Szeptemberben nyílt meg a Q Contemporary új, nonprofit kiállítótér Budapesten, amelyet Queenie Rosita Law alapított és a hongkongi üzletasszony kelet-közép-európai fókuszú gyűjteményének ad otthont. Célja, hogy méltó platformot biztosítson a régió művészei számára. A szeptemberi megnyitó óta sok minden történt, jelenleg két kiállítás is látható az épületben, a közgyűjtemények színvonalas válogatásai mellett pedig mindig izgalmas azt látni, hogy egy külföldi, más kultúrából és intézményi háttérből érkező gyűjtő mit tart fontosnak és izgalmasnak kortárs kultúránkból.
Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest
Kelet-közép-európai művészet más szemmel – A Q Contemporary magánmúzeumban jártunk
Queenie Rosita Law londoni tanulóévei alatt a közép-európai régióban tett utazásai során köteleződött el az itteni művészet mellett, ekkoriban kezdte el gyűjteni az innen származó alkotásokat. Ennek látványos eredménye a Q Contemporary, amely 2017-ben magángyűjteménynek indult, majd fokozatosan bővült, látványos művészeti térré nőtte ki magát.
Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest
Hongkongban a művészeti nevelés és a kortárs kultúra támogatása egyaránt inkább a magántőkén alapszik, ez a más jellegű gondolkodásmód pedig végigkíséri az intézmény kialakulását. Hiszen hiába, hogy a Q Contemporary csak most költözött az elegáns, 4 emeletes, 19. században épült, Andrássy úti palotába, amely korábban a Zelnik-féle Aranymúzeumnak adott otthont, már sokkal régebb óta aktív. Különböző programokkal, bemutatkozási lehetőségekkel és más gyűjtőkkel, intézményekkel való kapcsolattartás által segíti a kortárs kelet-közép-európai alkotók megfelelő kontextusba, szélesebb nyilvánosság elé kerülését. 2019-es londoni és 2021-es hongkongi kiállításuk után egyre biztosabb, hogy egy jelentős kortárs művészeti központ megszületésének lehetünk a tanúi.
Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest
A Q Contemporary első, XY_now, Q_now című nyitókiállítása a kelet-közép-európai régióban tevékenykedő X és Y generációs művészek és a gyűjtemény saját anyagát, kisebb részben pedig olyan fiatal alkotók munkáit mutatja be, akikkel szorosabb együttműködésre törekszenek. A tárlaton összesen 17 művész munkáit láthatjuk, köztük magyar, román, ukrán, lengyel alkotókkal, olyan nevekkel, mint Genti Korini vagy Keresztes Zsófia.
Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest
Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest
A kiállítás címe az X és Y generációkra utal, amelyeknek fejlődését nagyban meghatározta a technikához való viszony. Míg az X generáció (az 1960 és 1979 között születettek) ugyan ismeri és használja a digitális világ vívmányait, de félig még a múltban él, míg az Y generáció tagjai (az 1981 és 2000 között születettek) már beleszülettek ezeknek a technológiáknak a használatába. A digitális világ globális megtapasztalásán kívül a régió nagyon sajátos történelemmel és hagyományokkal is rendelkezik, hiszen a nagyon különböző kulturális háttérrel és tradíciókkal rendelkező országoknak fontos tapasztalata a kommunizmus, az elnyomás és az ezzel kapcsolatos reflexiók is.
Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest
Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest
A kiállítás nyitóképe Jakub Hubálek alkotása, ahol egy kislány elmosódott alakja jelenik meg, tartásából és megjelenéséből idilli gondtalanság árad, de arcvonásai elmosódottak, mintha egy bárkivel helyettesíthető avatar lenne. Erre reflektál a szemközti falon kiállított Șerban Savu-alkotás, ahol a hatalmas falfelület még jobban felerősíti a festményből áradó disszonanciát, az elhagyott szocialista épületek és ipari létesítmények, füstös színekkel és impresszionistákat megidéző módon megjelenített nyomasztó világát.
Jakub Hubálek alkotása balra látható
Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest
Izgalmas alkotás Kamen Stoyanov munkája, egy nagy neonkiírás, „forget it, we can’t afford this”, ami egy árverésen ellesett mondat, amit egy műgyűjtő házaspár egyik tagja mondott a másikuknak, és talán a Nyugat és Amerika „csillogása”, a biztonságos jómód után való állandó közép-kelet-európai vágyakozást is szellemesen jeleníti meg.

