Most egy olyan emberre emlékezünk, akinek ugyan van utcája Budapesten, de a legtöbben nem tudják, ki is lehetett a Széna teret és a Kapás utcát összekötő utca névadója. Pedig korának egyik legismertebb színésznőjét nemcsak a szakma és a közönség imádta, de a Vígszínház társulatának is alapító tagja volt.
Varsányi Irén legalább akkora sztár volt, mint Fedák Sári, Blaha Lujza vagy Jászai Mari – mégis, míg utóbbi háromról pontosan tudjuk, hogy színésznők voltak, addig a II. kerületi Varsányi Irén utcában járva a legtöbb budapestinek ötlete sincs, hogy az utca névadója ki is volt. Most rá emlékezünk.
Varsányi Irén 1877-ben, Wollner Malvin néven született Győrben, zsidó családban. A 19. század végén Győr a polgári Magyarország jelentős helyszíne volt, Bécs közelségének, a folyóknak köszönhetően erős polgársága pártolta a művészeteket – többek között a színészetet. Szülei a város egy olcsóbb, szegényebb részén béreltek lakást – ide, a Káptalandombra született Malvin is. A szülők hamar elváltak, a kislány édesanyjával maradt, aki hamar újraházasodott. Immár kétgyermekes anyaként, viszonylag fiatalon jutott özvegységre. A nehéz anyagi viszonyok ellenére fontos volt számára, hogy lányait iskoláztassa – mindent elkövetett, hogy idősebb lánya az újonnan alapított, jó nevű polgári iskolába járhasson. Malvin már itt kitűnt tehetségével – nem volt olyan iskolai ünnepség, megemlékezés, ahol ne szavalt volna –, a négy polgári elvégzése után maga az igazgató javasolta neki, hogy színiiskolába iratkozzon be.
Így aztán az özvegy két lányával együtt 1894-ben Budapestre költözött. Akkor már mintegy negyedszázada folyt színészképzés a fővárosban – és bár a lányoknak 15 év volt az alsó korhatár, melynek Malvin még pár héttel a híján volt, korengedménnyel lehetővé tették számára, hogy az intézetben tanuljon. Az iskolában nagy jövőt jósoltak neki, egyik tanára, a kor híres színésze egyenesen azt mondta róla: „Ez a gyerek túl fog szárnyalni mindnyájunkat.” Oktatói tanácsára tanulmányai alatt nevét Varsányi Irénre változtatta – mivel ez sokkal magyarosabban csengett az eredetinél. Tanulmányai alatt több színdarabban is statisztált – egy ilyen alkalommal fedezte fel Ditrói Mór színházi rendező, aki azonnal szerződtette az éppen megalakuló Vígszínházhoz a nem egészen 18 éves lányt, akinek még a diploma sem volt a kezében.
A századfordulós Budapest (mely ekkoriban hatalmas népességrobbanáson ment keresztül) pezsgő életében csak három állandó kőszínház volt – a hirtelen világvárossá cseperedő fővárosban egyértelműen több színházra volt igény. A Vígszínházzal kapcsolatban minden új volt: az épületet egy év alatt húzták fel, a környék még külvárosnak számított, a módszer, ahogy alapították, és a művészi hitvallás is, mely a társulatot jellemezte. Az 1894-ben alapított Magyar Vígszínház Részvénytársaság tagjai között a kor politikai elitje és pénzarisztokráciája ugyanúgy ott volt, mint a legelismertebb művészek, írók és rendezők. Befektetők és tanácsadók segítségével 1896. május 1-jén nyitott meg – társulatában a friss diplomás Varsányi Irénnel.
A Vígszínház telt házas előadásai és Varsányi nagy sikerei egy évet még várattak magukra, de mindkettő elérkezett. Első sikeres szerepe után csak úgy tódult a közönség, hogy lássa a kis Varsányit, akinek színészi technikája merőben különbözött a korban megszokottól. A korban hagyományos női szerepkörök, a naiva, a komika, a drámai hősnő tanult gesztusokkal való ábrázolása után üdítően hatott Varsányi könnyed természetessége, mellyel csodálatosan hozta a kor új nőtípusát, a könnyed polgárasszonyt. Nagysága abban rejlett, hogy távolról sem csak egyetlen karaktert tudott eljátszani, univerzális színésznő volt, ami újnak számított a korban. Játszott Bródy Tanítónőjében és Dadájában, Molnár Ferenc Liliomjában, Shaw Pygmalionjában, Goldoni Mirandolinájában, de belebújt A makrancos hölgy vagy épp Osztrigás Mici szerepébe is.
Színpadi sikerei mellett példás családi életet is élt, tartózkodott a botrányoktól, magánéletét pedig szigorúan védte a korabeli bulvárlapoktól. 1904-ben ment férjhez Szécsi Illés gyáros-földbirtokoshoz, a Vígszínház egyik alapító tagjához. A Vígszínházzal szemben éltek, egy nagy polgári lakásban, botrányoktól mentesen. Házasságuk legendás volt, pedig a kortársak szerint Varsányinak sokat kellett feladnia bohém, könnyed, a színészvilágban kiforrott szellemiségéből, hogy belepasszoljon a kissé unalmas, nagypolgári világba – sokak szerint ez volt az egyetlen szerep, amelyben nem volt természetes, és amibe beletört a bicskája. Két gyermeküket nyugalomban és nagy szeretetben nevelték, Varsányinak például fontos volt, hogy sok időt töltsön velük, része legyen az életüknek. Hosszú házassága alatt egyetlenegyszer bicsaklott meg – állítólag ő volt Molnár Ferenc legnagyobb szerelme.
Molnárral 1910-ben, A testőr próbáin ismerkedtek meg, és hatalmas szerelembe estek. A kortársak szerint Varsányi ekkor egyszer megpróbált kitörni a számára kicsit fojtogató, de kényelmet és jómódot biztosító polgári életből. Molnár miatt el is költözött otthonról, sőt a válást is megindította. Mikor azonban kislánya beteg lett, visszatért a családhoz, Molnár pedig nem sokkal később öngyilkosságot kísérelt meg.
Varsányi pályája akkor sem ívelt lefelé, mikor kiöregedett a fiatal lányok és a huncut szépasszonyok szerepéből – azt azonban sosem tudjuk meg, hogy milyen lett volna az idős színésznő szerepében. 1932-ben, 54 évesen lépett utoljára színpadra, ekkor már küzdött egy ideje a betegségével. Az év őszén elhatalmasodó epebántalmai miatt megműtötték. A műtét sikerült, de Varsányi két nappal később a komplikációk következtében elhunyt.
Forrás: varsanyi-iren.blog.hu
