Az egyik legszebb egyetemi campus Budapesten az állatorvosoké, ahol nemcsak vadregényes és színes fákkal teli angolkertet, de a különböző épületek között kisebb növényszigeteket is találunk, ráadásul lépten-nyomon kutyákba botlunk. Az Erzsébetváros mélyén álló egyetem Európa egyik legrégebbi állatorvosképző intézménye, az eltelt több mint két évszázados történelme alatt pedig nemcsak rengeteg név- és szervezeti változtatáson ment keresztül, de az oktatás helyszíne is változott. A II. József által 1787-ben alapított Állatgyógyászati Tanszék mára nemzetközileg is elismert egyetemmé vált, ahová a világ minden tájáról érkeznek hallgatók.
Többször írtunk már a budapesti kórházak és az egészségügy fejlődéséről, úgyhogy nem hiányozhat a sorból az állatgyógyászat története sem. A 18. században Pesten és Budán megindult a közkórházak építése, egyre jobban beindult a hazai orvosképzés is: eleinte még humánorvoslással foglalkoztak, de már az 1780-as évek elején felmerült egy állatorvosi iskola létrehozása is. Ennek gyakorlati háttere az volt, hogy
a 18. század katonai összecsapásaiban a hadsereg mellett ellenőrizhetetlen, legyengült állatállomány mozgott az országokon át. Ezek nyomán megjelentek a járványok, a tömeges állatelhullás és az éhínség. A kétségbeejtő helyzet megoldásért kiáltott, meg kellett tanulni kezelni a kórságokat és fejleszteni kellett az állatorvosi ellátást.
a 18. század katonai összecsapásaiban a hadsereg mellett ellenőrizhetetlen, legyengült állatállomány mozgott az országokon át. Ezek nyomán megjelentek a járványok, a tömeges állatelhullás és az éhínség. A kétségbeejtő helyzet megoldásért kiáltott, meg kellett tanulni kezelni a kórságokat és fejleszteni kellett az állatorvosi ellátást.
II. József 1787-ben alapította meg a Pesti Egyetem orvosi karán az Állatgyógyászati Tanszéket, ami ekkor még egyfajta kiegészítő képzésként szolgált.
Tolnay Sándor volt az Állatorvosi Tanszék megszervezője és első tanára, vezetése alatt készültek az első tananyagok és az anatómiai preparátumok, majd pár év után a hallgatószám is növekedésnek indult. 1799-ben már nem az orvosok, sebészfelcserek, lovászok, gazdák, istállómesterek patkolókovácsok kiegészítő képzésével foglalkozott az intézet, hanem megindult az önálló állatorvosképzés, eleinte még csak nyolc hónapos, később egyéves tanulmányi idővel. Mivel a beteg állatokat nem gyógyíthatták ugyanott, mint az embereket, ezért a képzés leginkább kültelki majorokban folyt, illetve az Állattan Tanszéké volt a Múzeum körúton álló Kunewalder-ház, melynek földszintjén működött az állatorvosi oktatás és gyógyítás.
Az évek során egyre több hallgató jelentkezett az egyetemre, hamar kevésnek bizonyult az oktatási helyszín, de a járványok, a fertőzések miatt nem nézték jó szemmel, hogy a beteg állatokat a sebészet és a szülészet közelében kezelik, új területet kerestek az egyetemnek. Noha Pesten ekkor már megindultak a hatalmas építkezések, az egyetemnek kinézett erzsébetvárosi terület még javában külvárosnak számított, így ideális volt egy állatokkal és betegségekkel foglalkozó intézmény elhelyezésére.
A ma kacskaringó ösvényekkel, lombos fákkal, szobrokkal és padokkal teli campusra 1881-ben költözött az egyetem, a vörös téglás, Zsolnay majolikával díszített neoreneszánsz épületeket Steindl Imre tervezte. A műemlék épületek közül ma már csak kettő, a régi központi épület – ez ma a könyvtár – és a belgyógyászati épület látható eredeti formájában, a többi vagy emeletráépítést, vagy bővítést kapott. Sőt,
a könyvtár épületében eredeti Róth Miksa ólomkeretes üvegablakok vannak. Bár Steindl Imre tervező szívéhez a neogótikus stílusirányzat állt a legközelebb, minden bizonnyal kedves lehetett ez az építkezés is számára, hiszen a campust határoló Rottenbiller utcában lakott.
a könyvtár épületében eredeti Róth Miksa ólomkeretes üvegablakok vannak. Bár Steindl Imre tervező szívéhez a neogótikus stílusirányzat állt a legközelebb, minden bizonnyal kedves lehetett ez az építkezés is számára, hiszen a campust határoló Rottenbiller utcában lakott.
Az egyetemi oktatók és rektorok közül lényegében mindegyik nemzetközi szinten is elismert oktató volt már a kezdetektől fogva. Zlamál Vilmos volt az első országos állatorvos – regni veterinarius – és ő volt az, aki rájött, hogy járványok idején izolálni kell a beteg állatot, mielőtt az megfertőzi a többit. Az intézmény doktorrá avatási jogát megszerző Hutÿra Ferenc vitte be az állatorvos-tudományba a humánorvosi szemléletet, a klasszikus sertéspestissel kapcsolatos kutatásai és a munkatársaival közösen kidolgozott oltóanyag pedig világszerte ismertté tették.
Az 1900-ban megrendezett párizsi világkiállításon a nemzetek közötti versenyben ötödikek lettünk, ehhez nagyban hozzájárultak az állatorvosok által elért eredmények, különösen a Magyary-Kossa Gyula vezette Gyógyszertani Tanszékéi, ami a legkorszerűbb berendezésekkel volt felszerelve, és a világ élvonalába tartozó kutatóhely volt.
A régi épületekben ma az Anatómiai, a Patológiai, az Élettani, a Kémiai, a Belgyógyászati, a Gyógyszertani és a Sebészeti Tanszék, valamint a Kisállatklinika és a könyvtár működik. Mivel az évek során a város körbenőtte a campust, illetve egyre több hallgató jelentkezett az egyetemre, előbb a 70-es években új épületeket emeltek a campuson belül, majd az istállókat és a nagyállatklinikát 2000-ben Üllőre költöztették.
Az oktatást ma már olyan modern technológiák segítik, mint az egérszimulátorok, amik a finom motoros készségek és az alapvető technikák begyakorlása – megfelelő kézbevétel, vérvétel folyamata, nyelőcsőszonda használata – miatt nagyon fontosak, ráadásul ezek a szimulátorok kiváltják az eddig használt, éves szinten nagyjából 150 élő egeret.