Kamen Stoyanov: „forget it, we can't afford this”, 2011, neon, 25x300 cm
A következő teremben több nagyon izgalmas, nagy méretű, figurális alkotást találunk. Artem Volokitin festményén például az egyes történések vizuális felcserélhetősége jelenik meg, hiszen a felhőket és égre írt rakétanyomokat ábrázoló képen egyaránt láthatunk háborús robbanást és vidám, ünnepi tűzijátékot is.

Artem Volokitin: Operating Manual, 2018, olaj, vászon, 150x200 cm
Szintén a felcserélhetőség problematikája jelenik meg Kateřina Ondrušková képén is, ahol a tájképek világának egyes elemei nyelvi jelekre cserélődnek, így izgalmas játékot látunk magunk előtt arról, hogy mikor, hogyan, mitől és meddig marad fölismerhető számunkra egy-egy vizuális jel.

Kateřina Ondrušková: Easter mood, 2018-2019 vegyes technika, vászon, 300x250 cm
Fotó: Q Contemporary
Továbbhaladva találjuk Nemes Márton nagy méretű, londoni tartózkodása alatt készült, a technó irányzatait megidéző absztrakt alkotását, Natalia Załuska és Genti Korini szintén absztrakt festményeivel együtt.
Nemes Márton: High all the time, 2018, tükör, akril, olaj, fa, 196x136cm
Fotó: Q Contemporary
A központi kiállítótérben Keresztes Zsófia, az 59. Velencei Biennálé Magyar Pavilonjának jövő évi kiállítója mutatkozik be két alkotással. A fiatal művész nagy méretű szobrainak ellentmondásos esztétikuma, a hatalmas színes mozaikok, a láncokkal kifeszített szem és az óriási könnycseppek sokfajta többletjelentést indukálnak.
Keresztes Zsófia, Lost and Found, 2020, styrofoam, üvegmozaik, fém, ragasztó, lánc, purhab, polcelemek 95x60x184 cm)
Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest
Keresztes Zsófia, Sphynx, 2020, styrofoam, üvegmozaik, fém, ragasztó, lánc, purhab, polcelemek 60x120x184 cm)
Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest
A bal szárnyban lévő alkotások közül érdemes kiemelni Varga Ádám alkotását, a fiatal festő a diplomamunkája előtti munkájábam ugyanis saját programképét alkotta meg. Ez pedig izgalmas játék egy saját fiktív életművel, hiszen programképet csak a festő halálát követően, az életmű lezártával választanak a művészettörténészek.
Zsikla Mónika, a kiállítás kurátora Varga Ádám alkotása előtt (Varga Ádám: Programimage, 2018, 22 különböző méretű akrilfestmény)
Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest
Innen haladunk tovább az utolsó terembe, ahol megtekinthetjük a fiatal, szinte autodidakta, a közösségi médiában rendkívül ismertté váló Bozó Szabolcs nagy méretű, teljesen elemi intuícióból készülő alkotását.

A saját kiállítás után érdemes megnézni a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj tárlatát is, amelyet idén hatodik alkalommal adtak át. A díjat egy ír házaspár alapította, hogy ezzel támogassa a kortárs magyar képzőművészetet. A 10 ezer euró összértékű díj nyertese Szabó Eszter, aki Lucas Cranach festőművész 16. századi, Anna Cuspinianról készült portréját értelmezte újra kortárs szempontból.

A kiállítótér abból a szempontból is érdekes, hogy a helyszín sokoldalú és jelenleg még kialakulás alatt lévő funkciói szinte közgyűjteményi színvonalúak, viszont a válogatásban fellelhető sajátos, szubjektív szemlélet felidézi a magánkézben lévő galériák világát. Ezt az izgalmas elegyet pedig mindenképp érdemes megtekinteni.