látnivalók és kultúra

szerkesztés

Gombolkozom, tehát vagyok – Az Óbudai Múzeum gombtörténeti kiállításán jártunk

Szerzők

  • Wágner Gábor

2022. 12. 22. 11:06

December 10-én nyílt meg és 2023. október 1-ig tart nyitva a III. kerületi Fő téren található Óbudai Múzeum új időszaki kiállítása, a Ki gombolta volna? – Barangolás a gombok világában elnevezésű tárlat. Azon túl, hogy rengetegféle gombot láthatunk, a gombok meg a gombkészítés történetéről is kapunk egy elég részletes képet, és amikor elhagyjuk a múzeum épületét, onnantól kezdve szinte biztosan másképp fogunk a gombjainkra tekinteni. Egy gombnak is van lelke.

Az Óbudai Múzeum új időszaki kiállítása magabiztosan bizonyítja, hogy a legegyszerűbb, leghétköznapibb tárgy köré is felhúzható egy minden tekintetben izgalmas és érdekes kultúrtörténeti kiállítás. Mint mindennek, úgy még a csöppnyi gomboknak is megvan a maguk múltja. Hogy milyen sokféle szempontból lehet vizsgálni a gombokat, arra nincs is jobb bizonyíték, mint a kiállítás közepén a falra festett-ragasztott, látványos infografika, ami az összes lehetséges nézőpontot bemutatja (alapanyagok, készítési mód, szimbolikusság, felhasználási módok, a gombkészítést befolyásoló tényezők és az értelmezési lehetőségek), sőt még ezeket is tovább bontogatja. Nézi, tanulmányozza és olvasgatja az ember a falat, és hamar arra a következtetésre jut: 

egy apró kis gombban is benne van az egész világ, a teljes élet. 

Fotó: We Love Budapest

Fotó: We Love Budapest

Fotó: We Love Budapest

A Pallas Nagy Lexikona 1894-ben az alábbi meghatározással élt a gombok kapcsán, és azóta sem született ennél pontosabb leírás

Gomb: A ruházat összekapcsolására való eszköz.

A gombokat az öltözékek rögzítésére és összeillesztésére használták már a régi korokban is, de a praktikusság mellett szorosan ott volt egy másik használati szempont is, az esztétikai. A gomb sokáig dekoratív célokat is szolgált, kifejezte, kifejezhette például azt a társadalmi rangot, amit a gomb tulajdonosa elfoglalt. Voltak korok és gombtípusok, amik önmagukban elég sokat értek. Merthogy annak idején a gombok nemcsak fémből, textilből, fából, csontból, majd később műanyagból készültek, hanem ritka ásványokból, drágakövekből, nemesfémekből is, vagy azokat is felhasználták a készítés során, amihez pedig általában kézművesmesterek precíziós munkájára is volt, annak eredményeként születtek meg a díszes, szép gombok. 

Fotó: We Love Budapest

Fotó: We Love Budapest

Fotó: We Love Budapest

Maga a ruhagomb a 13. században terjedt el Európában, az ötlet pedig Keletről érkezett. Ott azonban akasztókat használtak a gombok rögzítésére, a gomblyukat pedig már Európában tették mellé. Magyarországon némi késéssel, a 16. századtól vált általánossá a gombhasználat, és ahogy Európa más területein, úgy nálunk is megvolt a praktikussága mellett a másik funkciója is, hogy esetenként ékszerként is használták. Nem véletlen, hogy a gombkészítőhöz fordulni pár szép darabért, úri ügynek számított

Fotó: We Love Budapest

Gombokat eleinte csak a férfiruhákra varrtak, a női öltözékeken pedig csak később jelentek meg. 

Fotó: We Love Budapest

Fotó: We Love Budapest

Hogy pont az Óbudai Múzeumban nyílt meg a gombkiállítás, annak az a magyarázata, hogy a gombkészítésnek ebben a városrészben vannak komoly hagyományai. A régészeti leletek mellett egy 1752-ből származó irat is tanúskodik erről: az Óbudán működött gombkötőmestereket írták össze benne, ami azt feltételezi, hogy többen is tevékenykedtek ebben az ágazatban annak idején. Egy konkrét gombkészítő família, a kerület múltjában fontos szerepet betöltő családi-kisipari vállalkozás, a Massányi-dinasztia külön részt is kapott a kiállításon. Ők több generáción át gyártották a gombokat, eleinte önálló vállalkozásban, majd államosítva, végül – még a szocializmus időszakában – ismét visszakapták az önállóságukat, bár társvállalkozásként kirendeltek melléjük egy órásmestert is. 

Fotó: We Love Budapest

Fotó: We Love Budapest

Az üzemi gombgyártás 1923-ban indult el, ekkor kezdte meg működését az Iris Gombgyár, ami a Föld utca 54. szám alatt volt. Az 1940-es évekre a gyár már az ország szükségletének 80%-át kielégítette a 600-féle termékével. 1948-ban ezt a gyárat is államosították, ám a fejlődést ez nem akasztotta meg. Előbb Óbudán nyílt két másik telephely, majd a város egyéb részein is. Aztán ahogy terjedni kezdett a műanyag, úgy veszített jelentőségéből a gyár, ami az 1960-as évek közepén beolvadt a Fővárosi Műanyagipari Vállalatba. Ezzel pedig gyakorlatilag megszűnt az önálló ipari gombgyártás Magyarországon. A műanyagipar azért ontotta a nagy tételben készült egyengombokat, ha pedig valaki egy szép, díszesebb gombra vágyott, mesteremberhez fordult segítségért.

Ha bármit is leszűrhetünk a kiállításból, akkor azt biztosan, hogy a gombok már nagyon régóta velünk vannak, és tépőzárak ide, alternatív megoldások oda, ezek az apró és praktikus tárgyak még akkor is velünk lesznek, amikor a mai emberek már régen meghaltak. Meg azt is megtudhatjuk, hogy a gombot nemcsak a ruházkodásban használták, hanem játék macik és hóemberek szemének vagy gyerekkorban – elsősorban fiúk – gombfocizáshoz. Talán ez az egyetlen hiánya a kiállításnak: egy gombfociasztal még elfért volna. A gombot jelképes értelemben is használhatjuk, például babonából – bár ahhoz előbb szembe kell jönnie egy kéményseprőnek. 

Folytatnád az olvasást? Szeretsz mindig képben lenni, érdekelnek a legújabb budapesti hírek, történetek? Iratkozz fel heti hírlevelünkre, az Insiderre, és legyél te a társaság iránytűje, ha éttermet, kirándulóhelyet vagy programot kerestek!

Hasonló tartalmak

Admin mode