Akit érdekel a graffitizés hazai és nemzetközi története, az október 20-ig egy hiánypótló és átfogó kiállításon ismerheti azt meg. Csupán ki kell látogatnia hozzá Törökbálintra, a MaxCity Bevásárlóközpontba. Itt található ugyanis a Gallery MAX, ahol július 21-én nyílt meg a SSH! Graffiti. Streetart. Kortárssh! címet viselő tárlat, ami magabiztosan bebizonyítja, hogy a serdülőkor ösztönös lázadásának induló falfirkálásból hogyan válhat művészet.
A graffiti szubkulturális és organikus fejlődését rendkívül érdekes történeteken keresztül bemutató tárlat kiállítói között olyan hazai alkotók szerepelnek többek között, mint Árvay Márton (Trans One), Blik Dániel, Fork Imre, Rapa 73, Soopercrapz, Tóth Balázs és Void. A kiállítás anyaga nem archaizál, nem tematizál, csupán jó ízléssel válogat a hatalmas anyagból, rámutatva ezzel is a graffitizés esztétikai sokszínűségére. Érdekes történeteken keresztül ismerjük meg a műfajt, ami meghatározó szerepet játszik a kortárs vizuális kultúrában.
A graffiti egyszerre divatjelenségként és szubkultúraként terjedt el a nyugati világban az 1960-as évektől kezdődően. Ennek ellenére már a régebbi korokból is ismerünk graffitire utaló nyomokat: a korai street art megjelenik Brassaï Párizs éjszaka című albumában is, és azt is tudjuk, hogy az utcai kommunikáció már az antikvitásban is létezett, például az ókori Rómában. Az 1980-as években Basquiat és Keith Haring emelték a műfajt az egyetemes képzőművészet szintjére. Magyarországon a rendszerváltás után, az 1990-es években élte fénykorát, ami azóta is tart: folyamatos és kölcsönös viszonyban áll a képzőművészettel, és az alkalmazott művészetekre is nagy hatást gyakorol.
