Budapest első számú tere a XIV. kerületben található. Ez a főváros legtágasabb tere, aminek politikai-történelmi hatása sem elhanyagolható. A turisták az elsők között keresik fel, egyfelől azért, mert tényleg gyönyörű, másfelől pedig azért, mert a belefutó Andrássy úttal együtt a világörökség része. Nemcsak politikai nagygyűlésekre és tüntetésekre alkalmas, hanem volt már itt lóverseny, sőt – többek között – Sting- és Pet Shop Boys-koncert, két alkalommal pedig Eucharisztikus Kongresszus is – az első miatt kapott díszburkolatot az addigi park.
Volt egyszer egy zöldburkolat
Ha végighordozza az ember a tekintetét a Hősök terén, a millenniumi emlékművön túl nem lát mást, csak betont és térkövet. Így ismerjük a teret, amióta világ a világ. Pedig nem mindig festett így, sőt évtizedeken át az egész területet zöld borította, fű, fák, bokrok, virágágyások, ezeket pedig szökőkutak és sétányok egészítették ki, ezzel is kiemelve a Városligethez kapcsolódó terület park jellegét. A régi képek alapján nyugodt szívvel kijelenthető, hogy sokkal hangulatosabb volt úgy, csak aztán 1938-ban Budapestre hozták a 34. Eucharisztikus Kongresszust, és ennek eredményeként a tér – már egy évvel korábban – elvesztette zöld jellegét.
A park első építménye az Ybl Miklós tervezte ivókút, az 1894-ben felállított Gloriette volt. A területen még pár évtizeddel korábban, 1868-ban Zsigmondy Vilmos bányamérnök kezdett hévizes kutat fúrni, és majdnem 10 évébe telt, mire 1877-ben (közel ezer méter mélységben) rátalált a hévízre. Első körben maga Zsigmondy épített a kút fölé egy építményt, ami eléggé fapados megoldás volt, így 1884-ben lebontották. Ekkor jött Ybl Miklós, aki megtervezte a Gloriette-et, ami 2,5 méter magas volt, hatszögletű, és a közepén egy 24 méter magas zászlótartó rúd állt, két oldalról pedig lépcső vezetett fel. 1895-ben született döntés arról, hogy a kút helyén állítják fel a millenniumi emlékművet, így Ybl alkotása átkerült a Széchenyi-hegyre – mint kilátó.
Tér a millennium szolgálatában
A teret 1932-ben nevezték el Hősök terének, előtte nem volt neve a területnek, amit a Városligetből kanyarítottak ki. A hősök azonban már itt álltak korábban is. 1898-ban kezdték el építeni a Zsigmondy-féle artézi kút fölé a millenniumi emlékművet (nemzeti panteon), ami két, szobrokkal teli oszlopsorból és a kettő között Gábriel arkangyal oszlopon álló szobrából áll, illetve előttük fekszik a Hősök emlékköve. A panteon Schickedanz Albert, a szobrok pedig Zala György tervei alapján készültek. Utóbbiak közül először a négy allegorikus szobor (Háború, Béke, Munka és Jólét, Tudás és Dicsőség) készült el 1906-ban, majd ezeket követte Gábriel arkangyal, ami a párizsi világkiállítás nagydíját is megkapta (1900).
Gábriel lábánál a hét vezér szobra áll, a két oszlopsorban pedig 7-7 magyar uralkodó szobra állt,
Gábriel lábánál a hét vezér szobra áll, a két oszlopsorban pedig 7-7 magyar uralkodó szobra állt,
akik közül párat később lecseréltek, így a végső 14 történelmi alak nem mindegyike volt uralkodó, hanem „csak” a múlt jeles személyiségei. A szobrok talapzatán domborművek találhatók, melyek az adott személyiség korára vagy tevékenységére jellemző történelmi jelenetet ábrázolnak – kivéve egyet. Károly Róbert alatt a morvamezei csata látható, ami azonban még IV. (Kun) Lászlóhoz köthető csata volt 1278-ban, Károly Róbert pedig 1310-től uralkodott. Hogy a turpisság ne derüljön ki, ahhoz a domborműhöz végül nem került felirat.
A Hősök emlékkövét 1929. május 26-án személyesen Horthy Miklós kormányzó avatta fel. Eredetileg az I. világháborúban hősi halált halt katonák emléke ihlette az építményt, azonban később ez módosult, és manapság általában a magyar hősöket jelképezi. A II. világháborúban megsérült, majd Rákosiék elbontatták, hogy aztán 1956. április 3-án egy új kőtömböt helyezzenek el a régi hűlt helyén. Említsük még meg az eredetileg az oszlopok között állt szobrokat, melyek akkor még kizárólag királyokat ábrázoltak; ezek 1905 és 1912 között készültek el, és több szobrászművész alkotásai.
Egy tér a történelem viharában
A hősökre és az uralkodókra nem minden rendszer tekintett egyformán. A legradikálisabb változást a Tanácsköztársaság hónapjai hozták. Az uralkodók szobrait vörös posztóval vonták be, Gábriel szobrából pedig obeliszk lett, ami elé Karl Marx 7 méter magas, gipszből emelt szobra került. Hiába vonták be az uralkodókat vörössel, előtte még (biztos, ami biztos) a Habsburg-uralkodók szobrait eltávolították – majd a két világháború közti években újra felállították mind a négyet. A 20-as és a 30-as években a tér a legfontosabb nagygyűlések, elsősorban vallási ünnepek helyszíne lett.
A II. világháború után beköszöntött Rákosi-korszak túlzottan hazafiasnak gondolta az egész millenniumi emlékművet, így tervbe volt véve az elbontása, de végül ők is csak a Habsburgokat szállították el és cserélték le igaz magyarokra: I. Ferdinánd helyére Bocskai István, III. Károly helyére Bethlen Gábor, Mária Terézia helyére Thököly Imre, II. Lipót helyére Rákóczi Ferenc, Ferenc Józsefére pedig Kossuth Lajos szobra került. A szocializmus időszakában a tér politikai-társadalmi súlya csökkent, és csupán mint turisztikai célpont volt jelentős. A rendszerváltás hozott ebben változást.
A rendszerváltással a tér is visszaszerezte korábbi megbecsült helyét: egyre több tömegrendezvény, tüntetés és politikai esemény színhelye lett. A korszak három legnevesebb megmozdulása: az erdélyi falurombolás ellen tiltakozó nagygyűlés 1988-ban, 1989-ben itt ravatalozták fel Nagy Imre és mártírtársainak koporsóját az újratemetésük előtt, majd 1991. augusztus 20-án itt tartott szentmisét II. János Pál pápa mintegy 200 000 ember előtt. Manapság pedig szinte már észre se vesszük, ha ide szerveznek bármit is, ami nagyobb tömeggel jár, legyen az Kapcsolat-koncert, Nemzeti Vágta, Eucharisztikus Kongresszus vagy csak pár darab busz tömve okostelefonokkal fotózgató turistákkal.
