A Turbinát a Harminckettesek terétől 3 percre, a Vajdahunyad utca elején találjuk. Apró érdekesség, hogy a közelben volt a 90-es évek egyik legsúlyosabb underground helye, a Zanzibár, vagyis volt már a környéken remek bulihelyszín. A Turbina azonban más, merthogy jóval több, sőt sokkal nagyobb is, mint az egykori becsületsüllyesztő.
Itt nemcsak elektronikus partik és koncertek vannak, hanem kiállítótér, irodák, szabadtéri kocsma és bisztró is, és rendezvényhelyszínből is van kettő, egy kis- és egy nagyterem.
Itt nemcsak elektronikus partik és koncertek vannak, hanem kiállítótér, irodák, szabadtéri kocsma és bisztró is, és rendezvényhelyszínből is van kettő, egy kis- és egy nagyterem.
Kívülről talán fel sem tűnik elsőre, milyen nagy hely a Turbina. Sőt, az utcafrontról szemlélve a házat, azt sem gondolna róla senki, hogy belül ilyen jól néz ki. Az egy dolog, hogy romkocsmás jellege is van a helynek – ami látszik kívülről – , ám betérve a kapun belülre sorra jönnek a meglepetések. Ha nem megyünk be azonnal a belső udvarra, hanem balra kanyarodva a lépcsőházat választjuk, egy kanyargós lépcsősort megmászva feljutunk az emeletre, ahol a bisztró és a galéria vár.
A házban egykor lakások lehettek, a berendezés pedig követi a múltat, így a több lakásból kialakított vendéglátós rész kimondottan otthonos, minden egyes szobája olyan, mintha egy nappali lenne. A falon képek és polcok, rengeteg a virág, és bár vannak kocsmába való nagy, többszemélyes asztalok, ám mellettük van fotel-kisasztal kombó is. Sokat hozzátesz a bisztróhoz, hogy nagyok az ablakok, így az egész hely nagyon világos. A galériát a bisztró hátsó részében találjuk: két szoba, ami tele van képekkel.
A bulihelyszínekre a belső udvaron át juthatunk el, ami bár hosszú és nyitott, mégsem lehet ott rágyújtani, hanem egy áttetsző műanyag fallal leválasztott rész van kijelölve dohányzásra. Az udvar kimondottan arra van, hogy megérkezzen és kifújja magát az ember, meg hogy iszogasson és beszélgessen a barátaival, egy nagy italpult is a segítségére van ebben, ami a tér egyik végében áll.
Az udvarról jutunk el a koncerthelyszínekre. A dohányzósarok bal oldalánál lévő üvegajtón, majd egy váratlan kanyarral ellátott folyosón keresztül jutunk el a nagyterembe, ami egyfelől nagyon jól szól, másfelől kényelmes retró foteleket helyeztek el itt is, így ennek is van egy kis nappalihatása. A kisterembe a kinti dohányzórész jobb oldalán lévő ajtón keresztül jutunk be, ami kisebb matinékoncertekre való – bár láttam én már ott nagyobb tömeg előtt 8 fős zenekart is fellépni.
A Turbina elsősorban – legalábbis egyelőre – nem az őrült éjszakai bulikra van berendezkedve. A mindennap nyitva lévő hely éjfélkor bezár, így nappali partizásra vagy éjszakázás előtti alapozásra a legalkalmasabb. A hely mindig délben nyit, és a hétvégi események nagy része kimondottan olyan, ami már a kora délutáni órákban elkezdődik, így amikor éjfél felé elhagyjuk a terepet, könnyen lehet, hogy már jól ki is buliztuk magunkat.
A nyitvatartás (12.00–0.00) azt sugallja a turbinázóknak, hogy ide bárki bármikor beeshet, akár nappal is, meleg étel, finom ital és pár jó arc mindig van a helyen, ráadásul az árak is egészen barátiak, a kispénzű fiatalokhoz mértek. Már az eddigiekből is kiolvasható, hogy a Turbina nemcsak bulihelyszín, hanem sokkal inkább közösségi tér – koncertek, partik és kiállítások mellett tartanak itt különféle workshopokat, és rendszeresen van jógaóra is –, bárhonnan könnyen megközelíthető, underground módon szemrevaló, vagyis jól néz ki ugyan, de nincs benne semmi csilivili.
Programok tekintetében kifejezetten változatos a kínálat: a kísérleti elektronikától a Fran Palermón át egészen Lovasi Andrásig terjed. A Turbinának minden esélye megvan arra, hogy a budapesti fiatalság meg a bármilyen korú zeneszerető közönség kedvenc helyévé váljon nagyon rövid idő alatt. A mi szívünkben már most foglalt helye van.
