Őszintén szólva, amikor először megláttam a Városliget szélén magasodó fakeresztet, és megtudtam, hogy egykor egy templom állt a helyén, amit a gaz Rákosi Mátyás leromboltatott, azt hittem, egy olyan templomról van szó, ami azért érdemelte ki az emlékezést, mert egy régi és patinás szent hely volt, nagyon komoly történelmi, kulturális és hitbéli múlttal. De nem. A Regnum Marianum mindössze 20 évig állt, ebből hetet megrongált állapotban. Mielőtt megsérült a II. világháborúban, egy különleges és gyönyörű épület volt. Csak hát Rákosi Mátyás és a kommunisták nem nagyon kedvelték a vallást, és a felújítás helyett több más templommal együtt inkább ezt is lerombolták. A Regnum Marianumot 1931-ben szentelték fel, és 1951-ben tett róla az akkori hatalom, hogy csak a hűlt helye maradjon.
A Regnum Marianum egészen prózai okból épült meg. Az erzsébetvárosi plébániához tartozó hívek egy része a Városliget közelében élt, vagyis túl messze a templomtól, ezért felmerült az igény egy saját épületre. De ennek megvalósítása még odébb volt. Addig pedig a Damjanich u. 50. szám alatti házban rendezkedtek be, ami az ifjúság nevelésével foglalkozó Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesület központja volt. Az épület alagsorában alakítottak ki egy plébániát, amit 1901-ben szenteltek fel. A hely szűkös volt, a hívek lelkesedése viszont egy idő után hatott: az erzsébetvárosi plébánia megalapította és átmenetileg a Damjanich utcába költöztette a Magyarok Nagyasszonya- (Magna Domina Hungarorum-) plébániát. A 20-as évek első felében kijelölték a templom megépítésének helyét a Városligetből leválasztott területen.
1925-ben lerakták a templom alapkövét, aminek a belsejében egy dokumentumot helyeztek el: egy nyilatkozatot, ami többek között a Tanácsköztársaság bukásáért fejezte ki a hívők és az egyház háláját. Az építkezés egy évvel később kezdődött el, a terveket Kotsis Iván készítette el, aki előtt a jeruzsálemi Szent Sír-templom lebegett példaként. A kupolás épület tornyát a Szent Korona másolata díszítette. Az építkezés éveiben a Regnum Marianum Közösség és a plébánia elváltak egymástól, az utolsó évek munkálatait pedig gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök támogatásával fejezték be, de a harangtoronyra már így sem maradt pénz. A Regnum Marianum-templomot végül 1931 nyarán szentelték fel.
Majdnem a háború végéig a templom élete zavartalanul, a szokványos mederben folyt, már-már unalmasan. Aztán csőstül jöttek a gondok, melyek megoldására végül egy elég drasztikus – és végeredményben politikai – döntés született. Az épületet 1944-ben súlyos bombatalálat érte. Helyreállítására nem került sor a háborút követően, a kommunista hatalomátvétel pedig megpecsételte a templom sorsát. Rákosiék elhatározták a Sztálin (később Felvonulási) tér kialakítását, de két épület ennek az ötletnek az útjában állt. Az egyik a Regnum Marianum-templom volt. Amikor a bontásnak nekikezdtek volna a munkások, megjelentek a hívek, és élőláncot vontak a templom köré. Erre aztán megjelentek az ÁVH emberei, és ezzel eldőlt az épület meg az élőlánc tagjainak sorsa is. Az embereket elvitték kényszermunkára, a Regnum Marianumot pedig elbontották. A munka lassan ment, fél évet vett igénybe, és a végén már robbantottak is. Közben a hatalom még az építészeti szakirodalomból is eltüntette az épület nyomait. Helyén a Tanácsköztársaság „heroikus és monumentális” emlékművét állították fel.
A rendszerváltást követően a Szoborparkba száműzött hatalmas Tanácsköztársasági emlékmű helyén 2000 őszén emelték azt a nagy fakeresztet, mely a Regnum Marianumra emlékezik. Már akkor felmerült az újraépítés gondolata, de végül nem lett belőle semmi. Hogy miért nem? Mert 1990-ben még mindig élt az a szocializmusban hozott rendelet, amely kimondta, hogy új templom építésére ezen a területen nem adható ki engedély. Ezért az új Regnum Marianum-templom helyét végül kicsit arrébb, a zuglói Zoborhegy téren jelölték ki. 1991-ben megépült a közösségi ház, majd 1995-ben a régi templom jogutódja. Itt aztán a városligeti épületről sem feledkeztek el. A plébánia kertjében a városligeti Regnum Marianum 1989-ben feltárt maradványai tekinthetők meg, de megtaláljuk a templom történetének leírását is, amit fotók és vázlatrajzok egészítenek ki. Fontos megemlíteni a régi templom bejárata előtt 1937-ben felállított Csengery Antal-szobrot is, ami 1950-ig állt eredeti helyén, majd átszállították a jelenlegi helyére, az Almássy térre.
Hiába van új templom immár 26 éve, időről időre felbukkan egy-egy szervezet, amelyik a zászlajára tűzi a régi templom régi pompájában történő visszaépítését. Egyelőre azonban még senkinek sem sikerült célba érnie a tervvel, nem találtak az ügyhöz támogatókat és finanszírozókat. A legközelebb az a 2015-ös ötlet jutott a beteljesüléshez, mely szerint elég lenne egy méltó emlékhely felállítása a régi templom helyén, és erre a kormány is áment mondott. Azóta azonban nem történt semmi.
