Továbbra is úgy gondoljuk, hogy az egyik legjobb karácsonyi ajándék a könyv, hiszen az olvasás remekül kikapcsol, ráadásul különleges világokat járhatunk be úgy, hogy közben a fotelben ülünk. Szokásunkhoz híven idén is összegyűjtöttünk pár kortárs magyar könyvet, hogy könnyebb legyen a választás, ha elvesznétek a könyvesboltok kínálatában.

Idén leginkább regényeket gyűjtöttünk, amikkel bejárhatjuk a Dunakanyar falvait, belelátunk egy budai család szenvedésébe, visszarepülünk az V. századi Észak-Afrikába, látjuk a barbár népeket, eljutunk a XVI. század felekezeti háborúiig, hogy aztán visszaérkezzünk a mába.

Kiss Noémi: Karácsony a Dunán

Kiss Noémi könyve elsőre könnyed novelláskötetnek tűnik, holott a vékony könyvecske nagyon is komoly és mély mondanivalóval teli írásokat tartalmaz. Itt a karácsony sem a végtelen boldogságról és a cukormázas idillről szól, hanem csak keretet ad a történeteknek, amikben mindenki vár valamit: a Megváltót, feloldozást, szeretetet vagy örömöt. Sorsokat látunk a fagytól kopogó dunai falvakban, a jeges Duna sodrásában. Különös alakok járkálnak a szigetcsúcson, egy család besétál a jégre, mintha csak kilépni akarna ebből a világból, két kislány eltűnik, miközben egy másik novellában végignézzük, ahogy egy ló tűri, hogy sodorja a hideg folyó. Noha a helyszín közel van hozzánk, mégis egy világvégi, ködbe vesző falut képzelünk el, ahol csupa számkivetett és a saját világában élő karaktert találunk, akiket sokkal inkább az éles fagyhoz hasonlíthatunk, mint a meleg puhasághoz.

Kondor Vilmos: Második magyar köztársaság

Kondor Vilmos, a történelmi krimik és kalandregények hazai mesterének legfrissebb műve csavar egyet az eddigieken: olyan történetet írt, ami nem a valóságos múltban, hanem egy sosemvolt, párhuzamos Magyarország múltjában játszódik. Ennek a magyar államnak sikerült a Horthy-féle kiugrási kísérlet, különbékét kötött a szövetséges hatalmakkal, és mind a nyilasok, mind a kommunisták uralmát megúszta. Budapest rendőrfőkapitánya bizonyos Kádár János, míg az ország köztársasági elnöke ifj. Horthy Miklós. Ez a Magyarország nem része a kommunista tömbnek, nem barátja a Szovjetuniónak. Demokrácia van.

A regény első lapjain gyilkosság történik, méghozzá pont akkor, amikor éppen első budapesti koncertjét adja a Nemzeti Stadionban a The Beatles nevű zenekar. Az egyik roadot ölik meg, az ügyet Nemes Albert nyomozó kapja, aki egy skót detektívet is kap maga mellé. A nagy kérdés, hogy mennyire működik a világ, amit kitalált és elénk festett a szerző. Megnyugtatunk mindenkit: tökéletesen. Ahogy lapról lapra halad az ember, egyre inkább működni kezd az illúzió, hogy ez a mi múltunk, és nem az, amit az iskolában megtanultunk.

Gerlóczy Márton: Az örvény (Fikció 2.)

A tavalyi listánkba már betettük a Fikció első részét, ami egy egészen különös családtörténet. Itt nemcsak a Gerlóczyk családfáját és a sztorikat ismerjük meg, hanem sokkal inkább van szó az elbeszélő létkérdéseiről, amiken aztán magunk is elmerenghetünk. Mennyiben határozza meg saját személyiségünket és cselekvéseinket az, hogy honnan származunk, és mi történik akkor, amikor kiderül, hogy (meglehet) hosszú évekig hazugságban éltünk? Az örvény pont erről szól, megterhelő és zaklatott identitáskeresés, ahol egy DNS-eredmény után lényegében borul minden, széttörik az addig felépített élet, és beüt helyette a totális káosz. Ez egy családregénynek indult regényfolyam, ahol a fő motívum az apa-fia kapcsolat lenne, de mihez kezd az író akkor, amikor az apának vélt Gerlóczy kiesik a szerepből, és az elbeszélő maga is a családregényből? 

