Városi séták #7: Kőbánya titkos csodái

Miután bebarangoltuk a belváros különböző pontjait, felfedeztük a Palotanegyed galériáit, kutattunk az egykori luxusbordélyok után, és az óbudai gyárakat is megismertük, érdemes irányt váltani és elindulni a külváros felé. Mi most Kőbánya felé vettük az irányt, és bármennyire is azt gondoljuk, hogy ez a sör, a gyártelepek és a rozsdaövezetek hazája, következő sétánk egyáltalán nem erről, hanem az olykor eldugott, kevésbé ismert szecessziós csodákról szól.

Hajlamosak vagyunk Kőbányát betenni a külkerület skatulyába vagy bekategorizálni a sör és a gyárak hazájaként, holott a kerület ennél sokkal többet tartogat számunkra. Tény, hogy az évek során kialakult róla egyfajta leharcolt kép, de az elmúlt időszakban komoly fejlődésen megy át a kerület: az Északi Járműjavító rozsdavilágát kulturális központtá alakítják, vagyis ideköltözött az Opera Eiffel Műhelyháza és a Kertem, de a Közlekedési Múzeum is az Északi Járműjavítóban nyílik majd valamikor a távoli jövőben. De Budapest mértani közepére nemcsak az új fejlesztések miatt jó kibuszozni, hanem a többnyire ismeretlen, szecessziós – meg persze historikus, eklektikus – csodaépületeiért is.

Ahhoz, hogy Kőbánya titkos oldalát felfedezzük, bizony le kell térnünk a megszokott útvonalról, és akkor már érdemes egy fényképezőgépet is a nyakunkba venni, garantált, hogy minden második épület előtt megállunk, és nemcsak egy pillanatra, hanem hosszú perceken át kutatva az apró tulipánmintától a cikcakkos ablakkeretig.

Indulás a kerület leghíresebb épületétől, a Szent László-templomtól

A napsütéses őszi hétvégék valamelyikén szerintünk elég jó program belevetni magunkat a külvárosi sétálásokba, a kőbányai túrát pedig hol máshol kezdhetnénk, mint a kerület leghíresebb épületénél, a Szent László-templomnál. Ez a Lechner Ödön tervezte, Zsolnay majolikákkal, angyalokkal, vörös márvánnyal és téglával borított épület egyszerre szecessziós, gótikus, román és barokk, sőt, a díszítésbe Lechner a magyar és a keleti népi motívumok sajátos keverékét is belevitte. Akit pedig a legek érdekelnek, annak megsúgjuk, hogy 83 méterével övé Budapest legmagasabb templomtornya, nála csak a Bazilika magasabb.

A templom előtti parkból induljunk el Kőbánya alsó felé, de célunk egyelőre csak az Állomás utca egyik villája, mert nem csak a budai hegyekben volt egykor magasélet és úri világ. A 19–20. század fordulóján nyári napokon, őszi hétvégéken csak úgy nyüzsgött itt a tehetősebb nagypolgári tömeg, akik a nagyváros fáradalmait a közeli fürdőben és a mulatókban pihenték ki, de rajtuk kívül a kőbányai kereskedők és igazgatók is szívesen látták magukat gyönyörű villák tulajdonosaiként. Az Állomás utca 18. az egyik legszebb épület Kőbányán, ezt a gyönyörű, francia art nouveau jegyeket hordozó, pártázatos, habos-babos villát Csáky Ferenc, a Magyar Mezőgazdák Szövetségének igazgatója építtette. Az épületet pedig egy kevésbé ismert, de annál nagyobb zseni, Schöntheil Richárd tervezte.

