A III. kerület Budapest legrégebbi kerülete. Ennek, valamint a II. kerületnek a határán fekszik a Kolosy tér, ami pedig a főváros budai oldalának egyik legrégebbi tere. Története, múltja egészen messze nyúlik vissza az időben. Írásos formában ugyan „csak” az 1700-as évek elején említették először, de – ismerve a környék történetét – biztosan állítható, hogy már korábban is volt itt – ha nem is tér, de – valami biztosan.
A II. és a III. kerület határa egyben a Kolosy tér egyik határa is: a Szépvölgyi út, ami a Duna partjáról indul és a budai hegyekbe vezet. Nemcsak két kerület, hanem két városrész határa is a Kolosy. Egyfelől Óbudáé, ami a III. kerület része, illetve a névadója is, másfelől pedig Újlaké, amin viszont a II. és a III. kerület osztozik. Mind Óbuda, mind Újlak tekintélyes múltra tekint vissza. Előbbi már 2000 évvel ezelőtt lakott terület volt: a Római Birodalom része volt.
A mai Flórián téren és környékén állomásozott egy római légió 6000 fővel, a mai Aquincum Szálloda környékén pedig a segédcsapatok táboroztak. Ezek körül épült ki egyre nagyobb méretűvé nőve Aquincum katonaváros, ami a katonák civil életének volt tere és terepe. A Római Birodalom bukása után sem néptelenedett el a terület, hanem folyamatosan éltek itt, Óbuda városában, a XI–XII. században egyházi városközpont volt, majd a mindenkori magyar királyné birtoka lett. A fejlődés aztán a török időkben állt meg, azonban a felszabadulást követően német telepesek költöztek ide és virágoztatták fel a környéket.
Újlak területe megegyezett a Kartal nemzetség birtokának területével, aminek fejlődését szintúgy a török hódítás akasztotta meg. Ennek volt központi települése Szentjakabfalva, amit a törökök kiűzését követően bajor és württembergi telepesekkel alapítottak újra. Ennek az egykori településnek a központjában fekszik most a Kolosy tér, amit egy 1702-ben született irat említ először. Itt működött a piac, amit az akkori neve is jelöl a területnek: Markt Platz, vagyis Piac tér.
A tér neve 1822-ben változott meg, ekkor Heu Platznak, vagyis Széna térnek nevezték el, ám a tér templom előtti része 1835-ben egy rövid időre másik nevet kapott: az 1756-ra felépült Sarlós Boldogasszony-plébániatemplom miatt ezt a kis területet Pfarrkirchen Platznak, azaz Plébániatemplom térnek nevezték el.
A templom érdekessége, hogy a harangtornyát nem a főhomlokzat közepén találjuk, ahova eredetileg tervezték és építették, mert egy statikai hiba miatt félő volt, hogy összeomlik, ezért az épület bal oldalán építették fel újra.
A templom érdekessége, hogy a harangtornyát nem a főhomlokzat közepén találjuk, ahova eredetileg tervezték és építették, mert egy statikai hiba miatt félő volt, hogy összeomlik, ezért az épület bal oldalán építették fel újra.
Visszatérve a térhez, az 1896-ban kapott újra egységes nevet: Lujza térre keresztelték.
A Kolosy teret egyik oldalról határoló Lajos utca Szépvölgyi és Evező utcák által közrefogott tömbjében állt az akkori Buda leghatalmasabb épülete, a Lujza Gőzmalom. Itt előbb 1854-ben felépült a Barber és fiai – Klusemann cég malma, amit 1867-ben vett át a Lujza Gőzmalom Rt. A malom 1921-ben részben leégett, majd a csonka épületet 1936-ban megvásárolta az Első Budapesti Gőzmalom Rt., ám ők nem a régi malmot újították fel, hanem teljesen lebontották azt, majd a rendkívül értékes helyén inkább bérházakat építettek fel. A malom sorsától függetlenül a tér 1900-ban ismét nevet váltott, amit azóta is kitartóan őriz:
ekkor nevezték el Kolosy térnek.
Az Erdélyben született Kolosy György az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédtisztje volt. Joghallgatónak érkezett Pestre, és rendszeresen eljárt a Pilvaxba, ahol elég hamar belekeveredett a forradalmi szervezkedésbe. Ő volt annak a kisebb csapatnak az egyik vezetője, akik a hintójából kirángatták és gyakorlatilag meglincselték a törvénytelenül Magyarország császári biztosának kinevezett Lamberg Ferenc Fülöp grófot. A gyilkosságot maga Kolosy jelentette be a képviselőházban, majd női ruhába öltözve menekülni kényszerült a vizsgálat és a számonkérés elől. Később Bem József mellett harcolt, tagja volt a 15. honvédzászlóaljnak, védte Komárom várát, végül századosként a felső-tiszai hadsereg kötelékében szolgált. A szabadságharc leverése után bujkálni kényszerült, majd egy ideig betyárkodott is Frunza álnéven. Mivel azt gondolta, hogy könnyen megússza, ha önként feladja magát, így is tett. Azzal azonban nem számolt, hogy ő volt az egyetlen, akire rá lehetett bizonyítani Lamberg gróf meggyilkolását, és mivel Haynau a véres példastatuálás híve volt, 1850 januárjában halálra ítélték az ifjút. A kivégzésre még ugyanebben a hónapban, január 23-án került sor a mai Szabadság tér helyén állt, hírhedt Újépületben.
A Kolosy tér és környéke nagyon sokáig elhanyagolt állapotú volt, majd a 2010-es években a városrendezés azt is rendbe rakta. Akkor alakították ki az Óbudai Promenádot, ami a Kolosyba fut bele. A sarkon áll a piac épülete, ami egy helyi legenda, éppen ezért szomorú az a sors, ami az utóbbi években jutott neki. Úgy volt, hogy gasztrocsarnokká alakítják át a teret, nemzetközi konyhákkal, kézművesboltokkal, turistacsalogató programokkal, ám a háttérben zajló homályos ügyek miatt az elképzelés meghiúsult, és hiába lett közben új tulajdonosa a régi piacnak, azóta sem történt ott semmi.
A piaccal szemben álló Bécsi Corner irodaház története viszont pozitív előjelű sztori. A múlt században épült, klasszicista stílusú egykori iskolaépület meghatározza a tér arculatát, a felújítását végző cég pedig nagy szakértelemmel, a múlt értékeit tiszteletben tartva nyúlt hozzá. Nem véletlenül nyerték meg 2011-ben a FIABCI Nemzetközi Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázat műemléki fejlesztések kategória első díját. Reméljük, egyszer a Kolosy téri piac épülete is hasonló sorsa jut.
