Az Üllői út a belvárosból, a Kálvin tértől indul és a főváros délkeleti határánál ér véget. Nincs még egy ilyen hosszú útja a fővárosnak, összesen öt kerületen halad keresztül. Bár a szocializmusban a harmadára csökkentették, ma már ismét régi hosszában „tündököl”. A teljes hossza csaknem 15 kilométer, és ami még különlegessé teszi, hogy szinte teljesen nyílegyenes.
Az út, ami Szolnokra vezet
Az Üllői út szakaszosan alakult ki, nagyjából a XVIII. század elejétől. Első körben a Kálvin tér és a Nagykörút közötti szakasz került kialakításra, majd ahogy egyre csak fejlődött és duzzadt a város, úgy nőtt a sugárút hossza is. Az első jelentős területrendezésre József nádor adott utasítást Hild Jánosnak, a Szépítő Bizottmány elnökének, aki 1804-ben elkészítette Pest városrendezési tervét, ami nemcsak a Kálvin tér jelenleg is ismert alakját és méretét határozta meg, de rendelkezdett az Üllői útról is – ekkor még csak a Nagykörútig tartó szakaszáról. Több helyen kiegyenesítették és a szélességét is egységesítették. A tervet bizonyos szempontból kimondottan fantáziátlannak látta az utókor, mert az Üllői út mentén nem alakítottak ki tereket, és az egyetlen innovációt az út menti fásítás előírása jelentette, ám ezt is csak évtizedekkel később teljesítették. Ezek voltak azok a fák, melyekhez később Kosztolányi verset írt, és melyek már nem állnak, mert amikor kiszélesítették az utat, mindet kivágták. Azok a fák, amiket ma látni a Kálvin tér és a Nagykörút között, már nem azok a fák.
A rendezési terv előtti időkben a Kálvin térnél volt a város széle, ott állt a Kecskeméti kapu, azon túl pedig a „senki földje” volt, ahol jórészt vendégfogadók álltak. Itt szálltak meg a városba érkező vásárosok, kisiparosok és kézművesek a portékáikkal. A körúton túli részen ebben az időben majorságok és lovardák álltak. Ezek között azonban a városfaltól indulva már kanyargott egy út, amit akkoriban egyszerűen „Szolnokra vivő útnak” vagy a „szolnoki országútnak” neveztek. Ebből alakult ki a későbbi Üllői út, aminek nemcsak a szinte végtelenbe vesző hossza adja a különlegességét, hanem az is, hogy teljesen egyenes.
A méret a lényeg: az út, ami hol rövidebb, hol hosszabb volt
Az Üllői út hosszát általában 15 kilométerben határozzák meg, de bele lehet futni más adatokba is. A főváros folyóiratának nevezett Budapest című kiadvány 1975-ös számában Vértesy Miklós Üllői útról szóló, terjedelmes cikkében 14 és fél kilométerben határozta meg a sugárút teljes hosszát, a Kossuth Rádió Regényes történelem című adásában pedig 16 kilométeresnek saccolták. A Wikipédia 15 kilométerre esküszik, és leginkább ez utóbbi számot olvasni a legtöbb helyen. De az is tény, hogy volt, amikor ennél jóval rövidebb volt.
A mai Üllői út 1900-ra érte el a teljes hosszát, ami akkor még átlépte a város határát, hisz a XVIII. kerületet – ahol Budapest és a sugárút is végződik – csak 1950-ben csatolták a fővároshoz. A szocializmus évtizedei alatt aztán az Üllőit jelentősen megcsonkították: a kispesti határon túli részét egy egyszerű átnevezéssel leválasztották a klasszikus szakaszáról, ez lett a Vörös Hadsereg útja, az Üllői pedig szerény 5 és fél kilométeresre zsugorodott össze. Ebben, mint oly sok minden másban is, a rendszerváltozás hozott újabb fordulatot, ekkor kapta vissza a nagyobbik, külső felét is az Üllői út, ami innentől kezdve ismét a 15 (vagy 14 és fél, netán 16) kilométeres hosszában pompázott.
Az Üllői út a részek egysége
Az Üllői utat, már csak a tényleg irdatlan mérete miatt is, több szakaszra oszthatjuk fel, melyek mérete – ahogy haladunk kijjebb és kijjebb a belvárosból – egyre csak nő. A Kálvin tér és a Nagykörút között húzódó, klasszikus belvárosi rész például kimondottan rövid, gyalogszerrel sem több, mint 15 perc végigsétálni rajta, metróval pedig mindössze egyetlen megálló. A következő szakasz, ami a körutakat köti össze, vagyis a Ferenc körutat a Könyves Kálmán körúttal, már jóval hosszabb, és ez jelenti a határvonalat a VIII. és a IX. kerület között. Elhalad az Orczy-park mellett és érinti a Nagyvárad teret meg a Ludovikát és a Klinikákat is, a határán pedig a Ferencvárosi Torna Club stadionja magasodik a csapat szimbólumát jelentő sas szobrával együtt.
A Könyves Kálmán körútnál, a Népliget mellett induló újabb Üllői úti szakaszt az ott magasodó felüljárón keresztül kezdhetjük meg. Ez a rész megint csak hosszabban húzódik, egészen a kispesti Határ útig tart, ahol a leghosszabb, utolsó szakasz kezdődik. Ez pedig már meg sem áll a város határáig, és a végéhez érve háromfelé ágazik: vagy a valamivel keskenyebb Széchenyi úton visszakanyarodhatunk a XVIII. kerületbe, vagy (megcélozva a 4-es főutat) az egyik irányba mehetünk egyenesen a reptérre, a másikba pedig eltávolodhatunk a fővárostól.
Talán már ebből is látszik, hogy amilyen hosszú az Üllői út, olyan sokfélék az egyes részei. Bár a belvárosi szakasz egységesnek mondható arculat épületek és hangulat tekintetében, a többiről ez nem mondható el. Az Üllői elhalad parkok és zöldterületek, kertvárosi és ipari területek mellett, és van természetesen múzeumos szakasza is. Kávéházak, mozik, közintézmények és bérházak álltak és állnak az Üllői mentén, és bármi más is, ami egy nagyvárosba csak belefér. Van olyan része, ahol szívesen szemlélődik az ember, miközben áthalad rajta, és van olyan, ahol inkább elfordul az elébe táruló látványtól. Az biztos, hogy már csak a hossza miatt is szinte az egész Budapest kirajzolódik az Üllői út mentén, még úgy is, hogy csak Pestet érinti. A következő hetekben több cikkben kalauzoljuk végig az olvasóinkat a főváros leghosszabb sugárútján, sorra véve, mi mindent is találunk az Üllői úton és környékén.