Századfordulós cuki házak, szalámigyár és egy vörös téglás villaépület

Az Insta-fotók elkészítése után kanyarodjunk be a Füzér utcába, ahol az utcaképet látva – bár ez az egész környékre igaz – érdekes élményben lesz részünk: keveredik itt az elhagyatottság, a valamikori nagypolgári lét és a mulatónegyedmúlt is. Annak ellenére, hogy Schöntheil épületei hemzsegnek a kerületben, sétánk egyik kedvenc látnivalójához nincs köze. A Füzér utca mélyén áll egy pasztellrózsaszín, csúcsíves ablakos, keleties, késő romantikus, mégis szecessziós ház, amiről rögtön az Uránia mozi jutott eszünkbe, bár az épületnek sokkal több köze van a szalámihoz, mint a filmszínházhoz, ugyanis egykor ez volt az Első Magyar Részvényes Szalámigyár. Ez a kisvárosias hangulatból kirívó gyár 1912-ben épült, de a 30-as évek elejére tönkrement. 

A kisvárosi világban és az Endre utca–Hölgy utca vonalán kalandozva következő állomásunk egy újabb Schöntheil-épület. A Hölgy utca 32. szám alatti bájos kis szecessziós lakóházat pár éve felújították, így ismét eredeti szépségében álldogál. Érdemes jól megnézni a homlokzatot díszítő Zsolnay-majolika-szíveket és a türkizkék csempéket, amiken még mákgubó is van. És ha azon tűnődnénk, hogy mik azok az ezüstösen csillogó betűk az ajtórácson, eláruljuk, hogy az egykori tulajdonos, Vitéz Gyula sertéskereskedő monogramja.

A buszpályaudvar környékére visszaérve lehetetlen nem észrevenni a vörös téglás, pártázatos, ízig-vérig szecessziós házat, jobban mondva Fried Jeromiás villáját, aminek egyik legszebb része a főhomlokzat horgoltcsipke-mintázata. Ezt az épületet szintén Schöntheil tervezte, aki a környék kedvelt építésze volt, Kőbányán sétálva úton-útfélen általa tervezett házakba botlunk. 

Lovagregény-mániások, figyelem: Kőbányán még egy lovagvárhasonmás is van

A központ felfedezése után induljunk neki a „hegynek”, bár az egykori szőlődűlőkig és az Óhegyig most nem sétálunk el – persze nem tartunk vissza senkit, aki szeretné megnézni, milyen a kilátás egy 148 méteres „hegyről” –, kezdetben beérjük a volt kőbányai zsinagógával, ami ma az ökumenikus szellemiségű Mindenki Temploma Gyülekezet otthona. Már meg sem lepődünk azon, hogy az épületet szintén a kőbányai sztár tervezte, ahogy azon sem, hogy a szecesszióhoz hűen itt is találhatunk Zsolnay-elemeket. 

A Cserkesz utcai egykori zsinagóga után következő célunk az egyszerre késő romantikus, szecessziós és még középkori várkastélyokat is idéző, a Gergely utca és a Bolgár utca sarkán álló, élénk narancsszínű épület. Egészen meghökkentő ez az ívelt és tornyos ház a kisvárosi hangulatban a lóherés ablakaival meg a bogánccsal díszített kovácsoltvas kapuval.

Kőbányai sétánk vége egy barokk kis kápolna, amit egy olasz kőfaragó, Conti Antal építtetett 1739-ben annak emlékére, hogy családjával túlélte a pestisjárványt. A kerület legrégebbi műemléke a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, pedig egykor még azt az időszakot is átvészelte, amikor II. József egy rendelettel az összes fogadalmi kápolnát le akarta bontatni. A család ekkor összeköttetései révén megmentette az épületet, az 1800-as évek elejétől itt tartották az istentiszteleteket, és ez lett Kőbánya első plébániája.

Szerintünk érdemes felpattanni a 95-ös vagy a 9-es autóbuszra, esetleg a 28-as villamosra és kilátogatni Kőbányára, mert a régi polgári világot őrző városközpont, a szecessziós és historikus kis házak felfedezése után már nem az érdektelen közterekkel, a lakóteleptengerrel meg a sörrel fogjuk azonosítani a kerületet. És azt még nem is mondtuk, hogy itt egykor lebegő vasút is közlekedett!