A város legkülönlegesebb közlekedési eszközének ötlete gróf Széchenyi István fia, Ödön fejéből pattant ki, aki a kiegyezés évében, 1867-ben járt a párizsi világkiállításon. Ott találkozott többek között a hegyre menő felvonóval is, és azzal tért haza, hogy a budai Vár is megérdemelne egy ilyen szerkezetet. Az elképzelést tettek követték, melyek eredményeként 1870. március 2-án átadták a városnak a siklót, amit akkor még Budai Hegypálya néven hívtak. Ez volt a második ilyen típusú szerkezet Európában.
A sikló a háború végéig rendben futott, ám az utolsó hónapokat már nem úszta meg, és jelentős károkat szenvedett. Évtizedeken át nem ment a sikló: mindössze a romokat takarították el, de a szerkezetet nem hozták helyre. Arra csak a 80-as években került sor: 1986 nyarára készült el a régi-új sikló, és ekkor Budavári Sikló néven adták át.
A sikló első felújítása 2009-ben zajlott, illetve most, a 150. évforduló tiszteletére. A tavaly szeptemberben megkezdődött munkálatok során a teljes pályahosszon kicserélték a síneket, illetve felújították a két kocsit, Margitot és Gellértet is: sor került egy nagyjavításra, valamint új faborítást is kaptak kívül és belül is. A megszépült Budavári Sikló újranyitott, és várja az utazóközönséget.
