„Egy hely, ami olyan, mint a neve. Jobb, mint otthon! A Nappali klasszikus kávéház, tehát olyan hely, ahova beülsz délben, rendelsz egy tejeskávét, majd felcsapod a laptopodat, és dolgozol, mi pedig nem nézünk ki téged húsz perc elteltével. Ha van napközben két munkajellegű találkozód, akkor azokat a Nappaliba beszéled meg. Kora este észreveszed, hogy lement a nap, tehát ideje a barátokkal is találkozni, azaz lehívod őket a Nappaliba. Isztok két kör jófajta pálinkát két kör csapolt IPA-val, netán megkóstolsz valami olyan rövidet, aminek eddig a létezéséről se tudtál, aztán elmentek a környék zajosabb helyeire mulatozni...” – mutatkozik be a hely a Facebook-profilján.
A Király és a Paulay Ede utca szorításában szinte elbújik a retró bútorokkal zsúfolt kis szentély, ami egyben italkereskedésként is működik. Ezzel együtt a Nappaliba nem esik csak úgy be az ember, hogy „jéé, itt is van egy kocsma, igyunk gyorsan valamit”, hanem ide céltudatosan szoktak érkezni, és szájról szájra jár a híre. Az pedig külön ritka, hogy egy ilyen elképesztő égetettszesz-sorral rendelkező bár ne menjen rá kifejezetten a koktélokra.
A koktélok helyett lehetőség van összehasonlító kóstolásra típus, érlelési idő, karakter vagy akár terroir szerint is! Például már a whiskyknél is elérhetőek olyan tételek, amiket vissza tudnak vezetni az árpa termelőjéig, a farmig, az árpa típusáig, a vetés és az aratás pontos időpontjáig, az élesztőtörzs fajtájáig, a felhasznált hordók paramétereiig, és még sorolhatnánk. A fekete öves rajongók is biztosan találnak itt olyan italt, amiről eddig még nem is hallottak.
A Nappali lelke, „SPIRITuális” vezetője és lexikális középpontja, Székely Márton így vall a kocsmákhoz és az alkoholhoz fűződő viszonyáról:
„Gimnazistakoromban – az alkalmi éjszakázásba való belekóstolás idején – a többség a mennyiségi ivásra helyezte a hangsúlyt, ezzel szemben engem már akkor is inkább az érdekelt, hogy mit iszom, és ezért sosem kerültem a vbk-k és a kevertek feltétlen bűvkörébe, bár hozzáteszem, alaposan kivettem azért a részem a bulizásból én is” – meséli.
„Gimnazistakoromban – az alkalmi éjszakázásba való belekóstolás idején – a többség a mennyiségi ivásra helyezte a hangsúlyt, ezzel szemben engem már akkor is inkább az érdekelt, hogy mit iszom, és ezért sosem kerültem a vbk-k és a kevertek feltétlen bűvkörébe, bár hozzáteszem, alaposan kivettem azért a részem a bulizásból én is” – meséli.
„Aztán nagyon korán – 30 évvel ezelőtt – bekerültem egy olyan pultba, ahol olyan italok voltak, amik a legfinomabban szólva sem voltak megszokottak itthon a 90-es évek legelején. A példa kedvéért, akkor volt nekünk harmincféle whiskynk és huszonötféle konyakunk, amikor a Ballantine's és a Napoleon voltak még a legelismertebb márkák az »ínyenc fogyasztók« szemében. Nyilván azonnal izgalmassá vált a dolog, amikor azzal szembesültem, hogy milyen döbbenetes különbségek lehetnek még a hasonló típusú égetett szeszek között is.”
Döbbenetesek a különbségek tényleg. Az árazás azonban nincsen túlbonyolítva, mivel itallap hiányában csupán színes szalagok jelzik a palackok nyakán a különböző árkategóriákat. Marci – akinek olyan ikonikus helyek tarkítják a szakmai útját, mint a világhírű Take 5 Jazz Club vagy a Kuplung – szakmai alázata, lexikális tudása és jól láthatóan nem múló lelkesedése példaértékű, a Nappali pedig nemcsak a minőségi szeszek rajongóinak kötelező, hanem a kellő nyitottsággal rendelkező érdeklődők számára is, mert ebbe a kocsmába nem felejteni, hanem tanulni járunk!
