Budapest legkisebb pékségében, a Vitéz utcában nemcsak a kenyér, de minden péksütemény kovásszal készül, lisztkísérletek zajlanak, a környék rászorulóit és a barátokat kedvezmények várják, sőt a pékségnek otthont adó ház lakói sem csak azért örülhetnek, mert folyamatosan száll a finom kenyérillat. Az Ide Süss Manufaktúrában nemcsak a termékek kiválóak, de valódi értelmet nyer a franciák által sokat használt „környék pékje” kifejezés is.
Kovács Anita nemcsak kiváló, sőt kifejezetten merész és kísérletező pék, hanem igazi anyuka is, aki három fiúgyermek mellett készség szinten űzi a közösségépítést. Természetesen ebben az is szerepet játszik, hogy hosszú évekig dolgozott a Hospice Alapítványnál, így szakmai életében is érzékenyen fordult a környezetében élők felé. A pékségben járva megmosolyogtatott minket, hogy még ilyen múlttal is meglepődik azon, hogy spontán módon elkezdett köré szerveződni a közösség.
Anita amúgy több mint fél évet töltött a nor/mában gyakornokként, ezután kezdett saját vállalkozásba a Vitéz utcában, ahol most is találkozhatunk vele. Boltjában először csak barátoknak, ismerősöknek sütögetett, de a kenyérillatra egyre többen néztek be az utcáról, és mikor kóstolgatni kezdtek, hirtelen mindenki a pék barátja akart lenni.
A pékség családi vállalkozás. A bolti munkát a
középső fiú, a vendéglátós tapasztalattal rendelkező Brúnó segíti, Artúr, a
legidősebb az ügyvitelért, Samu, a legkisebb pedig a közösségi oldalakért
felelős. Ezenkívül a kenyérkészítésben régi családi darabok is részt vesznek, a
nagymama jókora szitáját például újra napi munkára fogták.
De nemcsak a kedvesség miatt érdemes ellátogatni az Ide Süss Manufaktúrába. A törékeny és jószívű anyuka bátor és a minőség iránt keményen elkötelezett pékké válik, ha a munkája közelébe kerül. A kis műhelyben a Molnárlegénnyel közös lisztkísérletek zajlanak, a kenyerekhez pedig a Kukutyin Műhelyből, Pásztóról és a Gyürkice Tanyáról érkeznek a kiváló magyar biolisztek, amikből minden esetben kovász használatával lesz kenyér, kalács, sőt péksütemény.
A pékségben egyszerre ötfajta kenyeret tartanak,
A pékségben egyszerre ötfajta kenyeret tartanak,
ezek között mindig van tönkölyből (900 Ft) és alakor ősbúzából készült (900 Ft), valamint francia parasztkenyér (550 Ft) és utóbbi ízesített változatai (például rozsos-tökmagos – 820 Ft). A veknik ugyan nem túl nagyok, de kiváló bevezető áron kaphatók, és ahogy Anita mondja, társadalmilag érzékeny emberként számára fontos, hogy később se legyenek túl drágák.
Noha a kenyér is remek, és szuper stanglik is vannak, számunkra az igazi meglepetés a kalács és az édes péksüti. Előbbi (570 Ft / 25 dkg) alaptésztája fele részben vajjal, fele részben olívaolajjal készül, az eredmény egységes, naturális és rendkívül gazdag ízvilág, azzal a foszlóssággal, amit mindannyian a legjobban szeretünk a kalácsban. A péksütemények is hasonló alapból készülnek. Anita amúgy leginkább babkát szeret sütni, ezt mindig másféle ízben próbálhatjuk ki. Mi a csokis-áfonyásat kóstoltuk (900 Ft / 25 dkg), a fotózás után gyakorlatilag szublimált, olyan lelkesen fogyasztottuk, hogy észre sem vettük, mikor tűnt el.
A helyen ezekhez a finomságokhoz jó kis kávét kínálnak a Racerbeanstől, persze az üzlet méreteiből adódóan mindent csak elvitelre kérhetünk. Többféle kedvezmény van, a pékségnek otthont adó ház lakói és a barátok is olcsóbban kapják a kenyeret, amiből a legszegényebbeknek is jut. Ahogy péntek délután figyeltük a betérőket és közben rágcsáltuk az olívába mártott kenyérhéjat, hirtelen olyan érzésünk volt, mintha már évtizedek óta itt lenne ez a kis bolt. Úgyhogy tulajdonképpen úgy zártuk a túrát, mint az összes vevő: mi is szeretnénk Anita barátai lenni.
