Lehet, hogy túl sok volt A Nibelung-ének, vagy egyszerűen csak feltörtek a magyar szakos emlékek, de az elmúlt időszakban elég sok épületről vagy helyszínről jutnak eszembe a lovagregények rejtélyes erdői és erődítményszerű várai. Hasonló a helyzet a terézvárosi Pekáry-házzal is, ami már első ránézésre előhívja a lovagi világot, és szinte már várom, hogy kinézzen az ablakon Izolda vagy Ginevra – bár innen leginkább Satanella, alias Spiegler Arabella tekintgetett vágyakozva, míg meg nem szerezte magának Krúdy Gyulát.
Meghökkentő látvány lehetett az 1800-as évek közepén sétáló pestieknek ez a háromemeletes saroképület, ami nemcsak a túlzó díszítettsége, de a magassága miatt is elképesztette a járókelőket. Elég nagy újdonságot jelentett a környék földszintes és egyemeletes lakóházai, raktárai és műhelyei között, az viszont meglepő, hogy Pekáry Imréből a Pestet meghatározó ‘48-as forradalmi hangulat nem egy nagyon magyar, hanem egy neogót épületet váltott ki.
A városi alkapitány azt sem rejtette véka alá, hogy milyen fontos ember is ő: ha a homlokzat díszítettsége nem lett volna elég hivalkodó, az építtető személyéről a lépcsőház vaskorlátaiba foglalt Generális Pekáry monogram is árulkodik. Pekáry Imre alkapitányként irányította a városi kapitányságot, aki Pest rendjéért, biztonságáért és tisztaságáért felelt, de az alkapitány felügyelete alá tartozott a rendőrség is.
Egy idő után Pekáry fia vette át mind az épület fenntartását, mind az alkapitányi szerepet, az ő idejében épült a ház udvarára egy földszintes lakóház, amiben fényképészműterem üzemelt, és ahogy minden jobb helyen, úgy ennek az udvarában is volt istálló és kocsiszín.
Ma már nem feltétlenül gondoljuk túlzónak a stílusában a környékből kirívó épületet, aminek díszeiről már Krúdy is legendákat gyártott, különösen a bástyaként álló sarkot őrző kősárkányról, ugyanis egy szép napon a sárkány feje aláhullott a mélybe, az okot pedig azóta is rejtély övezi. Krúdy szerint annyira megdöbbent a terézvárosi búcsú és követválasztás egybeesésén, hogy elvesztette a fejét, míg a városi legenda szerint a döbbenet és a fejvesztés oka a hajnali misére igyekvő, hirtelen vallásossá váló könnyűvérű nők voltak. A valóság ennél prózaibb: a mészkőből készült szobrok nem viselték túl jól az időjárás viszontagságait, így már az 1870-es években elkezdtek lepotyogni az épületről, annyira, hogy az épületet már 1874-ben teljesen fel kellett újítani.
Krúdy sem véletlenül írt többször erről a házról: 1899 és 1901 között itt élt feleségével, Spiegler Arabellával, aki Satanella néven publikálta tárcanovelláit, bár az íróval kötött házassága után felhagyott az irodalommal és inkább a háziasszony szerepébe bújt. Nem tartott soká a szerelmük, bár a sok évvel idősebb nőt Krúdy már két hónap után feleségül akarta venni, azonban ezt apja megtiltotta, mondván, a pesti nő biztosan elzülleszti a fiát. A házasságnak hamar vége lett, és egyáltalán nem Arabella feltételezett züllöttsége, sokkal inkább Krúdy nőcsábász és bohém mivolta miatt.
Arabella egyébként a kor egyik leghíresebb vallásfilozófusa és rabbiképzője, Spiegler Gyula Sámuel lánya volt, aki itt rendezte be a Zsidó Legényegylet központi irodáját. A II. világháború alatt pedig a házban található Vanczák lakatosműhelyen közel száz lengyel és cseh zsidó menekültet bújtattak és láttak el hamis papírokkal.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