Molnár T. Eszter: Hidegkút

Ez az a könyv, amit akkor sem tudunk majd letenni a kezünkből, ha túl nyomasztónak találjuk azt szenvedést, gyötrődést és kínzást, amin a szereplők keresztülmennek, mert összeköti őket egy – valójában kettő – rejtélyes haláleset, másrészt olyan szépen kidolgozott, mégis sejtelmes karaktereket kapunk, akiket egyszerűen csak szeretnénk megfejteni és megérteni. Nem hosszú, mégis sűrű történetet kapunk, ami valójában egy nap alatt játszódik, de közben bejárjuk a „poklot”, egy budai alapítványi iskolát és a kiüresedett otthont meg a szereplők megpróbáltatásait, hazugságait és önmaguk elől is jól elrejtett félelmeit. Noha Molnár T. Eszter könyve egy elképzelt családról szól, valójában nagyon is közeli és jól ismert jelenségeket élnek meg a szereplők a társas magánytól kezdve az elcsúszott kommunikáción át a mentális betegségig és a függőségig. 

Cserna-Szabó András: Zerkó – Attila törpéje

Cserna-Szabó Andrásnak van egyfajta különös humora és stílusa, ami nem feltétlenül jön be mindenkinek, és ez az V. században játszódó regény sem aratott osztatlan sikert a szerkesztőségben, mégis úgy gondoljuk, hogy izgalmas lehet elolvasni. Cserna-Szabó-rajongóknak kötelező, akiket viszont vonz a kalandregények világa, vagy jól ismerik és szeretik Villon és François Rabelais szókimondó és szatirikus műveit, azoknak is jó ajándék lehet ez a könyv. Valamikor az V. században járunk, Róma, Bizánc és a barbár hunok csatározásai idején, a kalandokat pedig Zerkó, a berber törpe meséli el nekünk, miközben a legjobb bort kortyolja és a legfinomabb ételekből falatozik, akár egy jó hedonista.

Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei

Rakovszky Zsuzsa legújabb regényében a XVI. századi vallási háborúkig megyünk vissza, és Münster városában követjük végig, ahogy az egyre nagyobbá váló feszültség közben a józan ész helyét átveszi a téboly. Kezdetben a katolikusok és a lutheránusok között dúlnak a „harcok”, miközben az új tanok hívei is egyre erőteljesebben szövetkeznek, mindeközben a püspök az erőszaktól sem retten meg, ha el kell távolítani a lázongókat. A forradalmi hangulatot, a terrort és az emberek kiszolgáltatottságát egy szemtanú visszaemlékezésein keresztül ismerjük meg. Liza, a néma cselédlány mindent lát és mindent hall, és mivel nem tud beszélni, a szereplők a legféltettebb titkukat is felfedik előtte, de a manipuláció, az emberi gonoszság és a hatalom gátlástalansága is kirajzolódik előtte.

Czakó Zsófia: Szívhang

Vékony kötet, de nagyon is komoly és fájdalmas témát dolgoz fel: főhősünk egy vidéki kórház hatágyas szobájában fekszik, abortuszra váró, kiszolgáltatott fiatal lányok és asszonyok társaságában. „Missed ab, élettelen embrió a méhben, öt milliméter, kaparásra előjegyezni” – olvasható már a fülszövegen is a diagnózis, ami rögtön meghatározza a regény alaphangulatát. A fájdalmat és a keserűséget csak mélyíti, hogy mintha a főhőst körülvevő szereplők még csak hallomásból sem ismernék az együttérzést és a megértést. Egy vetélés történetét olvassuk, de a könyv nemcsak egy személyes történet feldolgozása, hanem olyan aktuális témákat is érint, mint az állami egészségügy és a magánklinikák különbsége, a főváros és a vidék folyamatos ellentéte, a kisebbség helyzete vagy a különböző társadalmi rétegek közötti különbségek.

Visky András: Kitelepítés

A történet a román Gulagon, a Duna-deltával határos Bărăgan-sztyeppe egyik lágerében játszódik, ahová az 1956-os forradalom után kitelepítettek egy hétgyerekes osztrák–magyar családot. A szovjet mintára létrehozott munkatábor mindennapjait és a foglyok furcsa történeteit az olvasó egy gyerek nézőpontján keresztül ismeri meg. A regény valójában a szerző gyerekkoráról és a család sorsáról szól, miután a teljes vagyonukat elkobozták és kitelepítették őket, mert úgy vélték, hogy nemcsak a református lelkész édesapa, de a feleség és mind a hét gyerek politikai propagandát szervez. S bár az ábrázolt világ maga a pokol, a történet inkább szól az emberi kapcsolatokról és a borzalmakon is átszűrődni képes jóságról. 

Címkék