Galéria, étterem, közösségi tér és az ezeket összefogó kiváló ízlés – Az Asteriskben jártunk

A mindent átfogó, egyértelműen nem mindennapi tárgyakon pallérozott ízlés pedig Fazakas Ágnesé, az Aterisk tulajdonosáé. Ági művészettörténészként vágott bele az üzleti életbe, miután hosszú ideig Angliában tanult és élt. Szakterülete a késő reneszánsz időszakhoz kötődik, az Asteriskben helyet kapott gyűjtemény mégis az elmúlt száz év, legmarkánsabban az art deco tárgykultúráját képviseli. Ezt annak köszönhetjük, hogy Ági doktorija közben (kikapcsolódásként) japán selymeket tanulmányozott, ami elvezette a japán zománcozott vázák világába, innen pedig már csak egy ugrás volt a cseh, az angol és a német üveggyártás, illetve a Zsolnay-gyár és a különleges bútorok. Ahogy elmondja: 

„Míg egy reneszánsz festményt sokszor másfél órát kell nézni ahhoz, hogy meg tudjuk érteni, addig az iparművészeti tárgyaknál a mindennapi használat segítségével is kialakulhat a személyesebb élmény.”

Ez adta az ötletet, hogy a csodás tárgyakat ne egyszerű galériában, hanem finom falatok mellett, egy olyan térben mutassa be, amit használunk és szerethetünk, ezáltal az itt szereplő, különleges darabok is megelevenednek, rövid időre életünk részei lesznek. Az art decót már emlegettük a hely kapcsán, és a térben érződik némi hatás ebből a stílusból, ám ne egy grandiózus nagy Gatsby-koppintást képzeljünk magunk elé, a környezet teljesen egyedi és abszolút kortárs, a stílussal inkább a minőségi alapanyagokból készült modern burkolatok, bútorok és a nagyvonalú térkihasználás teremt kapcsolatot. A legmeghatározóbb elem egyébként két hatalmas üvegcsillár, amelyek – az egyetlen régi berendezési tárgyakként – a hetvenes évekből származnak, és japán tervező alkotásai.

A csodás térben kiállított gyűjtemény Ági 2017 óta tartó, tudatos és szívós gyűjtőmunkájának eredménye. A több ezer eurós fő művektől és különlegességektől a jóval olcsóbb, vicces kis darabokig sokféle tárgyat találunk itt az elmúlt nagyjából száz évből. Az alkotások sok esetben letűnt mesterségeknek és olyan alapanyagoknak, technikáknak is emléket állítanak, amelyek ma már nem léteznek.

Egyes, a Zsolnay-gyár csodás porcelánjain látható mázak receptúrája nem élte túl a II. világháborút, az angol Wedgwood-porcelángyár pedig nemrégiben szüntette be egyik legismertebb termékének gyártását, amelyből itt találunk még egy-egy darabot, de cseh, ismert francia és német üzemek porcelán- és kerámiatárgyait is láthatjuk, bronzból készült tipikus art deco nőalakok, és különleges használati tárgyak mellett. Érdemes az oldalsó kis lépcsőről bekukkantani a pincerészbe is, ahol egy kis szecessziós sarok, lent pedig csodásan felújított nagyobb bútorok és kisebb tárgyak is várnak.

A földszint hátsó részében Ági másik szenvedélye, a japán fametszetek kaptak helyet, és japán selymek újrafelhasználásával készült textilárut is találunk. A falakról pedig három kortárs alkotó, Annemarie Petri, Stefan Osnowski és Dukai István grafikái néznek szembe a tárolókban elhelyezett iparművészeti tárgyakkal. Ági tudatosan döntött úgy, hogy a festészet helyett egy halkabb műfajt, a kortárs grafikát képviseli az Asteriskben, hiszen ezekhez a nyomatokhoz szintén magas mesterségbeli tudás szükséges, a technikából egyediség is fakad, 

és még az is lehetséges, hogy a nálunk lévő grafika másik példánya a MoMA-ban vagy a Tate-ben jön majd szembe velünk.

A csodás tárgyak társaságát nem kevésbé remek ételeket fogyasztva élvezhetjük igazán. A különleges ginek és koktélok mellett finom kávé és pánmediterrán ízek várnak az Asteriskben. Mi egy szuper matcha lattét toltunk, lágy volt, és krémes, miközben egy kiadós reggelinek is nekiláttunk, Eggs Benedicttel (2990 Ft), és a ratatouille-jal (2550 Ft). 

A könnyed, energiadús, mégis tartalmas fogások hatása késő délutánig kitartott, csak ezután lettünk éhesek. A reggeli finomságokon és a tápláló, de könnyed melegételeken kívül saláták, szendvicsek, mennyei desszertek és helyben készült gyümölcslevek is rendelkezésre állnak. Ahol lehet, hazai alapanyagokkal dolgoznak, így a friss, természetes ízek és a szuper textúrák méltó társai a gyűjteménynek.

Ám az Asterisk jóval több, mint egy galéria, ahol finomat is lehet enni. 

Görög származású neve a lábjegyzetet bevezető csillagra utal, arra a jelre, amelynek segítségével a tényekkel zsúfolt főszöveg alatt kibontakoznak azok az izgalmas történetek, amelyek érthetővé teszik és új irányokkal gazdagítják a kötelező adathalmazt. Az Asterisk, The live in Gallery pedig éppen ilyen közösségi tér, segítségével összegyűjthetjük azokat az apróságokat, amelyek örömtelivé és boldoggá teszik sokszor túlzottan is pragmatikus és rohanó életünket.