egy csodás Andrássy úti villaépület ad otthont. Az idén 90 éves Keserü Ilona munkásságát bemutató tárlat pedig nem is kerülhetett volna jobb helyre, a művész hetvenéves munkásságát fémjelző vibráló színek fantasztikusan élnek a világos, hófehér térben.
A tárlat nem kronologikus rendben, hanem a fontosabb, fokozatosan továbbfejlődő és összefüggésekbe rendeződő motívumok szerint csoportosítja a műveket, a koncepció kialakításában Zsikla Mónika kurátor mellett a művész, Keserü Ilona is részt vett. A kiállítás címe (MIND) egyszerre utal az alkotó egyik legismertebb sorozatára és az összegzés igényére, bár az emeleten található, a tavalyi évben festett sorozat energiáját, életkedvtől harsogó színeit látva biztos, hogy ez az összegzés az idén 90 éves Keserü esetében nem jelez lezárást.
Keserü Ilona művészetéről elsőként talán a jellegzetes, középen befűződő hullámmotívum és a vibráló színek jutnak eszünkbe,
Keserü Ilona művészetéről elsőként talán a jellegzetes, középen befűződő hullámmotívum és a vibráló színek jutnak eszünkbe,
ám hosszabb folyamat volt, amíg rátalált ezekre, a kiállítás pedig kiemelt figyelmet szentel az 1933-ban Pécsett született művész útkeresésének is. Ebből az időszakból Keserü Martyn Ferencet tartja mesterének, akit még szülővárosában, Pécsett ismert meg, ugyanilyen meghatározó volt az egyetem után Rómában töltött év is. Nagyon érdekes az első időszakból például a Tengeri füvek című festmény, ami 1959 és 1962 között, többszöri átfestés után nyerte el a kiállításon látható formáját, és a jóval későbbi években megjelent labirintusmotívum előképe is. Az 1964-ben készült furcsa városképen pedig már látható a későbbi alkotásokon olyan meghatározóvá váló, középen befűződő hullám is.
Keserü generációjából szinte elsőként fordul a varráshoz, amely nála nem hímzésként vagy díszítésként jelenik meg, hanem a tárgyalkotás egyik módja lesz, már 1969-ben, Első varrott című munkáján is tetten érhető a technika sajátos használata, ami legérettebb formában talán az 1970-es években készült, textildomborításos műveinél jelenik meg. A gubanc- és a labirintusmotívum pedig éppen egy leeső és kibomló fonalgombolyag élményének köszönhetően fejlődik tovább a 70-es években.
A népművészet formavilága és tárgykultúrája szintén fontos inspirációt jelent,
A népművészet formavilága és tárgykultúrája szintén fontos inspirációt jelent,
a szuszékok, ládák motívumait Keserü Ilona szenvedélyesen gyűjti és sajátos formában használja fel alkotásain. Szintén a népművészet és egy személyes élmény, egy 1967-es balatonudvari látogatás és az ott található temető barokk sírköveinek formája inspirálja a jellegzetes, középen befűződő hullámmotívumot, amely gyönyörű, hatalmas, vibráló színű festményeken kel új életre, köztük az egész falat betöltő Narancs-rózsa közelítéssel.
A kiállításon külön egységbe rendeződve jelennek meg a különleges felületű művek. Majd egy olyan termen haladunk át, amely némiképp atipikus, az életmű szempontjából páratlan, mégis jól kapcsolható tárgyakat mutat be, hogy aztán – felérve az emeletre – valósággal mellbe vágjanak bennünket a művészre oly jellemző színek.
Keserü Ilona első római útja után egészen 2001-ig nem tér vissza a városba, második látogatásakor pedig a Sixtus-kápolna frissen restaurált, élénk színei ragadják meg, kutatni kezd, így akad rá a cangiante festési módra (színváltás – a drapériákat az árnyékos részeknél nem sötétebb, hanem valamilyen elütő árnyalattal érzékeltetik), ami fontos inspirációs forrásnak bizonyul, csakúgy, mint a zenei hangok misztikus élménye és a napsütés nyomán keletkező vizuális illúziók, az utóképek által létrejövő színélmény.
A tárlat egyik legnagyobb meglepetései azok a művek, amelyeket tavaly, 88 évesen festett Keserü, és amelyek élénk, hatalmas formái valósággal vibrálnak az energiától és a tettvágytól. Innen érkezünk a tárlat utolsó, lezáró szakaszához, ami a festőnő színkutatásait és a labirintusmotívum fejlődését járja körül, különleges figyelmet szentelve a kettőt összekapcsoló Möbius-szalagoknak is. Keserü 1972 óta végez színkutatásokat, az volt a célja, hogy a spektrum összes színét megfesse. A végtelennek ez a megragadása fejeződik ki az egymásba kapcsolódó szalagokon is.
A kiállítást a Színváltó gubanc című festmény zárja, amely összefoglalja a művészt foglalkoztató legfontosabb kérdéseket, elegáns keretet alkotva az első munkákon is látott gubanc- és labirintusmotívumokkal. A tárlat ingyenesen tekinthető meg, szerdától szombatig 12 és 18 óra között. Késlekedni pedig egyáltalán nem érdemes, ki kell élvezni mihamarabb, hogy a szürke téli időszak után várnak a csodás színek.
