Számunkra teljesen új fogalom volt a handtufting, vagyis a kézi tűzéses szőnyegkészítés, úgyhogy amikor a Teo Studióba lépve megláttuk a hozzávaló pisztolyokat, hirtelen nem is értettük, hogyan kerül majd a fonal a vászonra. Aztán kiderült, hogy igazából úgy, mintha egy akciófilmben gépfegyverrel lövöldöznénk, de ez sokkal humánusabb és jobb, ugyanis vidám mintákkal és a színpaletta legkülönfélébb színeivel teli szőnyegekkel térhetünk haza.
A műhelyt Tami és párja, Boaz csinálja, akik tíz év után költöztek haza Tel-Avivból, ahol már sikerre vitték tufting pop-up stúdiójukat. A budapesti közönségnek elhozták a bohém ötleteket és a monoton, meditatív szőnyegkészítést, úgyhogy a kíváncsiak és a hétköznapi pörgésből kikapcsolódni vágyók mindezt ki is próbálhatják valamelyik workshopon – a következő december 10-én lesz. Míg Tami a tuftingpisztoly, a vintage fonalak és a szőnyegkészítés rejtelmeibe avatja be a műhelybe érkezőt, addig Boaz a közösségi médiamegjelenéseket intézi.
Meglepő vagy sem, szakmájukat tekintve egyikük sem a kézművesség világából jön: Tami párja híres festő- és tetoválóművész Izraelben, a Teo Studio lógóját is ő tervezte, ellenben Tami a logisztika és a boutiq hotelek világából lépett át a kézzel készített szőnyegekhez még a covid legelején. A pályaváltásnak mi nagyon örülünk, mert szerintünk fontos, hogy legyenek olyan műhelyek a városban, amelyek egyrészt kézműves termékkel lépnek a piacra – ezekből szerencsére nincs is hiány –, másrészt lehetőségünk van nekünk is kipróbálni a kézműveskedés élményét.
Egy workshop nagyjából 4 órás, ebben benne van a tuftingtechnika és maga a pisztoly megismerése – ezt mi az elején kicsit ügyetlenül fogtuk, de a végére annyira belejöttünk, hogy a lasertagen át a Call of Duty és az akciófilmek gépfegyveres jeleneteiig minden megfordult a fejünkben. A szőnyegekhez visszatérve: a tuftingtechnikánál egy kifeszített vászonra, tűzőpisztoly segítségével szálról szálra haladva visszük fel a fonalat, így készül el a szőnyeg, ami sokkal gyorsabb, mint a tradicionális kézi szövés.
Miután megismerkedtünk az alapokkal és realizáltuk, hogy a pisztolyban nemcsak tű, de olló is van – ez vágja le az öltések végén a fonalat –, felskicceltük a mintánkat, kiválasztottuk a színeket és belevetettük magunkat az absztrakt motívumok megalkotásába.
Nemcsak a formák és színek világa határtalan, de majdhogynem az is, mekkora és milyen funkciójú szőnyeget készítünk, ugyanis ezek többsége az otthonunkat díszítő képként is megállja a helyét. A szőnyegfestményen túl készíthetünk kaspót, lábtörlőt, kis szőnyeget vagy párnát, amit a tufting során levágott fonalmaradékkal tölthetünk meg. A fonalak pedig úgy maradnak a helyükön, hogy a kész mű hátuljára ragasztó kerül.
Noha a technika nem újkeletű, a köztudatba csak az elmúlt pár évben robbant be igazán, és aki eltöltött pár órát a tuftinggal és a szőnyegkészítés örömével, az biztos, hogy újra bele akarja majd vetni magát az alkotásba.
