Vendégélmény
A We Love Budapest Vendégélmény-sorozata olyan budapesti hoteleket mutat be, ahova munkatársaink ingyenesen ellátogatnak, azzal a kikötéssel, hogy a negatív tapasztalatainkat is lehetőségünk van megosztani az írásainkban. A szállodaigazgatás nem ellenőrizheti a cikkeket azok publikálása előtt.
A millenniumi ünnepségekre érkezők szálláshelyeként épült, Európa legnagyobb szállodája lett
Ha már Pest rálépett a világvárossá válás útjára a 19. század végén és sorra emelték a pazar és technikailag is modernnek számító épületeket, nem maradhatott ki a sorból egy nagyszálló, vagyis grand hotel megépítése sem. Erre szuper indok volt a Nagykörút kiépítése, amely mentén egyre több nagyvállalkozó húzta fel a palotáját vagy bérházát, de a millenniumi ünnepségekre való készülés is belejátszott a Corinthia Budapest elődje, a Grand Hotel Royal megépítésébe. Semmi titok nem volt abban, hogy a Budapest legforgalmasabb útvonalán épülő hotel kifejezetten az Ezredéves Országos Kiállításra érkező vendégek szálláshelye lesz – a szálló 1896 májusában nyílt meg, pont akkor, amikor a kiállítás is a Városligetben.
A hatemeletes épület kialakítása és homlokzata a századfordulós francia építészet mintájára készült, a kapun átlépve pedig grandiózus terek, márványlépcső, csillárok, barokk bálterem és gépesített felvonó várta a vendégeket. A 3 szárnyban már akkor 350 szoba volt – ez ma 438 –, és akkor még az számított végtelen luxusnak, ha volt hozzá fürdőszoba is, ez összesen száz szobát jelentett. Sőt, a modernség jegyében elég hamar minden szobába bekerült a telefon is – ez ma már annyira evidens, hogy a mi szobánkban három is volt. Európa legnagyobb hoteljében mindig is a pompa, a csillogás, a kényelem és leginkább a vendég volt az első, úgyhogy már a századfordulón is cukrászdák, italmérések, élelmiszerbolt, bank, posta, fodrászat és még ezernyi szolgáltatás elérhető volt itt.
A luxusélmény a mai napig megvan: a főbejáratnál doorman fogadott minket, becsekkolás közben pedig a csomagjaink „eltűntek” és a körútra néző szobánkban láttuk őket viszont. Ahogy átléptünk a Corinthia kapuján, halk zene fogadott minket, így az autóktól és villamosoktól hangos Erzsébet körút zaja megszűnt, egy teljesen más világba érkeztünk.
Bálok, filmszínház, Gestapo és orosz tankok
Ha nem szállóvendégként, akkor konferencia résztvevőként lehet, hogy voltatok már a Corinthiában, ugyanis ez a különféle rendezvények egyik legkedveltebb helyszíne, de az 1900-as években is a társadalmi események fontos terepe volt. Átadás után itt vetítették először a Lumière testvérek filmjeit Budapesten, itt állították ki az első magyar repülőt, a barokk bálteremben pedig rendszeresek voltak a hangversenyek, ahol gyakran Bartók Béla vezényelt. Később a Royal Apolló Filmszínház premier filmvetítései voltak azok az események, amin a pesti polgárság krémje vett részt, ráadásul a filmek után a frakkos urak és az estélyiben ragyogó nők átvonultak a Pálmakert Étterembe, hogy elfogyasszák a többfogásos vacsorájukat, megkoronázva azt pár pohár pezsgővel és éjszakába nyúló mulatozással.
A mulatozást muzsikaszó mellett mi is újraélhetjük a Le Bar és a Lounge tereiben, a kényelmes fotelekben üldögélve, miközben különleges koktélokat kortyolunk. Mi még azt is végignéztük, hogyan születnek előttünk a koktélcsodák, hogyan vágják formára a jeget, kenik be csokival a poharat és a mentalevelet és hogy áll össze a különböző alkotóelemekből maga a koktél.
A II. világháborúban Budapest ostromát meglepően jó állapotban átvészelte, viszont a Gestapo elfoglalta és itt rendezte be főhadiszállását. A háború után a kormányhivatalnokok irodaépülete volt, 56-ban a magyar forradalmárok foglalták el az épületet, őket viszont orosz tankok követték.
Pezsgőfürdő, laktató reggeli és egy titkos kert
Ide-oda kalandoztunk az épületben, lenéztünk a két szárnyat összekötő üveghídról abba a mélységbe, ahol a Brasserie and Atrium van – sajnos vagy nem, de bevalljuk, hogy ahhoz már nem volt bátorságunk, hogy át is sétáljunk a hídon. A bejárás közepette még egy „titkos kertet” is találtunk a Hársfa utcai épületszárnyban, ahol azok a vendégek szállnak meg, akik hosszabb távon terveznek a fővárosban maradni.
A Royal Spához vezető liftet keresve viszont picit még el is tévedtünk a félhomályos folyosón, ahol egy kósza falevél még a Ragyogást is eszünkbe juttatta. Kellemesen megkönnyebbültünk, miután megtaláltuk a fürdőhöz vezető utat és bejutottunk az art deco térbe, ahol a 37 fokos pezsgőfürdőben még a mindennapok szorongásait is sikerült elfelejtenünk, a feszített víztükrű medencében a maradék feszültséget is kiúsztuk magunkból, a spa élményt pedig megfejeltük a szaunázással.
Jól esett kipihenten visszatérnünk a tágas lakosztályunkba, ahol a tévézés helyett mi a különféle művészeti és fotóalbumok nézegetését választottuk – még Wes Anderson A Grand Budapest Hotel filmjéről szóló hatalmas könyvet is megtaláltuk. Utóbbi nem véletlenül volt a szobában, ugyanis a rendező még a filmkészítés előtt járt a Corinthiában és merített a valamikori Royal Szálló történetéből.
A másnap reggelt egy kiadós reggelivel indítottuk a Brasserie and Atriumban, ahol annyi minden közül választhattunk, hogy alig bírtuk eldönteni, mi is kerüljön a tányérunkra. A különféle péksütemények, sajtok, felvágottak és zöldségek mellett a füstölt lazac, a lépesméz, a tükörtojás és a lilakáposztával szervírozott véres hurka is ott volt a lehetőségek között, ahogy a pezsgő is. Ha a hurkát reggelire ki is hagytuk, azért az angol reggelibe belekóstoltunk, de vajas croissant, tükörtojás, lazac, gyümölcsök és friss narancslé is került a tányérunkra. Munkanap lévén az alkohol helyett a kávét választottuk, hogy minél frissebben vethessük bele magunk újra a dolgos hétköznapok világába.
