szabadidő

szerkesztés

Ártéri erdő, szauna, olasz konyha, állatsereglet, zenebona és flipperek – Ilyen Wágner Gábor kollégánk ideális napja

Szerzők

  • Wágner Gábor

2022. 11. 21. 15:37

Mi lenne, ha egy nap senki máshoz nem kéne alkalmazkodnod önmagadon kívül, és semmi dolgod nem lenne azon túl, hogy kizárólag magadra figyelj, magaddal foglalkozz, oda menj és azt csinálj, ahova és amit csak akarsz? Nyilván csupa olyan helyet és tevékenységet iktatnál be a napodba, ami a legkomfortosabb és a leginkább a kedvedre való. Új sorozatunkban a We Love Budapest munkatársai megosztják veletek egy-egy ideális napjukat.

Napindítás bringával, erdővel, olasz kávéval

Az biztos, hogy a napot érdemes megalapozni egy kis mozgással, és mivel közel lakom hozzá, az ideális napom nyitásaként kerékpárra pattanok és kikerekezek a Népszigetre. Bár most ősz van, és mindössze a vadregényes hangulat csábít oda – persze ez sem elhanyagolható élménycsomagot jelent –, a tavaszi-nyári időszakban akár még a tízórait is lenyomhatja itt az ember, valamelyik vendéglátóipari egységben

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

De ennyire még ne rohanjunk előre, hanem reggelizzünk és igyunk egy kávét például a Klasszik by Manettiben, ami tökéletes helyszín a Népsziget felé menet, a XIII. kerület szélén, a Madarász Viktor utcában. Hamisítatlan, illatos-finom olasz kávé, őszinte kedvesség és csokis, pisztáciás, mascarponekrémes croissant vár, ám utóbbi helyett egy szendvicset vagy egy másik péksütit is elmajszolhatunk. Aztán irány a Népsziget!

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest

Fotó: Hirling Bálint - We Love Budapest

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest

Ha gyalog vagy bringával célozzuk meg a Népszigetet, mindenképpen az Újpest és Óbuda között feszülő Északi összekötő vasúti hídon közelítjük meg a célpontot. Ilyenkor ősszel (és télen is) a nyári-tavaszi időszakhoz képest kihalt, főleg futókat és kutyásokat látni, és ha nem esik, akkor sétálókat is. Ami kicsábítja ide a budapestieket – évszaktól függetlenül –, az a szinte tankönyvszerű vadregényesség, ami itt várja az embert. Van egy kis öböl, melynek egyes partrészei letáborozásra csábítanak, és megfigyelhetők az itt élő hódpopuláció nyomai is. Az ártéri erdő, ami természetvédelmi terület, pedig maga a természeti csoda a buja növényzetével és a fákat behálózó borostyánokkal. Innen azért elég nehéz visszatérni a civilizációba, ami ugyan nem esik messze, mégis hamar támad olyan érzésünk az erdőt járva, hogy távolabb van, mint Makó Jeruzsálemtől. 

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest

Az izzadástól a Városligetig

Ha sportosan szeretnénk folytatni a napot (és szeressük úgy!), akkor irány a fővárosi gyógyfürdők egyike. Legjobban a Rudast szeretem, és erre számos okom van. Az úszómedence egy díszes, körerkélyes, nagy teremben található. Ez pedig olyan hatást kelt, mint egy bálterem, ahol azonban a táncparkett helyén egy medence van. Öröm itt a vízben tempózás! Aztán irány a páratlan szépségű, ódon törökfürdő, ahol nemcsak különféle hőfokú medencékben áztathatjuk magunkat, de Budapest legütősebb gőzkabinja is itt található. Aki a szaunázás nagy barátja, mint én is, annak ez az ultraforró, kéthelyiséges gőz szinte zarándokhely. Végezetül ott az épület teteje, azon pedig a tetőmedence, ahonnan meleg vízben ücsörögve csodálhatjuk a panorámát: a pesti rakpartot, a Dunát a hidakkal meg persze a Gellért-hegyet.

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

Fotó: Bódis Krisztián - We Love Budapest

Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest

Ennyi sport és a testünknek kellemes program után áldozzunk a szellem oltárán, és látogassunk el a szépen felújított Városligetbe, ahol elég sok látnivaló és szórakozási lehetőség vár bennünket. Kezdhetjük egy könnyű hőlégballonozással, felülről mustrálhatjuk a várost, mintha csak organikus drónok lennénk. Aztán a Magyar Zene Háza következik, ami az új kedvencem a Ligetben. Már kívülről is lenyűgözi az embert az épület, ám belül az élmény csak fokozódik, köszönhetően például a Hangdimenziók című állandó kiállításnak, ami olyan oldalát mutatja meg a zenének, a hangkeltésnek, a hangoknak, amivel korábban még nem találkozhattunk. És akkor ott van még a Kreatív Hangtér meg a Hangdóm is. Ha még bírjuk szuflával a kicsit kései ebéd előtt, akkor tehetünk egy kört az Állatkertben is, ahol anélkül járhatjuk be a tőlünk távoli vidékeket, hogy kimozdulnánk Budapestről. 

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

Retróláz és evés-ivás

Bizony-bizony, ennyi program után ismét megéhezik az ember, és mivel a mediterrán konyha közel áll a szívemhez, kissé kései ebédemet a IX. kerületi Salvéban fogyasztom el. Kimondottan autentikus a hely, a nápolyi pizzájuktól ha nem is sírom el magam örömömben, de nagyon-nagyon jólesik. Elégedett gyomorral távozik tőlük az ember, és mivel a Thaly Kálmán és a Tűzoltó utca sarkán található a hely, adja magát, hogy beugorjak az Élesztőházba egy korsó sörre. Vagy kettőre. És akkor rendesen át is lehet gondolni a nap további részét, a záróetap menetét. A vidám emlékezés jegyében visszatérünk a saját, illetve a szüleink, nagyszüleink gyermekkorába, vagyis felkeressük a Budapest Retro Élményközpontot, ahol az időutazás illúziója tökéletes: a kacsintós pénztárcák, a Bambi üdítő és a Lemezárugyár Lendület motorkerékpárja mellett sok minden más is gondoskodik arról, hogy azt higgyük, valóban a múltban járunk.

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

Félig-meddig maradva a retróvonalon, ezt követően felkeresem a Flippermúzeumot, ahol az ősrégi szerkezetek mellett egészen ultramodern játékgépekkel is játszhatok. Csilingelnek a flipperek, talán még csúcsot is döntök valamelyiken, de persze az sem baj, ha nem, elvégre ide az önfeledtség miatt jár az ember, hisz flipperezni jó! Az eseménydús napot érdemes valami különlegessel zárni, és mivel szeretem a zenét, a város első listening barját célzom meg a Király utcában. A Blutorange nemcsak azért izgalmas, mert a fellépő DJ-k a szokásos repertoárjuktól elütő, személyesebb szettekkel, ritkaságokkal lepik meg a hallgatókat, hanem azért is, mert miközben elmerülünk a különleges hangok örvényében, különféle mezcalokat kortyolgathatunk, meg ehetünk is persze, a konyhát – a mezcalhoz illő módon – a mexikói ízvilág jellemzi. Itallal, étellel és élményekkel telve térhetünk haza. 

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Hasonló tartalmak

Admin mode