látnivalók és kultúra

szerkesztés

Cowboyok, indiánok, várkastélyok és a magyar Playmobil – A Kádár (játék)katonái kiállításon jártunk

Szerzők

  • Wágner Gábor

2022. 10. 28. 16:47

A történészek lelkének mélyén is ott lapul a játékosság, és nem is félnek kiengedni azt. Legalábbis a BTM Vármúzeumban most ez történt. Az október 28-án megnyitott és jövő év március 15-ig nyitva tartó új kiállításuk, ami a beszédes Kádár (játék)katonái címet kapta, alaposan és látványosan járja körbe a játékkatonák történetét, a fókuszba pedig a szocialista gyerekkort helyezte. Bár a tárlat a 60-as, a 70-es és a 80-as évekkel foglalkozik elsősorban, a korábbi időkről is ad képet, sőt a hazai játékipar részletes bemutatása mellett külföldi kitekintést is ad (például szovjet, amerikai, német, angol, olasz, lengyel, csehszlovák játék katonákról és kiegészítőikről). A legnagyobb bónusz pedig a „magyar Playmobilból” épített, embernagyságú budai Vár és a 450 figurából kirakott kenyérmezei csata.

Mindig is jobban szerettem a játékkatonákat, mint a játékautókat, pedig volt pár elég menő matchbox verdám a 80-as évek szocialista Magyarországán, közelebbről Miskolcon, az egyik egykori proliparadicsomban. Egy-egy katonára – ha még nem volt meg – szívesen elcseréltem bármelyik kisautómat. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy volt „magyar Playmobilból” készült váram, meg olyan is, amit az ezermester anyai nagyapám készített fából, fatörmelékből meg papírból, és legalább olyan menő volt, mint amit a boltban lehetett kapni, hiszen egyedi darab volt.

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Ennyi személyes emlék után térjünk rá a Budapesti Történeti Múzeum tagintézménye, a Vármúzeum legújabb kiállításának taglalására, amit legalább úgy vártam, mint gyerekként a szülinapomat vagy a karácsonyt vagy mint a hívő ember a negyvennapos böjt után a húsvéti terülj, terülj asztalkámat. És amikor kiléptem, máris szaladtam volna haza katonázni. A Kádár (játék)katonái lényegre törő címet viselő kiállítás ugyanis nemcsak alaposan körbejárja, részletesen bemutatja a témát, hanem úgy is jól működik, mint nosztalgikus gyűjtés, pláne hogy a kiállított tárgyak jelentős részét játékkatona-gyűjtőktől szerezték be. 

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

A mai harmincas, negyvenes és ötvenes férfiak szinte kéjes örömmel, nagyon lassan fogják bejárni a tárlat termeit.

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

A két legnagyobb látványosság az embernagyságú budai Vár, illetve az a terepasztal, ami a kenyérmezei csatát ábrázolja. Ezek mellett hosszasan lehet álldogálni, miközben elmerülünk a részletekben. Mindkettő a német Playmobil magyar másolatának elemeiből és figuráiból épült meg, amiket bizonyos Schenk Károly vállalkozása készített, 1978 és 1995 között. Érdekes adalék, hogy bár a szocializmus nem nagyon szerette a magánvállalkozásokat, a játékkészítők nagyrészt kisiparosok voltak. A harmadik fontos állomása a kiállításnak a stílszerűen lengőajtóval ellátott „westernszoba”, ahol a cowboy-indián tematikába tartozó játékkatonák és tartozékaik (például erőd, csehó, tábor) láthatók különféle jelenetekbe rendezve. 

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

A kiállítás nem csupán a szocialista Magyarországra figyel, bár az van a fókuszban, hanem kicsit korábbról indulva kezdi el a játékkatona-história elmesélését, és folyamatosan kitekint a külföldi példákra is, Keletre és Nyugatra egyaránt. Az nem titok például, hogy a hazai piacon szinte nem létezett önállóan fejlesztett termék, hanem a külföldi katonák másolatait készítették el, a kiállításon pedig szinte mindegyik harcos mellett ott áll az eredeti minta is. 

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Ennek az egyik oka az volt, hogy a magyar pártvezetés – ellentétben a többi szocialista ország vezetésével – nem nézte jó szemmel a nemzeti múlttal való játékot és ezzel párhuzamosan a nemzeti öntudat erősödését, hanem jobb szerette, ha inkább cowboyos-indiánosat játszik a gyerek, vagy ha mégis a középkorba nyúlna vissza a játék kedvéért, akkor meg maradjon csak Robin Hoodnál, Tell Vilmosnál vagy Ivanhoe-nál.

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Ez az elvárás később, a Schenk-féle Playmobil-másolatok megjelenésével sokat szelídült, a cég ugyanis ráerősített a múltunkra, és magyar történelmi példák alapján készített katonákat. A kiállítás része ebből az időszakból egy olyan levél, amiben gyerekek írták meg a Schenknek, hogy milyen magyar vitézeket szeretnének, és céljuk érdekében még le is rajzolták álmaik katonáit. 

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

A magyar hősök figurái mellett a Schenk kínálatában természetesen ott voltak a sztenderd kalózok és a vadnyugati alakok is. Volt, amiben a játékkatona-bizniszben az élen jártunk: a szocialista blokk országai közül (az NDK mellett) csak nálunk létezett játék vár – ráadásul többféle –, ami a játék katonák első számú otthona volt, van és lesz is. Elvégre ha van vár, akkor van mit elfoglalni. Vagy megvédeni. De ez meg már vérmérséklet kérdése. 

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

A bejáratnál egy óriási, életnagyságú játék katona fogadja a látogatókat, ami egy korabeli Schenk báburól lett mintázva. Nem ide készült, hanem egy korábbi, Schenk Károly munkásságával foglalkozó kiállításra, de itt is tökéletesen helye van. 

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Befelé menet még csak mosolygunk rá, esetleg óvatosan megérintjük, viszont amikor kifelé jövünk, a kiállítás élményével telve, akkor már legszívesebben magunkhoz ölelnénk, és vele együtt az egész, régen tovatűnt gyerekkorunkat is. 

Hasonló tartalmak

Admin mode